háború;Orbán Viktor;Oroszország;

2022-03-25 06:28:02

Zavar a választói tömbben

Ki gondolta volna néhány héttel ezelőtt, hogy Orbán Viktor választási győzelmét egy váratlan világpolitikai esemény sodorja majd veszélybe? Mégis így történt. A vesztett ügyekhez való vonzódás rokonszenves jellemvonása lehet egy átlagembernek, politikusok számára azonban megengedhetetlen luxus egy páriává lett zsarnokhoz dörgölőzni.

A magyar kormányfő, sok biztonságpolitikai szakértővel egyetemben, persze alaposan túlértékelte Putyin hadseregének harci értékét. Optikai csalódás áldozata lett Orbán abban az értelemben is, hogy nem számított a nyugati világ egészének egységes fellépésére az agresszorral szemben. Moszkva évek óta tartó igyekezete az EU kohéziójának gyengítésére hiábavalónak bizonyult; az orosz államfő által pénzelt szélsőjobboldali vezetők Európában egymás után tagadják meg a nyilvánosság előtt egykori jótevőjüket. Mostanában nem sikk bármilyen kapcsolatot ápolni Putyinnal.

Orbán Viktor mintha mégsem hallaná meg az idők szavát. Korábbi elvbarátai még az ostromlott Kijevbe is elmerészkedtek, demonstrálandó a megtámadott ukrán nép iránti szolidaritásukat. Nem elég, hogy Orbán nem csatlakozott a bátor miniszterelnöki trojkához: itthoni propagandagépezete alig burkoltan a moszkvai rezsim hazugságait visszhangozza a mai napig. A gyaníthatóan elsíbolt uniós pénzekből fizetett, szélsőjobbos közvélemény-formálók páratlan kreativitással próbálják igazolni a hazai közönség előtt a nemzetközi jog semmibe vételét a Kreml részéről. Az eredmény Budapest teljes elszigetelődése már az „orosz gőzhengertől” tartó közép-európai térségben is. Nyolc évtizede persze már volt hazánk egy vesztésre álló háborús bűnös utolsó csatlósa, szóval nincs új a Nap alatt.

Mégis, miként ronthatják az ukrajnai események a Fidesz-KDNP győzelmi esélyeit a közelgő törvényhozási választásokon? Tudjuk, hogy Orbán nem kevés energiát fektetett a múltban jobboldali riválisainak kiiktatásába, miután meghirdette az „egy a tábor, egy a zászló” jelszavát. Nos, a kisgazdák és az MDF ledarálása után létrejött egységes választói tömbben az orosz agresszió, s a nyomában kibontakozó menekülthullám hatására zavar keletkezett. Az észak-atlanti szövetséghez tartozó Magyarország miniszterelnökeként Orbán Viktor kénytelen-kelletlen csatlakozott a Moszkvát elítélő állásfoglalásokhoz, bár a katonai segítségnyújtást a megtámadott országnak a budapesti autokrata ott akadályozza, ahol csak tudja.

Tizenkét évnyi oroszbarát propagandát követően Orbán hívei sem tudják, hányadán álljanak istenített vezérük sokadik pálfordulásával. Még közülük is csupán a legelvakultabbak hiszik el azt az orbáni aranyköpést, hogy az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje háborúpárti. Fokozza zavarukat az ukrán menekültek tömegének megjelenése hazánkban. Orbán hosszú éveket töltött azzal, hogy kiölje a magyarságból a szolidaritás érzését. Plakátháborújának eredményeként itthon milliók féltik kultúrájukat, munkahelyüket, asszonyaikat a „migránsoktól”. Az üldözöttek mostani befogadása pedig akár távol is tarthatja majd a szavazóurnáktól azokat a gyűlölködőket, akik 2018-ban még eldöntötték a választást.