Ötvenezer rubelre (nagyjából 137 ezer forintra) büntettek orosz rendőrök egy fiatal lányt, aki a hátizsákjára felírta: Békét a világnak! Az idősebb olvasók emlékezhetnek még erre a jelszóra a hidegháború éveiből, hazánkban is gyakran feltűnt plakátokon, vagy gyárkerítésre festve. Egy csomó hasonló hírt jelent meg az elmúlt napokban a lányhoz hasonló magányos hősökről. Vagy észak-kaukázusi katonaanyákról, akik elálltak egy fontos kereszteződést azt követelve: tájékoztassák őket, mi van a fiaikkal! Őket is elvitte a rendőrség. A merész „közemberek” is nagyon sokan vannak, de az orosz nyelvű média inkább arra figyel fel, ha egy híres tudós, művész, celeb kerül a szervek látókörébe. Elég az, ha valaki a közösségi hálón békét követel, letartóztatásra, pénzbüntetésre, aztán perre is számíthat. Tíz év büntetőtáborra ítélhetik, aki „álhíreket terjeszt” az orosz fegyveres erők műveleteiről. Ha a háborút a nevén nevezik – azért is börtön jár. Már megvannak az első vádemelések.
Marina Ovszjannyikova az állami tévé munkatársa lett a leghíresebb igazmondó. Ő az, aki egy nagy papírlappal lépett be adásidőben az állami tévében. Békét követelt, s közölte a nézőkkel, hogy itt hazudnak nekik. Az újságírónőt egy korábbi Facebook-bejegyzése miatt sietve pénzbüntetésre ítélték, nem csukhatták le szabálysértés miatt, mert egyedül neveli gyerekeit. Most várja a vádemelést a tévés tiltakozás miatt. Azt mondta egy őt meginterjúvoló lengyel lapnak, hogy a középiskolás fia szemrehányást tett neki, hogy tönkre tette az ő teljes további pályáját. Könnyű elképzelni, milyen légkör veszi körül ezt a fiút az iskolában.
A gondolatbűnt nem csak a munkahelyi vezetők, iskolaigazgatók és a rendőrség üldözi, de az önszorgalmú aktivisták is. A gyanús lakások ajtajára nagy Z betűket mázolnak, vagy azt, hogy áruló. A hatalom évek óta gyűjti a maga önkénteseit: az egykori Komszomol, vagy a pionír mozgalom helyett új militarizált szervezetbe gyűjti a lelkeseket. Úgy nevezik őket: „nasi”, azaz a „mieink”. Talán ők voltak azok is, akik 24-én egy levágott disznófejet tettek Alekszej Venegyiktov lakásajtaja elé, az ajtóra pedig egy ukrán címert raktak. Hogy ne legyen félreértés, németül ráírták: Judensau - azaz zsidó disznó. Venegyiktov volt három évtizeden át az Eho Moszkvi rádió főszerkesztője. Ez volt az utolsó valamennyire független rádió, március 3-án a tulajdonos Gazprom bezárta, mielőtt az állam betiltotta volna. A megfélemlítésnek kiterjedt gyakorlata van Oroszországban. Egy napja még azon csodálkozott a világ, hogy Anatolij Csubajsz, Vlagyimir Putyinhoz eddig közel állónak számító közgazdász lemondott az elnöki tanácsadói posztjáról és Isztambulban tűnt fel, másnap már az volt a hír, hogy Alla Pugacsova a szovjet-orosz esztrádcsillag sztárénekesnő egészen Izraelig menekült. Zsidó származású férje Makszim Galkin, aki maga is tévés megasztárnak számít, ugyanis háborúellenes bejegyzést tett fel az oldalára – Putyin bosszújától nem védte meg a celebstátusz.
A háborút ellenzőkkel szembeni hisztérikus hajsza pár napja kezdődött, amikor Putyin tévés beszédben kelt ki azok ellen, akik a Nyugattal vannak, nem azonosulnak a rezsim háborújával és az ukránellenes hisztériával. Volt, aki már akkor megérezte: a rendszer a katonai kudarc, a nyugati fellépés és a belső elégedetlenség letörésére készül. Előveheti a sztálini kor megfélemlítő eszközeit, kezdődhet a Nagy Tisztogatás 2.0. A törvény megvan, a megtorló apparátus és igazságügyi rendszer engedelmesen végrehajtja az utasításokat, a kormánymédia papagájként ismétli a rezsim propagandáját. Sőt, több olyan cikket is látni az orosz nyelvű internetes sajtóban, amelyek túllihegik a hatalmat, a belső ellenség elszigetelését, megsemmisítését követelik.
Lev Gudkov szociológus, a Levada Központ közvéleménykutató tudományos igazgatója azt mondta az orosz nyelvű Szabad Európa/Szabadság Rádió egyik műsorában a héten, hogy az orosz társadalom kétharmada továbbra is támogatja a háborút. Elfogadja ez a többség az állítást, hogy az ukrán náciktól kell megvédeni így az ukrajnai oroszul beszélőket, akiket népirtás fenyeget. Tudják, hogy ez jogot sért, de ez nem érdekli az erkölcsétől megfosztott társadalmat – állítja Gudkov. A szociológus szerint a hatalom a birodalmi eszme felelevenítésével, militarizációval akarja elfojtani a társadalmi elégedetlenséget, s azt demonstrálja nekik, hogy képes bárkire ráerőszakolni az akaratát. Ez – véli a társadalomkutató – paranoid öncélú eszmévé torzul, olyanná, amely képes bármely tényt figyelmen kívül hagyni. Minél erősebb az ellenállás és a (nemzetközi) bírálat, annál jobban ragaszkodnak az ország jólétét, a nemzeti érdeket sértő eszméhez. A társadalomkutató nem mondja ki, de a leírás, amit ad az egy fasizálódó, egyre totálisabb rendszert ír le. A nép ellenségeinek kijelölése, a birodalmi ideológia létrehozása, s a terror támogatására szervezett tömegmozgalom a maga feltűnő jelképével a nagy Z-vel – mind XX. századi előképekre emlékeztet.
Vlagyimir Putyin megjelölte a nép ellenségeit
„A Nyugat az úgynevezett ötödik hadoszlopra játszik, a nemzetárulókra. Azokra, akik nálunk keresik a pénzt, s ott élnek. Ha nem is földrajzi értelemben, de gondolatban, rabszolga mentalitásukban.” „A kollektív Nyugat szét akarja verni társadalmunkat, a harci veszteségeken, a szankciók következményein spekulál, s ehhez felhasználja az ötödik hadoszlopot. De az orosz emberek meg tudják különböztetni a az igazi hazafiakat holmi geciktől. Kiköpik őket, mint a szájba repült legyet”.
