... érzéssel ültem le írni. Nem tudom mi lesz, pedig mikor összeállt az ellenzék, félretéve végre nézeteltéréseiket, miközben ment az "előre" meg a "hátra" és jött az "ár-stop" néhány termékre, jó kedvemben a következőt írtam:
Piros a paradicsom, nem sárga
Hazánk se előre, se hátra
Jó, hogy jut pénz farhátra.
Évek óta ide-oda toporgunk
Áprilisban az ellenzékre szavazzunk!
Ma, március 26-án (a cikk ekkor készült - a szerk.) viszont nem vagyok biztos, hogy jó lenne, ha az ellenzék nyerne. Már hetek óta egyre több, frusztrált dühös embert hallok – sajnos mindkét táborból –, akik nem érvelnek, inkább legszívesebben verekednének. Kettészakadt az ország, és ez még tovább fokozódhat érzelmileg. (Egy kis kitérő: korábbi cikkemben idéztem Ferkó Dánielt, a Pesti TV műsorvezetőjét, aki tavaly novemberben fekáliához hasonlította interjúalanyát. Március 5-én az ATV "Civil a pályán" című műsorban Bodnár Zoltán, MNB ex-alelnök azt mondta, hogy Orbán Putyin hátsójából lóg ki. Ez nem udvariasság, vagy trágárság kérdése. Személyek tárgyiasítása roppant veszélyes lélektanilag. Ferkó bocsánatot kért, remélem, hogy Bodnár is ezt tette.)
"Meg kell állítani azt a hülye Márkit, azt se tudja hogyan kell egy országot vezetni, csak lejártja a hazát azzal, amiket Orbánról állít" – mondja egy férfi.
"Szerinted nem igaz, hogy van korrupció?" – kérdi ismerőse.
"Hát nézd, én se vagyok egy szent, ha lehetőségem lenne, én is tennék azért, hogy a fiamnak ne kelljen majd úgy gürcölni, mint nekem" – feleli, hamiskás kis mosollyal az arcán. "Megértőnek kell lennünk" – teszi hozzá.
"Most hány éves is a fiad? Pisti, ugye?" És itt vége is lett a politizálásnak.
Olyant is hallottam, amikor kitört Ukrajnában a háború, hogy "minek kellett Orbánnak haverkodni Putyinnal, hogy szidta Gyurcsányt ezért!", és ment a találgatás, mivel zsarolhatta meg Orbánt az orosz vezér – amivel több cikk is foglalkozott az elmúlt években. Semmi biztos információ nem derült ki eddig, de egy szempontot felvetnék: nem kell ide zsarolás, elég az, hogy se Putyin, se más diktátor nem kritizálja, nem is említi Orbán korrupciós ügyeit. Ők is így lettek gazdagok, ez nem téma. És nem okoznak Orbánnak kellemetlenséget, aki így jól érzi magát velük. Az is lehet, hogy jó tippeket kap, hol érdemes bankolni.
A szomszédos háború biztosan fog hatni az itthoni választásokra, de az aggodalom, sőt, a félelem általában az erős vezér-imázzsal bíró személynek kedvez. Feltételezem, hogy a Fidesz megduplázott erővel méri a szavazók hangulatát. Az sem lepne meg, ha netán csökkenne tábora, s a "háborús helyzetre" hivatkozva Orbán elhalasztaná a választásokat.
E cikk írásához az adta a löketet, hogy hallottam két férfit társalogni. Hangsúlyozom: nem tudok semmi konkrétumot. De arról beszéltek, hogy ők – egyértelműen nem csak kettesben – készen állnak, amint "szólnak". "Minden elő van készítve" – mondta az egyik, és hozzátette, hogy hány fekvőtámaszt csinált reggel (amit irigykedve hallgattam).
Nem tudtam nem gondolni arra, ami 2006-ban történt. Remélem tévedek! Mindenesetre, nem olvastam még sehol, hogy nem lehet kizárni azt, hogy Orbán nem tud beletörődni egy újabb bukásba. Persze szeretné elkerülni, ezért is megy a közpénzszórás és propaganda cunami, de, amint mondta, "nem vagyunk jámbor lúzerek".
Falun élek, itt döbbenetes az információhiány, ami érződik a beszélgetésekben. A mai Magyar Nemzet címlapján nagy betűkkel ez áll: "A baloldal a halálba küldené a magyar embereket". Egy nő mutatta barátnőjének, mielőtt kosarába tette, mire a másik: "A rohadékok!" Egyszer írtam egy kis vitáról, amelyben az egyik fél konkrét összegeket is említett, amiket a Fidesz elcsalt, mire ismerőse kérte, hogy hagyja abba, mert "Belefájdul a fejem! El se tudom képzelni mennyi egy milliárd", de hozzátette, hogy "a 13. havi nyugdíj, amit most küldött a Viktor, nagyon jól jött!" Eszem ágában sincs gúnyolódni; itt az idős korosztály nagy része nyolc, vagy kevesebb elemit végzett, aztán jött a szakiskola, vagy még az sem, inkább a mezőgazdasági meló. És a család is egy tényező – hányszor hallom amint egy kérdezősködő gyerekre az apja rászól, hogy "a te neved kuss!" .
A Fidesz egy zárt szektaként működik, miközben az ellenzéki pártok vitatkoznak, kifecsegnek, hibáznak, sőt, időnként egyes tagok bűncselekményt is elkövetnek (amit persze óránként közöl a média). Az ellenzék emberei már hónapok óta dolgoznak a közös programon: mik legyenek a prioritások győzelem esetén, hogyan lehet megbirkózni a rekord költségvetési hiánnyal, hogyan lehet legalább elkezdeni a bevezetését azon ígéreteknek, melyeket az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, rendőröknek, stb. tettek. Eközben megindulhatnak a vizsgálatok a korrupció-gyanús ügyekben, és hosszan lehetne még sorolni, mi mindent kell rendbe hozni, Európa-konformmá tenni.
Emlékeztetném az ellenzéket, mert olvasom, hogy a "bebetonozott" fideszes káderek problémát jelentenek, hogy mi történt Baka Andrással, aki, főbírói mandátuma szerint 2015-ig elmozdíthatatlan lett volna. 2009-ben a fideszesek is megszavazták Bakát de aztán rájöttek, hogy nem kellően szolgalelkű, és 2011-ben leváltották egy szimpla trükkel: egyszerűen átkeresztelték a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára. Ha netán győz az ellenzék, keresztelje át a Kúriát és így megszabadulhatnak az orbánista bíráktól.
Direkt fáj ilyesmiről írni, miközben dúl a szomszéd országban a háború. És mi lesz itthon, ha minden problémánk mellett utcai harcok indulnak településeinken? Amiket hallok – "a Gyurcsányt el kell tüntetni", meg "Orbán mehetne a ..." –, így is elég lehangoló. Ott tartunk, hogy egy nagymama korú hölgy azt mondja a riporternek, hogy ha az ellenzék nyer, ő öngyilkos lesz.
Továbbá az is írásra késztetett, hogy most nagyon fontos lenne az ellenzéknek egy kétharmados győzelem, de a legjobb esetben is csak kis többséggel nyerhetnek, vagyis meglesz kötve a kezük több lényeges téren. Ráadásul ezerrel megy majd a Fidesz propagandagépezet ellenük, és megindulnak az utcai zavargások. Ott tartok, hogy nyerjen csak a Fidesz, majd lejáratja magát arra a szintre, hogy az egységes ellenzék bő kétharmaddal fog nyerni. Viszont addigra még rosszabb állapotban lesz az ország! (Apropó "egységes ellenzék": ha az április 3-i vereség következtében szétesik az összefogás, az maga lesz a politikai öngyilkosság.)
Figyelve a helyzetet, most úgy tűnik, hogy nyerni fog a Fidesz, de nem lesz meg a kétharmada. Persze a közvélemény-kutatók is csak azt tudják mondani, amit a válaszadóktól hallanak. "Majd hülye leszek megmondani a telefonálónak, hogy kire fogok szavazni", mondta egy férfi évekkel ezelőtt. "Gőzöm sincs, hogy ő kicsoda, de ő tudja, én ki vagyok, és nem tudom, mire fogja ezt használni." Ezt persze a Fidesz is tudja, és ezért nyomja ezerrel a populista vonalat. (Van egy frappáns összefoglalója a populizmusnak: "mond a népnek, amit hallani szeretnének", amit Aziz ul-Haqtól hallottam kb. 1965-ben. Ezt a gyakorlatot látjuk itthon. Nem ördögtől való ötlet, elég csak Joseph Goebbelsig visszamenni: semmi kacifántos érvelés, az érzelmek a lényeg, kell egy ellenségkép – mint most Soros meg Brüsszel –, nap mint nap menjen a közérthető, ütős szöveg minden médiában, besározva az ellenfelet és hálálkodva a Vezér felé, aki minden mocsoktól megvédi a hazát.)
Fontos tényező az említett tudatlanság. Például, a mi 1956-unk kapcsán hányszor hallottam, hogy rémes, hogy a Nyugat nem jött a segítségünkre. Amikor 1990-ben már lehetett nyíltan beszélni, írni, sokan ezt a nézetet képviselték. Most viszont a jobboldalon csak támadni tudják Márki-Zayt, Iványi Gábort és Gyurcsány Ferencet, mert "háborúba akarják sodorni az országot" – mintha nem tudnák, hogy ez '56 kapcsán is egy érvényes ellenvetés. A külügyminiszterünk sem tud következetesen gondolkodni. Tavaly október 23. kapcsán azt mondta, hogy "hatvanöt évvel ezelőtt ez a szabad világ cserben hagyott minket. Hiába harsogta a sajtószabadság ikonja, a Szabad Európa Rádió a magyar médiatörténet talán legsúlyosabb fake news-át, hogy mindjárt itt a segítség, ma már tudjuk a fájdalmas igazságot: senki nem jött segíteni, cserben hagytak minket."
Ez így is volt, emlékszem milyen csalódás volt ez a legtöbb embernek. Évekkel később, már Kanadában több ismeret – és nem érzelem! – birtokában, megértettem a NATO távolságtartását, és pont ezért még kritikusabban gondolok a SZER felelőtlen kijelentéseire.
„Tisztelet a hősöknek, szégyen a cserben hagyókon, éljen a szabad Magyarország!” – írta Szijjártó Péter, aki most Orbán Viktorral együtt a cserben hagyók társaságát választja, válaszul Volodimir Zelenszkij felhívására. Orbán szerint "nem kérhetik tőlünk, hogy tegyük tönkre magunkat az ő kedvükért" – és ez az utolsó szó igen árulkodó.
