Mire használható az archeogenetika? Elődeink bennünk vannak (2.)

Az ezredforduló egyik leggyorsabban fejlődő tudománya kétségtelenül az archeogenetika, amely még a modern tudományok (atomfizika, űrkutatás, onkológia) közt is a legújabb, alig negyven éves a története. Amilyen gyorsan fejlődik, olyan erős mértékben van a segítségére a humán tudományoknak (pl. történelemkutatás, régészet, antropológia), amelyeknek a kutatásai és az eredményeik továbbgondolása mellől hiányzott egy megbízható természettudomány. Előbb segédtudományként működött, mára azonban e humán tudományok mellé nőtt. Neve ógörög-latin eredetű, jelentése: ős-örökléstan. Hatrészes sorozatunk a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének munkatársai segítségével járja körbe ezt az egyre izgalmasabb és egyre több embert érdeklő témát.

A címben föltett kérdésünkre Gyuris Balázs, az intézet tudományos segédmunkatársa, egyúttal az ELTE Biológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója válaszol. Jelenlegi tevékenysége két kutatási területhez kapcsolódik; az egyik a dél-uráli terület korai magyarsággal összevethető genetikai kapcsolatainak története a vaskortól nagyjából a honfoglalásig terjedő mintegy 1000-1500 évben. A másik témakör – az Archeogenomikai Intézet HistoGenes ERC (Európai Kutatási Tanács) projektjéhez kapcsolódóan – a Kárpát-medence népvándorlás-kori (i. sz. IV-IX. század) genetikai változásainak vizsgálata.

Nos, akkor mire használható az archeogenetika?

Ha az én munkámon keresztül nézzük, akkor például minél nagyobb temetők vizsgálatára. A HistoGenes projekten belül nekem olyan temető jutott, Kölked község határában, amelyben több mint 1200 sír található. Természetesen nem az egészet dolgozzuk fel, mégis nyilvánvaló, hogy itt több népesség is jelen volt, leghangsúlyosabban az avarok, de vannak más, különböző népcsoportok, például a Meroving-kultúrkörhöz tartozó, vagy a késő antik időszakból fennmaradt népek. A legfontosabb kérdések egyike, hogy akik ezen a tájon éltek, milyen genetikai nyomot hagytak, illetve hoztak. Az archeogenetika egyre alkalmasabb arra, hogy segítségével kisebb területegységek népességeiről, azok változásairól legyenek tudományos bizonyítékaink. Vagyis lokális, mikroregionális népmozgásokról, lehetséges rokonsághoz köthető társadalmi különbségekről.

Hogyan vált az archeogenetika más tudományok segédtudományából önálló tudománnyá?

Az utóbbi években az archeogenetika a régészet és a történettudományok segédtudományából önálló társtudománnyá nőtte ki magát. Ez természetesen nem jelent függetlenedést, mivel alapvető kérdéseket illetően az archeogenetika nem függetlenítheti magát a régészeti, történeti kontextustól, sőt a szoros együttműködés alapkövetelménye a munkánknak. Inkább talán azt jelenti, hogy felmerültek az archeogenetika részéről az önálló kérdésfelvetés igényei is. A társtudományi lét talán az inter-, és transzdiszciplináris szemléletben a legjobban tetten érhető, illetve, hogy archeogenetikusokat látunk szép számban előadni régészeti illetve biológia érintettségű konferenciákon egyaránt.

Az önálló, vagy társtudománnyá válás miként jelenik meg a hétköznapokban?

Hogy a napi élethez közelebb álló példát mondjak, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont életében a közelmúltban végbement szervezeti változás is jól mutatja az archeogenetika egyre erősebb helyét a hagyományos tudományok mellett. Ugyanis tavaly (2021-ben) létrejött a korábban a Régészeti Intézet részét alkotó Archeogenomikai Intézet.

Akkor hát mire, vagy mi mindenre használható az archeogenetika?

Ez nagymértékben függ a kérdésfelvetéstől. Alapvetően több irány és megközelítésmód is megjelent az utóbbi években. Lehetséges nagy léptékben vizsgálni az egyes népességek közötti különbségeket. Ez a nagy lépték jelenthet genetikai értelemben vett távolságot, időben és térben egyaránt. Ehhez köthető az egyes népmozgások modellezése is. Ezen túl az utóbbi években megjelentek regionálisabb léptékekben mérő módszertani sajátosságok. Ezek kétfelé bonthatóak. Egyrészről egy adott régió, vagy mikrorégió genetikai történetét vizsgálhatják egy szűkebb időablakot tekintve. A másik lehetőség egy ennél is mélyebb felbontású, akár csupán egyetlen temető vizsgálatát célul kitűző kutatás, ezzel akár egy közösség rokonság-alapú társadalmi rétegződésére is választ adva. Az utóbbi két megközelítésre egyaránt jellemző, hogy sokkal konkrétabb kérdésfelvetéseket igényel, illetve genetikai szempontból is vannak megközelítésbeli különbségek.

Tehát akkor társadalmi szempontok is figyelembe vehetőek?

Igen, hiszen a temetőkben megjelenhetnek a korszakra jellemző szociális struktúrák, mintázatok. Az archeogenetika arra is alkalmas, hogy segítségével feltárhassuk a temetőkben nyugvó emberek szociális kapcsolatait. Legyen az bár rokoni (közeli, vagy távoli), esetleg a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük, főként egymás viszonylatában. Ezekben a kérdéskörökben működünk együtt a legszorosabban a régészettel, a történeti néprajzzal és – persze! – a történelemtudománnyal is. Nyilvánvalóan a mikroregionális kérdésekre adott helyes válaszok lehetővé teszik a nagyobb térségek népmozgásainak feltárását is. Tehát ebből látszik, hogy a mikroregionális szemléletmód nem válik el a nagy léptékű populációs események leírásától.

Alkalmas-e az archeogenetika a rég elhunyt emberek betegségeinek a kiderítésére?

Korlátozott mértékben, de van erre mód. Elsősorban genetikai betegségek esetében, feltéve, hogy a DNS-állomány, amelyet kinyertünk a vizsgált csontokból, elég jó minőségű, vagyis elegendő információt hordoz. Ezt mi a minta megtartó-képességének szoktuk nevezni. De a betegségek megnyilvánulása ennél jóval bonyolultabb kérdés, mi esetleges hajlamot tudunk figyelni, azt is csak korlátozott számú betegség esetében.

A mesterséges intelligencia (MI) majd segít ezen?

Már vannak ilyen irányú próbálkozások. Főleg koponya-morfológiai, arcrekonstrukciós témában, de ezek még gyerekcipőben járnak.

És akkor az MI hogyan és miként tud az archeogenetika segítségére lenni?

Minden bizonnyal a morfológiai (alaktani) kérdések megválaszolásában, feltéve, ha olyan csontokat, olyan koponyákat bocsátunk a rendelkezésére, amelyek épségben maradtak ránk. Emellett kérdés, hogy a populációgenetikai adatok feldolgozásában miben és hogyan tud majd segíteni. Jelenleg még nem működik ebben a feladatmegoldásban, de ez a küszöbön áll, és ha az eddigi mértékben nő a feldolgozandó adatok száma, egészen biztos, hogy az MI is belép.