Az Ukrajna ellen öt héttel ezelőtt indított agresszió után átrendeződés tapasztalható az európai populista pártoknál. Az unió jobboldali radikális tömbjének egyik legjelentősebb pártja, a Jog és Igazságosság (PiS), amely tavaly decemberben Varsóban rendezte meg a populista pártok konferenciáját, kiesett ebből a körből, talán örökre. A PiS-nek a jövőben kínos lenne egy fórumon mutatkozni például azzal a Marine Le Pennel, aki még röviddel a háború kitörése előtt is Putyint elismerő kijelentéseket tett.
Az európai populista pártok irányvonalát nagymértékben befolyásolja az orosz agresszió, hiszen kénytelenek voltak szakítani az orosz elnökkel, aki több politikai erőt ideológiailag és pénzzel is támogatott. Matteo Salvini politikai pályafutása egyik legkínosabb pillanatát élte át március elején, amikor Przemysl polgármesterével tartott sajtóértekezletén a lengyel politikus előhúzott egy olyan putyinos pólót, amilyenben az olasz Liga elnöke néhány éve moszkvai útja során pózolt.
Függetlenül attól, hogy a populista pártok elvesztették eddigi legfőbb ideológiai mentorukat Vlagyimir Putyin személyében, nem szabad a végükről beszélni. Olyannyira nem, hogy a szélsőjobboldali pártok támogatottsága érdemben nem változott február vége óta, sőt, a spanyol bevándorlásellenes Voxé, amelyik egyébként már a háború előtt elhatárolódott Putyin rezsimjétől, még nőtt is. Ennek két oka lehet. Egyrészt az, hogy az európai közvéleményt csak korlátozott mértékben befolyásolja a háború és a menekülthullám.
Másrészt ezek a pártok – erre Marine Le Pen elnökválasztási kampánya a legjobb példa – az EU-ellenesség és az oroszpártiság után egy új témát tesznek programjuk középpontjába: a megélhetést.
Kihasználják, hogy a háború és egyéb nemzetközi tényezők miatt nőtt az infláció, s az embereknek nehezebb megélniük a fizetésükből. A kérdés az, a választók elhiszik-e, hogy a populista párt hatalomra kerülésével javulna a helyzetük. De a tapasztalat azt mutatja, a negatív kampány egy bizonyos körben mindig nagyon hatékony.