választás 2022;CEU;tanulmány;Fidesz;autokrácia;voks;

2022-03-31 07:09:00

Alattomosabb egy sima választási csalásnál, ahogyan a Fidesz-KDNP manipulál

Erre a következtetésre jutott egy friss tanulmány, de van remény, Magyarországon még nem változtatják meg a leadott voksokat.

Miközben Szijjártó Péter külügyminiszter azzal riogatja a közvéleményt, hogy Ukrajna a magyar ellenzékkel tárgyal és be akar avatkozni a vasárnapi választásba, sorra születnek a tanulmányok, felmérések, közlemények, amelyek épp a tárcavezető megszólalásához hasonló propagandát és a választást befolyásoló egyéb kormányzati manipulációs eszközöket bírálják.

A CEU Demokrácia Intézetének friss összefoglalója azt mutatja be, mennyivel alattomosabb egy „sima” választási csalásnál az, ahogyan a Fidesz-KDNP pártszövetség hosszú évek óta dolgozik a voksolások manipulálásán.

Több ez, mint a kampányidőszakra és a szavazásra vonatkozó választási csalás – hangsúlyozzák a szerzők. Magyar Bálint és Madlovics Bálint abból indul ki, hogy a modern autokráciákban az elnyomás eszköztára is kifinomultabb, mint a klasszikus diktatúráké, s így a választási manipuláció sem pusztán az eredmények meghamisítását jelenti, hanem a hatalom olyan helyzetet teremt, ami a kormánypártoknak kedvező eredményt produkálja. Ugyanakkor már a bevezetőben tisztáznak egy alapvető kérdést:

Itt a politikai pártok nincsenek betiltva, nem akadályozzák őket akár fizikai erőszakkal is az indulásban, feltételezhetjük, hogy a szavazókörökben nem változtatják meg a leadott voksokat. Idáig még nem jutott el az Orbán-rezsim, de így is rengeteg trükköt vetett be a választás elcsalására.

Ide tartozik, amikor kétharmaddal bebetonozzák a döntéseiket, fittyet hányva a választók akaratára. A CEU tanulmánya összesíti, hogy 2010 óta 317 kétharmados törvényt fogadott el a fideszes kétharmad, ennek több mint felét 2018 után, 40 százalékát (120 darab) pedig 2020 óta, ebből a tavalyi évre is jutott 63. A manipulációs módszerek közt szerepel, amikor a rezsim saját érdekében egyoldalúan átírja a választási törvényeket, vagy amikor a médiát vagy az ügyészséget saját céljaira használja és megteremti a konkrét csalás lehetőségét. Bebiztosították magukat arra az esetre is – folytatódik a felsorolás –, ha netán minden kísérlet ellenére mégis ellenzéki győzelmet hozna április 3-a. Akkor is még hosszú évekig folytatják a munkát és gátolják az új kormány működését az általuk kinevezett vezetők a Költségvetési Tanács, az ÁSZ vagy az Országos Bírósági Hivatal elnökétől az Országos Atomenergia Hivatal vezetőjéig, akinek a megbízatása 2031 január 1-ig tart.

A szerzők rávilágítanak a kisebbségi választás, a levélszavazás visszásságaira is, beleértve, hogy több ezren meghalhattak a regisztrálásuk óta, de a listát nem adják ki az ellenzéknek, így azt senki nem tudja ellenőrizni. Megemlítik, hogy az önkormányzatok jogosítványainak csorbítása és bevételeik megnyirbálása is a választói akarat semmibe vétele, ahogy a kormány elszámoltathatóságának gyengítése és a média elfoglalása is. Példaként hozzák, hogy a közmédia hírháttér műsoraiba 2018 óta a DK vagy a Jobbik politikusait egyszer sem hívták be, a Párbeszéd kétszer, az MSZP hatszor, az LMP kilencszer küldhetett politikust a műsorokba.

Végül a CEU tanulmánya is felhívja a figyelmet, hogy a korábbi választásokon mindig volt kísérlet üres szavazóköri jegyzőkönyvek aláíratására, vagy utólagos módosítására, szavazólapok eltüntetésére, az ellenzéki delegáltaknak tehát nagyon komoly szerepe lesz vasárnap, hogy megakadályozzák az ilyen kísérleteket.