Több mint háromnegyed évszázaddal a világtörténelem legpusztítóbb világháborúja és mintegy hat évtizeddel a hidegháborús konfrontációs veszély elülte, a detente kibontakozása után, 2022 kora tavaszán ismét sok szó esik a III. világháború lehetőségéről, hiszen Európában újra háború van.
Putyin megtámadta Ukrajnát, de hazug propagandával az Egyesült Államokat vádolja, hogy az lerombolta a globális biztonsági rendszert és imperialista hatalmi háborúba sodorja a világot. Ukrajnai offenzíváját követően fenyegetően kijelentette, hogy „ha bárki kívülről beavatkozna, olyan következményekkel kell számolnia, amilyet még nem látott a világ.” Putyin vad kijelentései nem újak. Már 2018-ban arról beszélt, hogy ha „bárki meg akarja semmisíteni Oroszországot, akkor jogunk van válaszolni, ami a világ és az emberiség számára katasztrófa lenne. De minek nekünk a világ, ha Oroszország nincs?” Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2022 március elején naponta ismételgette, hogy „a harmadik világháború nukleáris háború lesz.” Putyin hűséges fegyverhordozója, a belarusz Lukasenko elnök 2022. március 2-án nyilvánvalóan Putyin üzenetét tolmácsolva figyelmeztetett, hogy a restrikciók Oroszország ellen “rosszabbak, mint egy háború, és ez végülis beletaszítja Oroszországot a harmadik világháborúba, ami nukleáris konfliktus lesz.”
A nagyobb nyomaték kedvéért Putyin hadüzenetnek nyilvánította az országa ellen bevezetett szankciókat, és “speciális harci készenlétbe” helyezte atomfegyvereit. Mindez lehetett blöff, hogy elrettentse az ukrajnai háborújába való esetleges nyugati beavatkozást. Blöff - vagy egy 22 év óta uralkodó, korlátlan hatalomhoz szokott diktátor elveszített realitásérzéke. Egy új Néró akarja felégetni a világot? Az Ukrajna ellen indított orosz offenzíva után már veszélyes lenne üres blöffről beszélni. Nem véletlen, hogy háborús pánik öntötte el a világot. Sokan lehetségesnek tartják, hogy Putyin folytatni fogja invázióját a Baltikum vagy Lengyelország ellen.
Oroszország katonailag erős. Putyin erőn felüli ráfordításokkal modernizálta hadseregét, s nagy nukleáris arzenállal rendelkezik. Míg az európai NATO országoknak együttesen több mint 500 nukleáris fegyverük van, Oroszország több mint 7000-rel rendelkezik. Ami a hagyományos fegyverzetet illeti, az EU kevesebb mint 7000 tankjával szemben Oroszország tankállománya 13000 darab, s az EU alig több, mint 1000 rakétájának az orosz rakéta állomány a négyszerese. Nyugat-Európa csupán a légierő és hadiflotta tekintetében versenyképes Oroszországgal.
Az előbbiekben azonban csak az európai katonai kapacitást említettem. A NATO katonai potenciálja ennek többszöröse, hiszen az Egyesült Államok katonai ereje egyedülálló.
Az USA 3 millió fős hadserege, évi 700 milliárd dolláros katonai költségvetése, egyedülálló flottája és légiereje, melyet 11 repülőgép-anyahajó egészít ki – a Nimitz anyahajó egymaga egy kisebb ország egész légierejének megfelelő 90 repülőgépet visz a fedélzetén - a legerősebb a világon. Ez elsöprő fölényt biztosít a Nyugatnak, nem utolsó sorban az USA atomarzenálja révén is. Az USA 7200 atombombával rendelkezik, amiből 2000 úgynevezett stratégiai, azonnal felhasználható.
Putyin atomfenyegetése, ezt jól tudja, hasonló válaszra találna. Oroszország ez ellen a nyugati erő ellen nem tudna sikeresen harcolni. Márpedig ezzel találná szemben magát, ha átlépve Ukrajna határát a NATO tagállam balti országok vagy Lengyelország ellen vonulna.
A NATO ugyanakkor ügyesen gyengíti az orosz győzelem esélyeit, hatalmas támogatást nyújtva Ukrajnának, de nem vezetve be az úgynevezett repüléstilalmi zónát, nem küldve katonákat, vagyis elkerülve a katonai összeütközést Oroszországgal.
Ugyanakkor az ukrajnai offenzíva erős kételyeket ébresztett a hagyományos orosz hadsereg erejét illetően. A hatodik hetébe lepő orosz offenzíva megrekedt az ukrán ellenálláson. Még fontosabb, hogy a hadviselés nemcsak katonai, hanem ugyanannyira gazdasági erő kérdése is. Márpedig az orosz gazdaság igen gyenge lábon áll. Oroszország egy főre jutó GDP-je alig több, mint egy ötöde Németországénak, és mindössze 17 százaléka az amerikainak. A NATO országok még tovább gyengítik az orosz gazdaságot: az USA már leállította, Európa pedig ez év végéig kétharmadával csökkenti az orosz földgáz és olaj vásárlásokat, Oroszország legfőbb jövedelem forrását.
Trump elnöksége óta azonban felmerült, hogy vajon szilárdan építhet-e Európa az Egyesült Államokra, amely a hidegháború évtizedeiben katonai védernyőt tartott Nyugat Európa fölé. Trump “Amerika az első”, NATO- és Nyugat-Európa ellenes és Putyin-barát politikája véget vetett a hét évtizedes katonai rezsimnek. Trump veresége azonban 2020-ban megváltoztatta a helyzetet és visszaállította a Nyugat egységét. Az ukrajnai háború pedig egységesebbé tette Amerikát és a Nyugatot, emlékeztetve a fasiszta barbárság elleni egységfrontra. Trump esetleges újraválasztása vagy egy hozzá hasonló trumpista elnök megválasztása ismét magára hagyhatja Európát. Ez a felismerés a 2010-es években rádöbbentette Európát, hogy nem építhet biztonsággal az amerikai szövetségre. Ezt fejezte ki Emmanuel Macron javaslata Európa “stratégiai önállóságának” megteremtésére. 2020-ban úgy fogalmazott, hogy “mi, néhány ország jobban, mint más, feladtuk stratégiai önállóságunkat, és túlzottan az amerikai fegyverekre hagyatkoztunk.” Ez most megváltozott.
Ennek világos példája Németország. A Bundeswehr vezérkari főnöke, Alfons Mais altábornagy kijelentette: “Hadseregünk nagyjából üres kézzel áll itt… Amit kormányunk nyújtani tud szövetségi rendszerünknek, az rendkívül limitált.” A hidegháború évtizedeiben Nyugat-Németország nemzeti jövedelmének 3 százalékát fordította fegyverkezésre, de ezt követően ez mindössze 1 százalékra zuhant. A vezérkari főnök bevallotta, “nem gondoltunk háború lehetőségére.” A 2014-es orosz katonai akció és a Krím-félsziget orosz elfoglalása után Amerika sürgette a katonai felkészülés gyorsítását, de a német katonai kiadások csak a GDP 1,4 százalékáig emelkedtek, elmaradva a NATO 2 százalékos normájától. 2018-ban kiderült, hogy a német légierő képtelen részt venni a NATO hadgyakorlatán, s a légierők főparancsnoka beismerte, hogy “a legalacsonyabb szinten állunk.” Ugyanez jellemezte a német tengeralattjárók harckészségét is. 2020-ban a német hadsereg létszáma az 1990-es szint felére zuhant. Németország, ha szélsőségesen is, jól fejezi ki a II. világháború után kialakult európai militarizálás-ellenes kultúrát.
Az ukrajnai orosz offenzíva azonban felrázta Európát. 2022. február 27-én, néhány nappal az orosz támadás után, Scholz kancellár a parlamentben bejelentette, hogy “Putyin háborúja megváltoztatta a kontinens történelmét, és ez megköveteli, hogy erősek legyünk”. Azonnal megkétszerezték a hadi kiadásokat. A kancellár biztosította a NATO-t, hogy “mától kezdve a német GDP több mint 2 százalékát fordítjuk a hadsereg fejlesztésére”.
Ez a fordulat világos jele. Az EU azonban még távol van a “stratégiai önállóság” megvalósításától. De Anglia kiválása az Unióból kedvezően befolyásolja e terv megvalósítását, mivel Anglia ellene volt az ilyen törekvésnek. Biztató, hogy Ursula von der Leyen 2021-benaz évértékelő beszédében megfogalmazta: „Amire szükségünk van, az egy európai védelmi unió, ami biztonságot nyújtana Európának.”
Az idő sürget, felelőtlenség lenne továbbra is csupán az amerikai fegyverek védelmére alapozni Európa biztonságát. Putyin világháborús kalandja most lökést ad a közös európai hadsereg létrehozásának.
Az európai és nyugati egységet Putyin ukrajnai offenzívája összekovácsolta. A NATO egységben sorakozik fel az ukrán határ közelében. Putyin atomfenyegetése többszörös válaszra találna. Kína, amely a legszorosabb barátságot hangoztatja Oroszországgal, óvatos kvázi-semlegességgel figyeli a fejleményeket, és kifejezésre juttatja, hogy ellene van a háborúnak, amibe semmilyen formában nem kíván beavatkozni. A meglehetősen nagy európai ijedtség és pánik ellenére egy új világháború veszélye aligha reális.