Éppen húsz évvel ezelőtt keltett először megdöbbenést Magyarországon a PISA teszt eredménye. Ha emlékeznek, ez volt az első nemzetközi felmérés, amely azzal szembesítette az oktatásügyére oly büszke közvéleményt, hogy bizony a magyar 15 évesek fele nem képes az értelmező olvasásra, és már attól lefagy, hogy ha egy olyan feladatot kap, amelynek megoldását korábban nem sulykolta az iskola.
És ebben a húsz évben nem sok minden változott: a jobb városi iskolákba járók teljesítménye hol javul, hol romlik ugyan, de az konstans, hogy a szegény vagy szegregált környezetben tanulók és a szakképzésbe szorítottak lényegében analfabétán hagyják el az iskolarendszert.
Ennek fényében különösen bájos, hogy az ezúttal digitális formában lebonyolítani tervezett kompetenciamérésre készülő Oktatási Hivatal most arra buzdítja a diákokat, a tavaszi szünetben gyakorolgassák otthon a matematikai, olvasásértési, természettudományos és idegen nyelvi feladatokat. Ez a szünidős klikkelgetés két szempontból is igen hasznos lehet. Egyrészt tesztelni lehet vele az eddig kétszer is megbukott online felületet – hát hogy ne omlott volna össze a rendszer két évvel a digitális oktatás roppant sikeres bevezetése után -, másrészt a gyerekek szépen megtanulhatják, miket is fognak kérdezni tőlük akkor, amikor arra kíváncsiak, hogy kellően kiteljesítette-e a készségeiket és képességeiket az iskola.
Ha megnézik, önök is láthatják: a próbafeladatok azt mérik, hogy aki egy magyar iskolában tanul, az felkészült-e a felnőtt életre. Mondjuk hogy érti-e, melyik a kedvezőbb ajánlat egy telefontársaság kínálatában, vagy hogy az építész által rajzolt lakás tényleg olyan-e, mint amit a megrendelő kért. Pontosan tudjuk, hogy a magyar iskolarendszer hiányai éppen itt vannak, a lexikális tudás tartományán túl. De majd a szünetbeli otthoni gyakorlással megoldódik ez is.