Megismétlődik a francia elnökválasztás második fordulójában Emmanuel Macron és Marine Le Pen viadala, de az öt évvel ezelőtti voksolás nem hasonlítható a mostanihoz. Macron akkor a remény jelöltje volt, Le Pen viszont azt a szélsőjobboldalt képviselte, amit akkor még elutasított a társadalom nagy része.
Macron sikeres elnök volt, hiszen még tudott is javítani öt évvel ezelőtti eredményén. De a leszakadtabb rétegek továbbra is a gyűlölt elit megszemélyesítőjének tartják, ezért az elutasítottsága is magas. Le Pen viszont elhitette a társadalommal, hogy olyan politikus, akire lehet szavazni.
Elfogadottságának emelkedése összefüggésben áll azzal, hogy programjából törölte az Európai Unióból való kilépést.
Ügyes kampányt folytatott, egyfelől rámutatva, hogy az infláció miatt sokan rosszabbul élnek meg a fizetésükből, mint néhány éve. Másrészt Le Pen „emberközeli” jelöltnek mutatta magát, aki előszeretettel mutatkozik a piacon és imád játszani a macskáival.
Ettől azonban Le Pen még nem válik elfogadható politikussá. A háború kitöréséig Vlagyimir Putyint dicsőítette, s ma sem mondott le a „szuverenitás” követeléséről. Ez azt az itthon is jól ismert szólamot jelenti, miszerint a tagállamok önállóságát növelni kell Brüsszelével szemben, noha az orosz fenyegetés miatt most éppen ennek az ellenkezőjére lenne szükség. Színtiszta populizmus az energiaárakkal kampányolni, hiszen nem Macron tehetett azok emelkedéséről, ahogy az ezt fokozó háborúról sem. Le Pen ugyan lemondott a legostobább követeléseiről, így az EU-ból való kilépés mellett arról is, hogy 60 éves korukban nyugdíjba mehessenek honfitársai, de programja továbbra is veszélyesen finanszírozhatatlan.
A közvélemény-kutatók fej fej melletti küzdelmet jósolnak Macron és Le Pen között. A hivatalban lévő elnöknek változtatnia kell stratégiáján, a szélsőjobb veszélyen kívül arra kell rámutatnia, mennyire káros Le Pen programja. És végre el kell kezdenie kampányolni. Az EU jövője szempontjából is fontos lenne, hogy ő maradjon a francia elnök.