Most, hogy nyilvánvalóvá vált, az orosz gázt nem „olcsón” vesszük, hanem tőzsdei áron, valójában csak egy kérdés maradt: ha Orbán Viktor nem gazdasági érdekből, nem az alacsony rezsi megőrzése érdekében tart ki még mindig Vlagyimir Putyin mellett, akkor vajon miért?
Azért mondjuk, hogy nyilvánvalóvá vált, mert egyrészt megírta a Népszava a KSH által közölt mérlegadatok alapján – márpedig a statisztikai hivatal a létező legszorosabb kormányellenőrzés alatt áll; vagyis elképzelhető, hogy csúsztat vagy hazudik, de biztosan nem a kormány kárára. Másrészt a kormányfő is ezt erősítette meg – a maga szokásos, indirekt módján –, amikor a választás után adott első és valószínűleg hosszú időre az utolsó sajtótájékoztatóján kitért az olcsóságra, illetve a konkrét gázárra vonatkozó kérdések elől, és inkább arra terelte a szót, hogy azért kell Putyinékkal szerződni, mert ha van szerződés, akkor van gáz.
Tehát nem olcsó, de legalább van – el lenne a legújabb állítás az orosz gázzal kapcsolatban. Csakhogy a tőzsdei ár, amit fizetünk, valójában azt az árat jelenti, amennyiért mindig van gáz.
Olyan nincs, hogy a tőzsdén ne lehetne földgázt kapni. A gázkutakon, ha egyszer beindultak, folyamatosan termelni kell. A gázt lehet ugyan bizonyos mértékig raktározni, de a világ összes gáztárolójában sem fér el annyi, amennyi elegendő lenne az egy évnyi globális felhasználásra. Vagyis akinek gáza van, annak vevőt is kell szereznie, különben fújhatja.
A világ gázigénye nem változik túl gyorsan. Előfordulhat, hogy Oroszország Kínának, Indiának stb. adja el azt a gázt, amit nem exportál Európába (bár vezetékek nélkül eleinte nehéz lesz), de csak úgy, ha Kína, India stb. annyival kevesebbet vesz más forrásokból – amit viszont megvehet Európa, szintén a tőzsdei áron.
Az a tény, hogy a Fidesz is megszavazta az EP-ben az orosz gázimport-stopot sürgető határozatot – még ha a saját hívei előtt letagadja is -, a fentiek belátására utal. A kérdés viszont továbbra is áll: ha nem a gázért, akkor miért udvarol Orbán továbbra is Putyinnak?