Magyarország a békés egyet nem értés országa - adta meg a vezérfonalat Orbán nemrégiben, és lőn: az újabb kétharmados győzelem óta lényegében mindenki harcol mindenkivel. Az mondjuk logikus, hogy az ellenzék néhány hordószónoka nagy elánnal csépeli egymást, elvégre addig sem kell érdemben dolgozniuk. Viszont az Orbán-híveknél sem érezni a diadalt, helyette elindult valami házon belüli feszengés.
Okkal. Kapásból megszűnik két, a kormánypárthoz sorolt orgánum, az egyiket speciel olyan jóember szerkesztette, aki maga a két lábon járó szervilizmus. Majd a köztelevízió észak-koreai stílusjegyeket mutató külpolitikai főszerkesztője egészségügyi okokból hirtelen beadta a felmondását. (Jobbulást.) Ezzel egy időben a Fidesz üdítő színfoltjának számító Bencsik Gábor is szóvá tette a nyilvánvalót, hogy a magyar közmédia botrányosan egyoldalú.
Mindez persze lehet véletlen egybeesés is. Azonban ilyen az Orbán-csapat háza táján leginkább akkor történik, ha a Fidesz gyakorlatias gazdura választ keres valamilyen dilemmájára. Ilyenkor kicsit provokálja a sajátjait is, egymásnak ugrasztja őket, majd végül besorol a legerősebb mellé.
Hogy miért? Mert a hajója eddig hátszélben hasított. Most viszont súlyos gazdasági visszaeséssel és nemzetközi elszigeteltséggel kecsegtető időszak elé néz.
Nem biztos, hogy a békeidőben bejáratott trollpolitika – szimbolikus provokációkkal tartja folyamatos állóháborúban a támogatóit és az ellenzékét – a jövőben is ugyanígy fog működni.
A Fidesz ugyan most tovább növelte a támogatottságát, ám a kultúrharcot még nem nyerte meg, és nem tört meg az utóbbi évek legfontosabb politikai folyamata, a világlátottabb városi polgárság kisorolása a Fidesz mögül.
Az orbáni unortodoxia dilemmája, hogy választást leginkább úgy nyerhet az ember, ha nem törődik az akadékoskodó értelmiséggel, viszont utána a válságkormányozáshoz nagyon is kellene a tudáselit támogatása. Kemény feladvány lesz. A NER eddig valójában a békés, bágyadt szorgalmi időszakát élte. Most kezdődik a vizsgaidőszak.