Van számítás, miszerint Harry Truman amerikai elnök 32 millió ember életét mentette meg az atombomba hirosimai és nagaszaki bevetésével. Ennyien is belehalhattak volna, ha az amerikaiaknak harccal kell elfoglalniuk Japánt. A bombák miatt azonnal, majd az első négy hónapban 150-250 ezer ember vesztette életét, ez a később sugárbetegségben, rákban vagy égési sérülésekben elhunytakkal együtt is csak kis része a potenciális háborús veszteségnek. Hálás Trumannak az utókor? Az attól függ…
2003 decemberében japán túlélők egy csoportja megemlékezést tartott, és vörös festékkel dobta meg az Enola Gay nevű B-29 Superfortress bombázót, amely 1945 augusztus 6-án Hirosima fölé vitte a végzetes terhet. A legnagyobb adományozójáról Steven F. Udvar-Hazy Centernek hívott légügyi múzeum amerikai látogatói dühödten reagáltak: „Emlékezzetek Pearl Harborra!”, „No és a nankingi vérengzés?”, „Az apám harcolt a háborúban, menjetek haza!” Virginiában azóta plexifal védi az Enola Gayt az atrocitásoktól.
Vlagyimir Putyin újabban történésznek is hiszi magát, úgyhogy nyilván tisztában van a dilemmával. A világ hetvenhét év után is döbbenten áll az atomfegyver pusztító ereje előtt. Ha Oroszország ezzel próbálná legyőzni Ukrajnát, azt többé soha, senki és semmi nem tudná letörölni Putyinról. A Kreml mégis lebegteti az eshetőséget, mert ezzel véli távol tartani a háborútól Ukrajna szomszédait és nyugati támogatóit, főképp az Egyesült Államokat. A dolog eddig működni látszik, bár a bucsai mészárlás bizonyítékai láttán fokozódik a nyugati politikusokra nehezedő nyomás, hogy az eddiginél konkrétabb és fenyegetőbb kihívást intézzenek Moszkvához.
Atomfegyvert az orosz védelmi doktrína szerint az országot tömegpusztító fegyverekkel érő támadás vagy a létét fenyegető veszély esetén lehet bevetni. Arról lehet vitatkozni, hogy egy független, demokratikus, nyugati orientációjú Ukrajna veszélyeztetné-e Oroszország létét. Putyin világában nyilván igen, ezért indított háborút. A valóságban nem, de erről mind nehezebb lesz meggyőzni.