;

Bécs;Albertina;

- Globális művész, popsztár, disszidens

Bécs hirdetőtábláit elöntötték az Aj Vej-vej plakátok, a 64 éves kínai művész néz a járókelőkre. Az emberiség nyomában (In Search of Humanity) a címe a kortárs művészetre szakosodott Albertina Modern múzeumban március és szeptember között látható kiállításának.

Soha nem mutattak be ilyen sokat, több művészeti ágat felölelő művészetéből, soha nem került még ennyi alkotása egyszerre közszemlére. A legismertebbnek mondott, 64 éves kínai mester Aj Vej-vej - nevezik őt globális művésznek is - nem sorolható be egyetlen műfajba, ő koncepciókat alkot, szobrokat teremt, épületet tervez (részese volt a 2008-ban, a nyári olimpiai játékokra megnyílt, Madárfészek becenévre hallgató pekingi nemzeti stadion alkotó gárdájának), fest, hétköznapi tárgyakat változtat modern művészetté. Fáradhatatlan emberjogi aktivista, illiberális rendszerek kritikusa, (ahogy régebben mondták, disszidens) blogíró. Örökmozgó, nyughatatlan ember, aki a monstre osztrák kiállítás idején talált időt arra, hogy egy napos főszerkesztést vállaljon a Die Presse című konzervatív bécsi napilap évfordulós vasárnapi számában. Részt vett az újság összeállításában, írt bele több cikket, többek között hozott egy olyan interjút, amelyben tinédzser fia tesz fel neki 20 kérdést, művészetről, külpolitikáról, életről.

A gyerek éppen olyan túlérett, mint Aj volt a hetvenes-nyolcvanas években apja, a költő és festő, és szintén rezsimkritikus Aj Csing mellett. A sötét években az idősebb Ajt némaságra ítélték, 20 évre- többek között - Mandzsúriába száműzték, fia tanúja volt a szenvedésének, kitagadásának. A kínai politikai fordulatokkal együtt mozgó Aj Vej-vej 1978-ban beiratkozott a kínai filmakadémiára, ahol hamarosan egy ellenzéki csoport alapítója lett. Ritka szerencséjére 1981-től 1993-ig az Egyesült Államokban, főleg New Yorkban élt, modern művészi irányzatok légiójával ismerkedett, főleg Andy Warhol alkotásai hatottak rá. Apja súlyos betegsége terelte őt vissza Kínába, ahol az elnyomást, a jogtalanságokat, az egypártrendszerbe oltott gazdasági felvirágzást bírálta, s rátalált a környezetkárosítás bűneire is. Könyveket publikált, dokumentumfilmeket forgatott.

A sokat utazó, nemzetközileg is egyre ismertebb jogvédő művész gyakran és merészen ütközött a hatóságokkal - egyes megfigyelések szerint kölcsönösen támadták és óvták is egymást, mígnem üldözői elveszítették türelmüket és Ait, bár nem közölték, hogy miért, három hónapra letartóztatták. Kínzás gyanánt a csöppnyi cellában két rendőr egyfolytában a nyakán volt, még álmában is nála ültek. Ezt a nyomasztó közelséget a propagandistának sem utolsó művész több festményen megörökítette, ezek a művei az Albertina Modernben is láthatók. Az általa keltett zaj Európa nyugati felén és Amerikában felhangosodott, művészek, politikusok álltak ki érte, s bár adócsalással is megvádolták, kaució ellenében kiszabadult. Még évekig tartott az üldözők és az üldözött közötti harc, 2015-ben visszakapta útlevelét és Németországba költözött. Jól tartották, de rosszul érezte magát, zártsággal, idegenellenességgel, bigottsággal vádolta a országot, főként akkor, amikor már 2019-21 között össze tudta hasonlítani új otthonával, az angliai Cambridge-dzsel. De a Campus-hangulatból is elege lett, a szerinte mohó és álszent gazdag országok után ma Portugáliában Montemor-o-Novo nevű kisvárosban találja meg a nyugalmát.

Túl sok a mű, túl sok a magyarázat, túl sok az indulat. Így értékelik a művészt az elemzők, hangoztatva, hogy ismerni kell Ai Vejvej életét, történeteit, ezektől válik művészetté mindaz, ami hétköznapi, ami őt körülveszi. Az igazságtalansággal szembeni állandó harag a felmutatott középső ujjában vált „névjegyévé“, (juttat belőle az Eiffel-toronynak is) ,nem véletlen az Abertina bemutatójánkl nyitó termét egy kivilágított „Fuck“ felirat világítja meg. Közel 150 objektum alkotja a négy évtized alkotásait átfogó retrospektív kiállítást, amely súlyosnak is mondható. Ilyen a csaknem két tonnás kristálygömb, a piramis alakuvá duzzadó kerámia szotyolahegy, a tonnás tömegű márványfotel. Az Albertina igazgatója, Klaus Albrecht Schröder által a világ egyik legeredetibbnek tartott művésze kínai porcelánvázára fest orosz tankokat, több mint 40 kerékpárt forraszt össze hasznavehetetlen ráccsá, lego kockákkal - fényképról átemelve- ábrázolja fénykereső önmagát egy régi letartóztatásán, a színes kép hátterét sötét tekintetű rendőrök töltik be (Illumination).

Bárhol állít is ki a popsztárnak is aposztrofált kínai, bemutatóit hatalmas tömegek látogatják. Általában jobban lelkesednek érte, mint a műkritikusok.

Infó:

Aj Vej-vej Az emberiség nyomában 

Albertina Modern

2022. szeptember 04-ig

Szergej loznyica 2018-as alkotása, a Donyeci történetek című filmje komoly figyelmeztetés, amely túlmutat a Donbasz 2014 óta tartó tűzszüneti háborús állapotának ábrázolásán.