Alighanem napok, ha nem órák kérdése, hogy elessen és az oroszok kezére kerüljön a dél-ukrajnai Mariupol, amelynek lakossága a legtöbbet szenvedett a háború során. A város menthetetlen, de a legnagyobb kérdés, mi lesz az ott rekedtek sorsa?
Mariupol polgármestere, Vadim Bojcsenko múlt héten elmondta, az orosz csapatok 6000 mariupoli lakost, köztük nőket és gyerekeket, erőszakkal deportáltak táborokba. „A megszállók arra kényszerítik a háború elől elmenekülőket, szálljanak fel buszaikra” – írta a polgármester egy Telegram-üzenetben.
„Kaptunk olyan információkat is, amelyek szerint az orosz megszállók elkobozzák az emberek útlevelét és más ukrán személyazonossági okmányaikat. A deportáltakat először úgynevezett szűrőtáborokba viszik, ahonnan Oroszország különböző távoli városaiba szállítják őket" – jelentette ki, hozzátéve, hogy a város sürgősen létrehozza az elhurcolt személyek adatbázisát.
A polgármester dermesztő figyelmeztetése azt követően hangzott el, hogy az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete szerint „hiteles és nyugtalanító információk” vannak arról, hogy az orosz erők listákat készítenek az ukránokról, akiket táborokba küldenek vagy megölnek.
Irina Venediktova ukrán főügyész hétvégén közölte, vizsgálják azokat a jelentéseket, amelyek szerint az oroszok 2389 ukrán gyermeket hurcoltak el, s szállítottak Oroszországba az elfoglalt területekről. Összességében több tízezerre tehető az erőszakkal elvitt emberek száma. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik munkatársa szerint csak Mariupolból 15 ezer ember vittek buszokkal kelet felé: mintegy a felét az oroszországi Rosztovba szállították, de minden jel szerint csak ideiglenesen tartózkodnak itt.
Ludmilla Gyenyiszova, az ukrán kormány emberi jogi szóvivője a Telegram egyik csatornáján azt közölte, az elrabolt ukránokat vonattal Oroszország fejletlenebb régióiban telepítik le. Egyes állítások szerint kényszermunkára fogják őket, ugyanakkor Olekszandra Matvicsuk emberi jogi aktivista, aki az elraboltak sorsával foglalkozik, elismerte, hogy erre nincs bizonyíték. Azért sem könnyű megmondani, mi lett velük, mert az elraboltaktól elvették a mobiltelefonjaikat. Matvicsuk az NZZ am Sonntagnak azt is elmondta, az elszállítottakat választás elé állították, vagy elmennek velük, vagy biztos halál vár rájuk. A Mariupolban élőknek nem is volt esélyük arra, hogy Ukrajna más részeibe meneküljenek, ez lényegében lehetetlen. „Az élet és halál között kellett választaniuk” – közölte az emberi jogi aktivista.
Közben a brit „i” című lap azt állította, hogy az általa megszerzett műholdfelvételek szerint a szakadárok által ellenőrzött Donyeckben, a Mariupol külvárosától mindössze 17,7 kilométerre keletre lévő Bezimenne tengerparti településen, egy korábbi termelői piacon tábort állítottak fel, mintegy 30 sátorral. Ez az első olyan műholdfelvétel, amely azt mutatja, hogy Oroszország – Csecsenföldhöz hasonlóan – szűrőtáborokat hozott létre Ukrajnán belül.
Moszkva nem is tagadta a sátrak felállítását az orosz médiának, az orosz vezetés állítása szerint a tábor a „humanitárius segítségnyújtás” része, s 440 embert helyeztek el itt, 18 tonna segélyt szállítottak nekik és „mindent biztosítanak számukra, hogy kényelemben legyenek”, beleértve az ágyneműt és a meleg ételt.
A tábor néhány ház és egy óvoda mellett, Bezimenne központjában található. A település mindössze 20 perc autóútra van az orosz határtól.
Bár a nyugati médiumok képviselői nem kereshették fel a tábort, a műholdfelvételek tanúsága szerint egyértelműen szűrőtábort telepítettek ide. Mint az „i” című lap írja, ezenfelül több további szűrőtábort hoztak létre Mariupoltól keletre, közülük három már Oroszország területén található.
A szűrőtáborok onnan kapták a nevüket, hogy az embereket a hadsereg vagy más tisztviselők ellenőrzik és válogatják szét. A műholdfelvételek az első konkrét bizonyítékot jelentik e táborok létrehozására.
Előzőleg az ukránok állították azt, hogy barátaikat vagy rokonaikat ilyen létesítményekbe szállították, mielőtt akaratuk ellenére átvitték volna őket az orosz határon. Az „i” című lap a közösségi médián közzétett videók segítségével lokalizálta a tábort, majd hírszerzési technikák bevetésével hasonlította össze az épületeket, utakat, fákat és egyéb létesítményeket.
Inna Sovsun ukrán parlamenti képviselő a brit lapnak elmondta, az ukránok erőszakkal való deportálása „az orosz megszállók által elkövetett háborús bűntett újabb szörnyű bizonyítéka”. Úgy tudja, hogy az elhurcoltak nem hagyhatják el új, nekik kijelölt lakóhelyüket, „és a számukra előírt munkakörben kötelesek dolgozni". Hozzátette: „az oroszok terroristaként és náciként viselkednek. Bombázzák a szülészeteket, árvaházakat, óvodákat, idősek otthonát. Szándékosan pusztítják, megalázzák az ukránokat. Ők az orosz megszállás foglyai. Oroszország továbbra is átlépi a civilizáció határát”.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közölte, hogy látott médiajelentéseket elrabolt és táborokba hurcolt emberekről, de egyelőre nem tudja megerősíteni ezek hitelességét.
Oroszország a csecsenföldi háború során létesített szűrőtáborokat, amelyekben embertelen körülmények között tartották fogba az elrabolt csecseneket.
