Magam ugyan ott jártam a tornán 1986 óta szériában nyolcszor, de magyar csapatot csak a legelső alkalommal, Mexikóban láttam a pályán. Azazhogy a szovjet válogatottal szemben a pályán sem volt az együttes a kies Irapuatóban, ugyanott viszont – mindmáig az utolsó vb-győzelmet aratva – felülmúlta Kanadát, amely '86 óta először lesz résztvevő az idén.
A magyarok – szokás szerint – maradnak otthon és maguknak, a dicsőséges NER-évtized első vb-jét egyebek közt a hollandiai 1-8-cal, a másodikat az andorrai 0-1-gyel, a harmadikat a dupla „albán” 0-1-gyel sikerült elkerülni, bár akadt némi fejlődés, mert a félelmetes andorrai pressinget a múlt év őszén, ha nem kis nehézségek árán is, átvészelték honfitársaink a Puskás Arénában (2-1).
Az idén novemberben idehaza gond nélkül meg lehet tartani a Kisvárda–Mezőkövesd paródiát meg a többi haknit, miközben Katarban naponta négy valódi meccset rendeznek délelőtt 11-től este 10-ig. Hogy az NB I-nek nem lesz nézője? Idáig sem volt.
Jobb, ha maradunk a futballnál. A vb-n a legtöbbször szereplők közül ugyanabban a csoportban tűnik fel Németország (20) és Spanyolország (16), Argentína (18) és Mexikó (17), sőt az argentin, mexikói, lengyel (9), szaúdi (6) négyes összesen 50 részvételt számlál. A FIFA szerint a brazil (22), svájci (12), szerb (12), kameruni (8) kvartett még ennél is többet, de csak azért, mert Szerbiát valamiért Jugoszlávia kizárólagos örökösének tekintik, noha ugyanúgy tekinthetnék annak Horvátországot meg a többi utódállamot is. Az egyedülálló módon valamennyi világbajnokságon résztvevő braziloknak így sem kell különösebben aggódniuk, mert a „jugóktól”, illetve a szerbektől legutóbb 1934-ben szenvedtek vereséget. Igaz, Jugoszlávia legjobbjai akkor 8-4-re elkalapálták őket Belgrádban...
Ez a csoport egyébként a 2018-as mása, mert Brazíliát, Svájcot és Szerbiát négy éve is összeboronálták. A végeredmény ez volt: 1. Brazília 7 pont, 2. Svájc 5, 3. Szerbia 3, 4. Costa Rica 1. Amennyiben Peru jut be a pótselejtezőről a vb-re, úgy a D csoport is háromnegyed részben 2018-ra hasonlít majd. Akkor így festett a sorrend: 1. Franciaország 7, 2. Dánia 5, 3. Peru 3, 4. Ausztrália 1. A változatosság kedvéért Peru és Ausztrália most a kvalifikációs szakasz rájátszásában van egy ágon.
A sorsolást megelőző fejlemény, hogy Brazília válogatottja 2017 szeptembere után visszatért a világranglista élére, ahol a FIFA-rangsor 1993-as bevezetése óta 4731 napot (csaknem 13 évet) töltött eddig. Hollandia jelenleg a tizedik, de nagyon jól járt azzal, hogy a második kalapba került, mert a katari, ecuadori, szenegáli társaságról leginkább annyi mondható: gyógycsoport.
Az angolokéról ez nem állítható, kiváltképp nem akkor, ha a walesi és főként a skót csapattal egészül ki a négyes. A jelenlegi állapotok szerint a békeharcos Putyin, Orbán tandemmel ellentétben szörnyen agresszív, még önmagukat is aljasul megtámadni képes ukránok – bár hivatalosan számolnak velük – aligha futballoznak egyhamar, így kiváltképp létrejöhet az angol–walesi vagy az angol–skót párharc. Az Egyesült Államok válogatottja pedig még nem vesztett mérkőzést Anglia ellen, sőt amerikai amatőrök leckéztették a több mint sportág állítólagos tanítómestereit az 1950-es világbajnokságon (1:0).
Végképp nem lesz lesz sétagalopp a német–spanyol rangadó. Az egymás elleni mérleg kiegyenlített, egyetlen sikerrel arattak többet a németek, akik kilenc győzelmet számlálnak a nyolc-nyolc döntetlen és vereség mellett. Nem biztos, hogy a szalonremi Katarban jó lenne, mert Japán igyekszik tönkre futni ellenfeleit, és ez a kamikaze-taktika egyszer-kétszer a nagyokat is összezavarja. A favoritoknak tehát észnél kell lenniük a már-már ész nélkül száguldozó ázsiaiak ellen.
Két olyan találkozó is lesz, amelyből idáig egyetlen egyet rendeztek, és éppen a vb-n. Az egyik a Ghána–Uruguay mérkőzés. Ez 2010-ben Johannesburgban 1-1-gyel ért véget, miután a kétszer negyedórás hosszabbítás utolsó percében Luis Suarez kézzel mentett a gólvonalon, ám Asamoah Gyan elrontotta a büntetőt. Majd a két órát követő tizenegyes-párbajból az uruguayiak jöttek ki jobban a pszichésen súlyosan megviselt afrikaiakkal szemben.
Portugália is mély lelki sebekkel távozott Dél-Korából 2002-ben. A találkozón a Sztrasznov Ignác és Farkas Flórián karakteres vonásait ötvöző argentin Angel Sanchez kiállította előbb Joao Pintót, majd Betót, és kilenc játékos ellenében a társházigazda koreaiak bevágták a győztes gólt (1-0). A Guardian szerint pólómeccs zajlott, a mérkőzést a „Vörös tengerben” játszották. Utána a portugálokhoz hasonlóan jártak az olaszok, majd a spanyolok: a dél-koreaiak vetélytársaként sorra „kivégezték” őket a játékelvezetők, szigorúan a FIFA fair play alapján.
Nem mellesleg: a katari rendezésnek is ez a fundamentuma.
