„A Nagykörúttól ötszáz-hatszáz méterre is jelen van a nyomor és az írni-olvasni nem tudás”

Megalakította a Szikra Mozgalmat, a kínai Fudan Egyetem létrehozása ellen tízezres tömegtüntetést szervezett, és meggyőződése, hogy az ellenzéki összefogásnak együtt kell maradnia. Jámbor András – aki épp tegnap vette át képviselői mandátumát – ma is a Józsefvárosban él, ahol nemrég egyéniben győzött.

Budapesten született. Apját soha nem látta, édesanyja – aki pszichológusként dolgozott a gyermekvédelemben – egyedül nevelte. 12 éves volt, amikor a József utcába, az akkoriban különösen hírhedt Mátyás tér szomszédságába költöztek.

Az V. kerületből, ahol addig egy eltartási szerződés révén birtokolt csöppnyi garzonban lakott az anyjával, egyenesen a józsefvárosi élet sűrűjébe került.

– idézte fel Jámbor András.

Bár sohasem éhezett, szegénységben nőtt fel. Gyerekkorának meghatározó élménye, hogy a kilencvenes évek közepe táján, a Bokros-csomag bevezetése után hóban gyalogolt anyjával a gázművek ügyfélszolgálata felé. A számlatartozások miatt kikapcsolták náluk a gázt. Végül „kártyás órát” kaptak: annyi pénzért használhattak gázt, amennyi a kártyán volt. A Medgyessy-kormány úgynevezett száznapos programja javított ugyan a helyzetükön, de még hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy úgy érezze, gond nélkül megvehet egy Magnum jégkrémet. „Anyukámtól csak adósságot örököltem, nagymamámtól már pénzt is” – számolt be arról, minek köszönhette viszonylagos anyagi stabilitását.

A Teleki Blanka Gimnázium után a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tanult, amit azonban nem végzett el. „Nem láttam, hogy a diploma bármi fontosat hozzátenne az életemhez. Aztán már időm se lett volna rá, hogy befejezzem” – mondta.

Közéleti múltját ismerve nehéz elhinni, hogy még csak 35 éves. Jámbor András alapította – és évekig főszerkesztőként vezette – a közösségi finanszírozásból működő Mérce hírportált, amely a Kettős Mérce politikai blogból nőtte ki magát. Önkéntese, majd fizetett alkalmazottja volt az LMP-nek, de megfordult az Együtt-Párbeszédnél és a civil szférában is. Megalakította a „rendszerkritikus baloldali, szociális és zöld ügyeket képviselő” Szikra Mozgalmat. A kínai Fudan Egyetem létrehozása ellen tízezres tömegtüntetést szervezett. A Budapesten ellenzéki győzelmet hozó önkormányzati választás után Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes munkatársa lett. Két gyerekével és élettársával – egy lakhatással foglalkozó civil szervezet, az Utcáról Lakásba Egyesület vezetőjével – ma is a Józsefvárosban él. Kérdésünkre, hogy újságírónak, aktivistának vagy politikusnak tartja-e magát inkább, nem bocsátkozott létfilozófiai fejtegetésekbe: Most már parlamenti képviselő vagyok – mondta.

Jámbor András a Szikra Mozgalom színeiben, az MSZP és a Párbeszéd támogatásával indult az ellenzéki előválasztáson Józsefvárosban, abban a körzetben, amelyhez Ferencváros egy része is tartozik. Az előválasztás után – már közös ellenzéki jelöltként – a parlamenti választást is simán nyerte a fideszes Sára Botonddal, volt józsefvárosi polgármesterrel, a fővárosi kormányhivatal vezetőjével szemben.

A választáson nem „próba szerencse” alapon indult. Előbb alaposan felmérte, van-e körülötte annyi tudás és erőforrás, hogy reális esélye legyen elnyerni a parlamenti mandátumot. Talán egy-két kisebb megingása akadt, máskülönben az előválasztástól kezdve végig hitt abban, hogy sikerül győznie.

A Fidesz nem kizárólag a hátrányos helyzetű térségekben gondoskodott arról, hogy a szegény, iskolázatlan, funkcionális analfabéta, jórészt roma szavazók szervezetten vegyenek részt a választáson. Ugyanez zajlott Jámbor András fővárosi körzetének bizonyos részein is.

– jellemezte azokat az állapotokat, amelyekkel visszaélve a kormánypárt tömeges méretekben szállította a szavazókat.

A fideszes „szervezés” – Jámbor András tudomása szerint – jóval a választás előtt, zárt körben történt. A törvény már nem tiltja sem az utaztatást, sem a szavazólapok lefényképezését. Arról, hogy egy szavazatnak mennyi lehetett az ára, Jámbor András csak pletykákból értesült. Bizonyítéka nincs rá, ezért inkább nem mond konkrét összeget.

Ami magát a kampányt illeti: kiemelkedősen fontos szempont volt, hogy – például hírlevelek küldésével, kitelepülésekkel – folyamatos kontaktusban legyenek az aktivistákkal. Azokkal, akik jelentkeztek, hogy szeretnének részt venni a kampányban, már az előválasztás idején is próbálták 72 órán belül felvenni a kapcsolatot. Az utolsó napok mozgósításába mintegy kétszáz-háromszáz önkéntes szállt be, összességében pedig sok százan segítették a kampánymunkát. Nagy számban érkeztek mikroadományok is.

A lakhatási válságra és a szociális problémákra fókuszáló helyi program népszerűsítése mellett Jámborék tartották magukat a kampányközponttól kapott instrukciókhoz. Egyetlen kivétel akadt: a „kemény putyinozást” takaréklángra vették. Nem elvi kifogásuk volt a politikai mondanivaló ellen, hanem úgy gondolták, a választók kevéssé fogékonyak erre az üzenetre.

Jámbor András később elhűlt azon, hogy egyes ellenzéki jelöltek – így hallotta – a választás napján már nem látták értelmét a mozgósításnak. Abból indultak ki, hogy addigra már úgyis mindenki eldöntötte, kire szavaz. „Ez egészen elképesztő” – tette hozzá.

Parlamentbe kerülésével megszünteti állását a Városházán. Az Országgyűlésben pártonkívüliként a Párbeszéd frakciójába ül be, fizetésének 30 százalékát civil szervezeteknek ajánlja fel. Nem lát ebben semmi rendkívülit. Más ellenzéki képviselők is lemondtak fizetésük egy részéről – hozta fel példaként a szocialista politikusokat.

Meggyőződése, hogy az ellenzéki összefogásnak együtt kell maradni, egyszerűen nincs más lehetőség. A választás óta azonban túl kevés idő telt el, korai lenne még okosakat mondani arról, hogy min kell változtatni.

– érzékeltette, mekkora csalódást és tanácstalanságot okozott az eredmény az ellenzék soraiban.

Ha közös ügyeink intézéséről van szó, akkor felfogása szerint nincs éles határvonal a civilség, a szakpolitika és a pártok között. „Mondhatja valaki, hogy a pártpolitika szennyes dolog, amitől civilként vagy szakemberként távol akarja tartani magát, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az életünket befolyásoló döntéseket a pártok hozzák meg” – hangsúlyozta.

Bár az ellenzéki együttműködés jövőjét még nem látja világosan, azt biztosra veszi, hogy a szolidaritás erősítésével csökkenteni lehet azokat a különbségeket, amelyeket a társadalmi újraelosztás igazságtalanságai kitermelnek. Jámbor András a klasszikus pártpolitika, a civil szervezetek, a szakszervezetek és a szakpolitika elemeinek ötvözésével, magyar és nyugati példákat felhasználva szeretné meghatározó baloldali szerveződéssé formálni a Szikra Mozgalmat. Az előjelek biztatók: a választási vereség után közzétett tagtoborzó felhívás hatására néhány nap leforgása alatt kétszázan léptek be a mozgalomba.