Nagy kezek fogják a háztetőt. Arra ébred, hogy szabdalják a fűszálak. Megtörölné a szemét, de le van kötözve. Minden reggel ez történik. Jobb lenne, ha le sem feküdne aludni, de az esti fűszálak elhomályosítják a szemét. Érzi, hogy figyelik, de ő csak kivár. Remegteti a lábait, bemelegít. Mire megérkezik barátja, Fred, a szarvasbogár, hogy megszabadítsa, addigra készen áll. Ahogy meglazul a kötés, fut. Nem néz hátra, de tudja, hogy követik őt. Sprintel, és nem gondol bele abba, hogy előtte, utána fűszálak. Fut, a talpát markolásszák, de csak fut, mindjárt száraz földre ér.
Megtántorodik a tükröződő arcától. Vörös a feje, átlátszik a gumicukor. Látja a fekete ereket, ami összetartja a szemét és a száját. A kábelektől hányingere van. A szárazföldtől kopog a füle, de nem akar tovább futni, pedig már nagyon dörzsölődnek a belső szervei. Ki akar szakadni a körforgásból, nincs kedve ma a futáshoz. Oldalra fordul, látja, ahogy rohannak, elragadják a kezek.
Izzad, ha emberek között van, ezért is szeretne szabadulni, ebből a szorításból, mert gyűlöli, ha nyálkát szivárog a teste. Most is érzi, hogy hozzátapadt a kézhez, ahogy egyre több nyálka tapad az ujjbegyekhez, amitől leesik ugyan, de meg kell hemperegnie a földben, hogy leguruljanak róla a ragadókorongok. Próbálja ezt is úgy, mintha feküdve futna, de hamar utána nyúlnak, így lábra áll, és fut, ahogy csak tud.
A horizont végén egy lábat lát, ami felfut az égig. Gyorsít, még mozdíthatatlan lábfejre szeretne lépni, hogy rajta keresztül eljusson az űrbe. Frednek nagy vágya, hogy eljusson oda. Mennyire be fog szarni, ha majd elmeséli neki, hogy járt ott, és hozott is neki ráksalátát ajándékba. Rákapcsol, nincs sok, de a fűszálak mindent megtesznek, hogy ne érjen célba. A talpa éget, sziszeg a zöld rét, nincs, egy vadrózsa sem, aki elkapja.
A láb talpa hatalmas, ahogy egyre közelebb ér szűkül. Ezért csak egy hatalmas bőrszínű falat lát, amin fel kellene másznia. Közben megérkeznek az ujjak és mellette foglalnak helyet. Mozgatják az ujjaikat, mint akik várnak valamire.
Elhalványul a bőr, lát egy zöld gumimacit, aki fityiszt mutat neki. Nincs ideje, visszabeszélni, mert addigra már nem csak a feje vörös, hanem az egész teste. A kezek ujjbegyei megállnak, amikor felrobban.
Az égen a felhőket átszakítja egy arc. Megnézi a lábát, látja, hogy zöld piszok szárad rajta. Dörmög, majd megfogadja, hogy legközelebb az összes madarat leszedi az égről. Hagyják már nyugodtan kertészkedni, azzal eltűnik.
A fűszálak sziszegnek.
