Aleksandar Vucic elnök örömébe nem azért vegyült üröm, mert az utolsó közlés szerint éppen elmaradt az általa kitűzött a 60 százalékos támogatottságtól, ennek önmagában sok jelentősége nincs. Inkább azért, mert az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) várakozások alatt szerepelt, 42 százalék körüli támogatottsággal.
Az Európai-párti tömörülések szövetsége, az Együtt a Győzelemért koalíció a vártnál gyengébb eredményt ért el mind az elnökválasztáson, mind pedig a parlamentin. Zdravko Ponos egykori hadseregtábornok 20 százalék alatt teljesített, valamivel több, mint 18 százalékot szerzett. A parlamenti voksoláson pedig a Szabadság és Igazságosság (SSP) párt alelnöke, Marinika Tepic által vezetett koalíció csak 13,5 százalékot kapott. A választáson a haladókkal eddig koalícióban kormányzó Szerb Szocialista Párt (SPS) az előzetes jóslatokra rácáfolva, meglepetésre 11,5 százalékot kapott, megközelítve az ellenzéki szövetséget. Ezenfelül bekerült még a belgrádi parlamentbe a Remény nevű nacionalista koalíció, a szintén nacionalista Dveri és a királypárti POKS szövetsége (ez utóbbi tömörülés kettészakadt, a másik szárny a Remény tagjaként indult), a Zavetnici nevű radikálisan oroszbarát tömörülés, valamint a Moramo nevű Európa-párti környezetvédő csoportosulás.
Hat képviselőt delegálhat a belgrádi törvényhozásba a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ami hárommal kevesebb az eddiginél, ám az előző voksolást az ellenzék bojkottálta. Mindenesetre Aleksandar Vucic a leghűségesebb partnernek nevezte a vajsasági magyar pártot. Vucic szinte tarolt a Vajdaságnak azokon a településein, amelyekben nagyobb magyar közösség él, Zentán például 75, Szabadkán 65 százalékos eredményt ért el.
Az uniópárti ellenzék számára némi szépségflastrom lehet, hogy a belgrádi helyhatósági választáson szerepelt legjobban, mert itt az Együtt a Győzelemért 21, a Moramo pedig 11 százalékot szerzett. Vasárnap este az ellenzék még azt jövendölte, hogy többséget szeret a fővárosban, de ez túl derűlátó jóslatnak bizonyult. A gond az, hogy az ellenzék messze nem egységes, túl nagyok az ideológiai különbségek az egyes formációk között. A Remény nevű szövetség magát tartja a mérleg nyelvének. A szövetség azt közölte, tárgyal az Együtt a Győzelemért koalícióval az esetleges együttműködésről.
Nagy felzúdulást keltett, hogy a szokásokkal ellentétben a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) az urnazárás után nem közölt részeredményeket, azok alakulását az interneten ugyan nyomon lehetett követni, de ez egyrészt nem adott részletes képet, másrészt a belgrádi eredmények hiányoztak.
A kérdés, merre halad tovább Szerbia? A választási kampány menetét megváltoztatta az Ukrajna elleni agresszió, Vucic, aki addig az ország fejlődésére helyezte a hangsúlyt, ezután azt sulykolta, hogy ő képviseli a békét, a nyugodt erőt, neki köszönhetően Szerbia kimarad a háborúból. A választási hadjáratban működött is ez a retorika, de sok kérdés nyitva maradt. Önmagában már az is talány, folytatja-e a kormányzást a Szerb Haladó Párt a szocialistákkal? Ez a legutóbbi, 2020-as választás után is a levegőben lógott egy ideig, végül megállapodtak a koalíciós együttműködésről. A másik, ennél sokkal sarkalatosabb, s az ország jövője szempontjából is fontos téma: Moszkva vagy Brüsszel felé közeledik-e az ország. Az országban a közvélemény inkább oroszpárti, egyes politikai erők kifejezetten a Kreml pártjára álltak a konfliktusban, de a kormánymédia is nagyon erősen támogatta az orosz inváziót. Belgrád teljesen az orosz nyersanyagokra van utalva, de azt a luxust nem engedheti meg magának, hogy a becsapja az ajtót az EU előtt, hiszen legfontosabb külkereskedelmi partneréről van szó. Ám a mostani helyzetben Brüsszel nagyon nem nézi jó szemmel Vucic pávatáncát.
A szerb elnök szomorú lenne, ha nem kapna minimum 60 százalékot, de az aranykornak így is vége lesz