A szerző maga mondja a Bartók Tavasz Magazinban: “Számomra a legfőbb minták Arany János balladái, amelyekben a sorsszerűség mellett az ismétlések játszanak nagy szerepet”. A Sleepless (Álmatlanság) műfaja tehát az opera-ballada. A balladáról megtanultuk már az általános iskolában, hogy a történet nem könnyen nyomon követhető, a költő - éppen Arany János - gyakran él a “balladai homály” eszközével, azaz nem pontosan értesülünk róla, mi történt, az a következményekből derül ki.
Az operák azonban - ha szövegkönyvük néha zavaros is, általában koherensen mesélik el a történetet, amely zenés formában hangzik el, persze posztmodern ebbe is belekavart, de azért általában így van. Eötvös Péter műve egyértelműen opera, ez a berlini, tavaly novemberi világpremiernek az interneten hozzáférhető képeiből, néhány másodperces részleteiből kiderül: a helyzetekre jellemző, rendkívül gazdag képi világot megjelenítő jelmezek, díszletek láthatók a színpadon. Persze érthető, hogy ezzel együtt is maradtak még az operai változatot megnézőkben olyan megmagyarázni való aspektusok, amihez a kísérőfüzetekben, interjúkból kellett információkat találni, de végül is egy zenemű esetében arra vagyunk kíváncsiak, hallgatható-e az eredmény. De úgy véljük, Mezei Mari, Eötvös Péter operáinak állandó szövegírója, biztosan számít arra, sok mindent, amit az énekesek nem tudnak elmondani, a színpadi megvalósításból kiderül: gondoljunk bele, a berlini előadást Mundruczó Kornél rendezte! Azonban 2022-őt írunk, elfogadható, hogy egy ezzel együtt - főleg, ha egy vadonatúj operát kell megnézünk - nem mindent értünk az eseményekből. (A berlini programfüzetben is hosszas magyarázatok olvashatók.) És, tán nem is ez a lényeg. Az azonban kérdésként mindenképpen felmerül, ha az egyik legismertebb - világszinten jelenlévő - magyar alkotóművész új operával jelentkezik, az pont nálunk miért csak egyszer és akkor is csak koncertszerűen kerülhet színre? A válasz, gondolom, automatikusan és gyorsan, de de nem feltétlenül könnyen elfogadhatóan: pénz. Meg az is lehet, Berlinben és környékén sokkal többen kíváncsiak egy Eötvös operára, mint Magyarországon: kapunk arról jelzéseket arról, tanúi lehetünk, hogy a kortárs zene mennyire más megítélés alá esik a közönség részéről tőlünk nyugatabbra.
A zenei megvalósítás egyébként kiváló volt - a szerző maga vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a szereplők ugyanazok voltak, akik a berlini Staatsoper Unter den Linden-ben megvalósult színrevitelben is részt vettek. Mindenképpen megemlítendő Victoria Randem Alida, Linard Vielink Asle és Sarah Defrise, a Lány szerepében, akik rendkívűl megterhelő, sokszor kifejezetten virtuóz szólamukat élményszerűen adták elő. Randem a végére, az utolsó jelenetben, ahol hosszabban egyedül szerepel, hangilag egy kicsit el is fáradt. De az is látszott-hallatszott, rajtuk kívül is minden énekes az operai színrevitelnek megfelelő megjelenéssel, hangkarrakterrel rendelkezett, ennyiben teljes egészet kaptunk. Eötvös operáinak megértését mindenképpen megkönnyíti, hogy bár nyilván sokan nehezen befogadhatónak ítélik ezt a fajta zenét, az gyakorlatilag ütemről ütemre képezi le a szövegben foglaltakat, érzékenyen, pillanatonként reagál a történésekre, könnyedén magával ragadja a szemlélőt.
Infó:
Eötvös Péter Sleepless (Álmatlanság) - magyarországi bemutató
Alida Victoria Randem
Asle Linard Vrielink
Anya / Bába Katharina Kammerloher
Idős nő Hanna Schwarz
Lány Sarah Defrise
Fogadós Jan Martiník
Férfi feketében Tómas Tómasson
Csónakos Roman Trekel
Ékszerész Siyabonga Maqungo
Asleik Arttu Kataja
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, karmester Eötvös Péter
MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2022. április 12.
