Bokros Lajos;interjú;infláció;rezsicsökkentés;törlesztési moratórium;nyugdíj;Magyar Nemzeti Bank;

2022-03-28 06:05:00

Bokros Lajos: A rezsicsökkentés a legkárosabb intézkedések egyike Magyarországon

A veszteségek olyan szintet kezdenek elérni, amely akár szétverheti mind a költségvetést, mind az alapellátást – mondja a Népszavának adott interjújában a közgazdász, volt pénzügyminiszter, aki elhibázott lépésnek tartja a hitelmoratóriumot és a 13. havi nyugdíj fedezetét is hiányolja. Szerinte az eurót már tíz éve be kellett volna vezetni.

Néhány napon belül lezárul Orbán Viktor országlásának egymást követő harmadik kormányzati ciklusa. Mennyire volt eredményes ez a 12 esztendő a magyar gazdaság fejlődése szempontjából?   

Nehéz a mérleget megvonni, mert az utolsó négy év második felében a koronavírus-járvány felülírta a kormány gazdasági elképzeléseit, a válaszreakciók meglehetősen kapkodóak és ötletszerűek voltak. Egyfajta túlreagálás érződött abban a tekintetben, hogy célzott költségvetési támogatás helyett túlzottan nagymértékű és mindenkire kiterjedő, általános költségvetési támogatásokat kínáltak. Jó példa erre a törlesztési moratórium, ami teljesen felesleges és káros volt, mert egyáltalán nem igaz, hogy abban az időszakban mindenki jövedelemhiányban szenvedett volna, és nem lett volna képes az aktuális kamatokat, illetve az esedékes törlesztést megfizetni. A bankok biztosan megegyeztek volna az átmeneti könnyítésről azokkal, akik elvesztették az állásukat. A hitelmoratórium terheit a kormány a pénzintézetek nyakába varrta, ami ugyan jól beleillett a magyar társadalom közismert bankellenes hangulatába, de teljesen értelmetlen, sőt káros cselekedet volt.   

A kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy magyar kezekben legyen a bankok többsége. Valóban ez az eredményes működés záloga?

A hitelintézetek tulajdonosainak nemzetisége teljesen közömbös, mert ezeknek a speciális vállalkozásoknak nem a tulajdonosok, hanem elsősorban a betétesek érdekében szükséges tevékenykedniük. Mivel azonban a betétesek nem ülnek ott a bankok igazgatóságaiban, a pénzügyi felügyelet dolga, hogy figyelemmel kísérje, vajon a bank jól sáfárkodik-e ügyfelei pénzével. Ellentétben más magántulajdonosi vállalkozásokkal, a pénzintézeteknél nem a részvényesek érdekei a döntők, hanem a betéteseké, továbbá az elsődleges cél nem a nyereség, hanem a fizetőképesség minden áron való megőrzése. A nacionalisták nem értik ezt. A kormány a járvány alatt is mindenekelőtt a növekedést igyekezett serkenteni. Ahhoz azonban időleges és jól célzott fiskális könnyítés, kizárólag a rászorulók számára folyósított többletjövedelem lett volna megfelelő, hogy a kereslet ne essen vissza túlságosan. 

Mit eredményezett ez a törekvés?

A monetáris könnyítés eszközeivel is igyekeztek serkenteni a gazdaságot, a kamatokat nagyon alacsonyan tartották. A jegybank szinte korlátlanul szaporította a pénzt, ami nemcsak fölösleges, hanem káros is volt. Előre tudható volt, hogy az általános és túlzó könnyítésnek erőteljes inflációnövelő hatása lesz. Hangsúlyozom, hogy bőven elegendő lett volna azoknak a csoportoknak, személyeknek a költségvetési támogatása – ideiglenesen hat-, vagy kilenc hónapig –, amelyek közvetlenül kárvallottjai voltak a járvány által okozott visszaesésnek. A vendéglátásban és a turizmusban dolgozókat és vállalkozókat kellett volna csak megsegíteni. Ráadásul a kereslethiány csak egészen rövid távon jelentkezett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a magyar gazdaság teljesítménye tavaly jelentős mértékben „visszapattant”, egy év elegendő volt arra, hogy megforduljon a helyzet. Tavaly már nem kereslethiánnyal, hanem kínálati akadályokkal kellett megküzdenie a magyar gazdaságnak. Ezt már végképp nem szabadott volna a keresletösztönzés eszközeivel fűteni, mert az újabb olajat öntött az infláció tüzére. A felelőtlen és fölösleges fiskális túlköltekezés további növelése hihetetlen mértékű adósságállomány-növekedést okozott a hasonló úton járó Egyesült Államoktól kezdve Magyarországig szerte a világon. A gazdasági ciklust erősítő, úgynevezett prociklikus gazdaságpolitika hibás. További keresletnövelésre akkor nincs szükség, amikor a növekedés egyébként is gyors, mert kihasználatlan kapacitások – például munkaerő, anyagok, gép - híján ez már kizárólag az eladósodást és az árakat növeli.   

Napjaink súlyos globális problémája „a szegények adója”, az infláció. Mi az oka a pénzromlás ilyen mértékű elszabadulásának?

Magyarország – más országokkal egyetemben – az elmúlt évtizedek legmagasabb inflációjával küzd, aminek nálunk egyidejűleg legalább öt oka van. Az egyik a nagymértékű költségvetési túlköltekezés. A másik, hogy a jegybank túlságosan laza monetáris politikát folytatott. Az alapkamatot mesterségesen alacsonyan tartották, s emellett a pénzkínálatot túlságosan gyorsan felszaporították. A harmadik a fedezetlen bérkiáramlás és béremelés, beleértve a minimálbér növelését is.

Az infláció jöhet külföldről is, ami egy kicsi, nyitott gazdaságban természetesnek mondható. Ma már nevetségesnek tűnik, hogy az 1970-es években az akkori olajválság nyomán az energia-áremelkedésről azt állították, hogy nem gyűrűzik be, mert a határokon sikerült megállítani. Magyarország gazdasága mindig is megszenvedte az importált energiahordozók árának nagyfokú ingadozását, s ha a világpiaci árak jelentős mértékben növekednek, akkor nem csoda, hogy a hazai árak emelkedni fognak. Végül, de nem utolsósorban a forint gyengesége miatt tovább emelkedik a külföldről behozott termékek forintban kifejezett ára. 

Ugyanakkor szociális indokból az időskorúak a korábbinál nagyobb járadékemelést kaptak.

A 13. havi nyugdíj bevezetése ugyancsak értelmetlen és felesleges volt. Ez a költségvetési túlköltekezés része. A nyugdíj ugyanis nem rászorultsági alapon kimért szociális juttatás, hanem egy biztosítási rendszerben megszerzett váromány. Alapja az, hogy ki mennyit fizetett be járulékként.

Sokan nem tudják, hogy a befizetett járulék nem a majdani nyugdíj abszolút színvonalát fogja meghatározni, hanem csak azt, hogy az egyes nyugdíjjáradékok hogyan viszonyulnak egymáshoz, vagyis az arányokat. Ha valaki kétszer annyi járulékot fizetett be, mint más valaki, akkor a nyugdíja közel kétszer akkora lesz. Közismert, hogy a jelenlegi nyugdíjak fedezetét a mostani aktív járulékfizetők termelik meg. Ha ma kevesen dolgoznak és keveset keresnek, akkor a mai nyugdíjasok járadéka bizony alacsony lesz. Ennek a sebezhetőségnek a gyógyítására született meg 1998-ban a kötelező magánnyugdíj-pénztárak rendszere, ami jóval szorosabbra fűzte a kapcsolatot a járulékfizetés és a majdani nyugdíj között. Ezt a nyugdíjpillért azonban a jelenlegi kormány 10 évvel ezelőtt felszámolta. Ezáltal a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer sebezhetősége tovább növekedett.

Most már számítanak arra, hogy emelkednek az árak. Ennek milyen következményei lehetnek?

Ha a gazdaság szereplői azt látják, hogy az árak növekednek, akkor várják is ennek a bekövetkeztét, ami önmagát beteljesítő jóslatként hat, és megváltoztatja a termelők és a fogyasztók magatartását. A fogyasztók előbbre hozzák a vásárlásaikat, a kereslet tovább növekszik, s egyidejűleg csökkenek a megtakarítások. Az infláció növekedéséhez persze az is szükséges, hogy az áremeléseket a piac el is fogadja és visszaigazolja, ami a rendkívül eltúlzott pénzszaporítás nyomán nálunk meg is történik. A kiugróan magas magyarországi, hivatalosan 8-9 százalékos évi infláció a helytelen gazdaságpolitika hozadéka. Ez jóval magasabb, mint az euró- vagy a dollár-övezet legtöbb országában. Az MNB ugyan az utóbbi háromnegyed évben már tett lépéseket az infláció megfékezése érdekében, csak az a baj, hogy a megelőző időszakban az infláció egyik legfőbb forrása éppen a már említett túlságosan laza monetáris politika volt. Az infláció eredményes letöréséhez a mostaninál jóval nagyobb mértékben kell szigorítani. Erre viszont az MNB nem hajlandó, de nem is tudják megtenni, mert Magyarországnak immár nincs független jegybankja. A kormányfő diktálja azt, hogy a jegybank elnöke mit tegyen. A monetáris szigorítás azért nem érdeke a jegybanknak, illetve a kormánynak, mert az csökkentené a növekedést, s ha a kamatokat még jobban emelnék, akkor az könnyen recesszióba döntheti a magyar gazdaságot. Ezt mindenáron igyekeznek elkerülni, mert a propagandának az egyik sarokköve az, hogy Magyarország sokkal gyorsabban növekszik, mint a nyugat-európai országok, és ez a felzárkózásunk alapja. A jegybanknak viszont nem az az elsődleges feladata, hogy a növekedést segítse, hanem hogy törvényi kötelezettségének eleget téve az infláció ellen folytasson harcot.

Horvátország jövőre, majd Bulgária 2024-ben bevezeti az eurót. Nekünk még céldátumunk sincs.

Hazánknak elemi érdeke az eurózónához való minél előbbi csatlakozás, aminek már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Ennek elmaradása óriási kárt okozott az országnak. A mostani infláció is mérsékeltebb lenne, ha már a közös európai pénzt használnánk, ráadásul a 400 forintig elszaladt euróárfolyam sem következhetett volna be. Ha igaz, hogy ez egyes spekulánsok műve volt, akkor is világos, hogy az euró mellett erre nem kerülhetett volna sor. Az euró bevezetésének elmulasztása jó néhány közgazdász bűne is, akik elhitették a magyar kormánnyal, hogy a monetáris függetlenség előnyös a számunkra. Kicsi, nyitott, teljesen konvertibilis valutájú országban azonban ez sohasem érvényesül, így nincs semmi előnye. 

A kormány szociális érzékenységét bizonyítandó egyes árakat fixált. Mérsékelhető ezzel a módszerrel az infláció?

Az árak rögzítése néhány alapvető élelmiszert, kiválasztott üzemanyagokat érint, és a hitelkamatok plafonját jelenti, de idesorolhatjuk a propaganda zászlóshajóját, a hírhedt rezsicsökkentést is. Az alkalmazott módszer a szocializmus időszakát idézi. Ezek az intézkedések egyértelműen károsak a gazdaságra, mert akadályokat gördítenek a kínálati láncok normális működése elé. A következmény az, hogy a beszállítók egyes árucikkeket már nem visznek ki az üzletekbe. A benzinkutaknál azt tapasztalom, hogy csak a legrosszabb minőségűt, és a legolcsóbbat lehet megvenni, mert ezeken a legkisebb a veszteség. De nem szabad elfeledkezni a dolognak a szociális oldaláról sem. Az olcsó benzin nem a szegényeket támogatja, hanem a gazdagokat és középosztályt. Akinek telik arra, hogy mindennap tankoljon, az sokkal több támogatáshoz jut, mint az, aki csak hetente, vagy esetleg havonta. Akinek nincs autója, az semmit sem kap. Itt, tehát egy olyan intézkedésről van szó, amely a magasabb jövedelműeket támogatja az alacsonyabb jövedelműekkel szemben, de ez a kormány minden intézkedésére jellemző. Végül, de nem utolsósorban ez az intézkedés hatástalan az infláció letörése érdekében, mert azok az áremelések, amelyeket itt megtiltanak, más árucikkeknél fokozottabban, kétszeres erővel jelentkeznek. Ne feledjük azt sem, hogy az áruhiány sokkal pusztítóbb, mint az áremelkedés. Az árstop miatti veszteségeket valakinek mindig meg kell fizetnie. A benzin esetében az állam igyekszik a forgalmazókra hárítani, más területeken a termelőkre, és hogyha ez nem lehetséges, akkor a költségvetés nyeli le a veszteséget. Teljesen bizonyos vagyok, hogy a választások után ez a rendszer meg fog szűnni, mert óriási károkat okoz a magyar gazdaságnak. S ennek minél hamarabb meg kell történnie, mert a kormány által okozott veszteség jelentős. 

A több parlamenti ciklust megélt rezsicsökkentésre is igazak az árstopra vonatkozó megállapítások?

A rezsicsökkentés a legkárosabb intézkedések egyike Magyarországon. A termelést torzítja, komoly veszteségeket okoz az energiaszolgáltató vállalatoknak, amelyek lerongyolódtak és nem fejlesztenek, nem ruháznak be. Az energiahatékonyságot javító beruházások elmaradtak. Itt is a gazdagok fogyasztását támogatják.

Az ukrajnai orosz invázió még súlyosabbá tette a bajt. Nem tudjuk, meddig fog tartani a háború, de ettől függetlenül úgy vélem, hogy teljesen meg fog változni körülöttünk a világ. Mégpedig hosszú időre, akár emberöltőre is. Ennek jó néhány jele már most megmutatkozik. Az Európai Unió, ha nem is rövid időn belül, de 10-15 éven belül mindent meg fog tenni azért, hogy az orosz energiafüggőséget felszámolja, amihez óriási mennyiségű beruházásra lesz szükség, és ez alól Magyarország sem jelenthet kivételt. De ehhez másfajta szemléletre van szükség. Ha komolyan vesszük, hogy főként a megújuló energiát fogjuk felhasználni, akkor érdemes megemlíteni, hogy a gáz- és olajtüzelésnél ezek drágábbak. Ez azt jelenti, hogy semmifajta rezsicsökkentésnek nem nyílik tere. Álom azt hinni, hogy az elkövetkező 15-20 évben olcsó lesz az energia. Az árak emelkedésének mértékét ma még nem lehet megbecsülni, minden attól függ, milyen technológiát fognak alkalmazni. A lényeg, hogy az energia mindenféleképpen meg fog drágulni, és ez át fogja rendezni az egész gazdaságot, ami azt jelenti, hogy más termékek, szolgáltatások árai is idomulni fognak ehhez. Erre fel kell készülni, akárcsak a klímaváltozás elleni küzdelemre. Magyarországot is egyre nagyobb mértékben sújtja a csapadékhiány. Egyes területeket veszélyeztet az elsivatagosodás. S előállhat egy olyan helyzet, hogy már nem lesz mód az agrártermékek ilyen mértékű exportjára. Az energiában és az élelmiszerben az a közös, hogy a fogyasztás során megsemmisülnek. Az árakat tehát döntően az újratermelés költségei határozzák meg. Ezen termékek piaci ára ráadásul erősen ingadozó. Magyarországnak időben el kellene kezdenie alkalmazkodni. Az Európai Uniónak pedig a közös agrárpolitika mellett végre közös energiapolitikára is szüksége lesz.

Az Orbán-kormány által elűzött CEU hogyan érzi magát az osztrák fővárosban?   

Jól megvagyunk Bécsben, bár iszonyatos költséget jelentett az átköltözés, az új épület kibérlése, átalakítása, s az ausztriai bérek is jóval magasabbak, mint a magyarországiak. Viszont ne várjon senki csodát, mert az egyetem soha többé nem jön vissza Budapestre.

Ha az ellenzék nyer elvállalna valamilyen tisztséget?   

Engem eddig még senki nem keresett meg semmivel. Tanácsaimat senki nem kérte. Magam részéről soha nem fogok jelentkezni. Ha bárkiben van ilyen szándék, megtalálnak.