Magyarország mellett Németországot bírálja a legtöbbször beszédeiben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.
Olaf Scholz kormánya mintha egy lépéssel mindig le lenne maradva a többiek mögött. Sokáig nem volt hajlandó védekező fegyvereket küldeni, csak azután változtatott álláspontján, hogy a hadszíntéren állóháború alakult ki. Most, hogy megkezdődött a háború második szakasza, s Oroszország Kelet-Ukrajnát akarja elfoglalni, Kijevnek nehézfegyverekre lenne szüksége, de a berlini kabinet megint hezitál. Ennek több oka is lehet. Egyrészt az, hogy attól tart: Berlint egyre jobban belerángatják a háborúba, miközben még mindig létezik Németországban egy oroszpárti réteg. Nem mellékes az sem, hogy a németek még éveken át az orosz nyersanyagokra, elsősorban a gázra van utalva. Arról is szó lehet, hogy Scholz pártja, a szociáldemokraták el akarják kerülni: a szövetségi kormány fejét „háborús kancellárnak” nevezzék abban az országban, ahol a kilencvenes években a német hadsereg, a Bundeswehr külföldi békemisszióit akcióit csak nagy huzavona után sikerült elérni.
Csakhogy a közvélemény álláspontja is viharos sebességgel változik. Míg a németek nagyobbik része a háború kezdeti fázisában még a védekező fegyverek Ukrajnába küldését sem tartotta volna elfogadhatónak, a DeutschlandTrend felmérése szerint a megkérdezettek 55 százaléka már úgy véli, hogy Ukrajnába támadófegyvereket kell szállítani. Sokatmondó, hogy miközben az SPD, a CDU-CSU, a Zöldek és a liberális FDP szavazói is támogatnának egy ilyen lépést, egyedül a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) szavazói elleneznék. Közismert, hogy az AfD mindig jó kapcsolatokra törekedett Vlagyimir Putyinnal és az ő rezsimjét tekintette mintának.
Scholzra tehát egyre nagyobb nyomás nehezedik, s nem csak a közvélemény, hanem a két koalíciós partner, a Zöldek és az FDP részéről is, hogy küldjön nehézfegyvereket Kijevnek. Ő azonban nem lát okot arra, hogy változtasson ezzel kapcsolatos politikáján. A többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország és Lengyelország állam- és kormányfőivel tartott videokonferencia után meglehetősen általánosan fogalmazott, rámutatott, hogy a fegyverszállításoknak „gyorsan megvalósíthatónak” kell lenniük és a többi G-7 ország „hasonló következtetésekre jutott, mint mi”.
A kancellár elismerte, hogy Oroszország kelet-ukrajnai offenzívájával a háború új szakaszba lépett. Kijelentette, Németország továbbra is szeretne fegyvereket szállítani Ukrajnának ám szerinte a Bundeswehrnek nincsenek átadható készletei.
Ezért arra kérte Ukrajnát, hogy a német védelmi vállalatoktól származó, szállítható haditechnikai eszközök listájáról válassza ki a számára szükséges felszereléseket. Németország hajlandónak mutatkozott fizetni ezekért a szállításokért, Scholz azt is hozzá tette, hogy a német kormány segíteni szeretne azoknak a kelet-európai NATO-partnereknek, amelyek hadseregében még léteznek a Varsói Szerződés korszakából származó fegyverrendszerek, amelyeket átadhatnak Ukrajnának, és ezek pótlására nyugati eszközöket szereznének be. Saskia Esken, az SPD társelnöke kijelentette, hogy Scholz „további tárgyalásokat” folytat a nehézfegyverek esetleges szállításáról.
A Bild szerdán azt írta, az ukránok március közepén kaptak egy ajánlatot arról, hogy milyen nehézfegyvereket szállíthat le Németország – ebben még szerepeltek Boxer típusú páncélozott szállító járművek, a Panzerhaubitze (PzH) 2000 tüzérségi rendszer és a müncheni Krauss-Maffei Wegmann által gyártott Leopard 2 tank – de március végére a 48 oldalas lista 24 oldalasra vékonyodott, az ukránok által kért 15 fegyvertípusból pedig csak három szerepelt benne.
Az ellenzéki keresztény uniópártok (CDU/CSU) ugyanakkor azzal vádolták a német kormányt, nem cselekedett elég határozottan. Johann Wadephul, a CDU/CSU frakcióvezető-helyettese a Reutersnek elmondta, a kabinetből hiányzik „a politikai elszántság”. Ha Németország tovább habozna, hogy határozott katonai segítséget nyújtson, akkor „fél lábbal Putyin oldalán állna” – tette hozzá. Wadephul „már-már cinikusnak” nevezte Saskia Esken azon kijelentését, miszerint Németország már beleegyezett abba, hogy a cseh hadsereg olyan harckocsikat szállítson Ukrajnába, amelyeket egykor a keletnémet haderő használt. Roderich Kiesewetter, a külügyi bizottság kereszténydemokrata vezetője megértőbbnek mutatkozott, méltatta a német kormány bejelentését, miszerint több mint egymilliárd eurót biztosít Ukrajnának fegyverek vásárlására. Wadephul viszont a finanszírozás növelését „elterelő taktikának” nevezte.
Scholz hezitálását az is magyarázhatja, hogy ezek Ukrajnába szállítása meglehetősen rizikós művelet és felmerül az a kérdés is: miként képezzék ki használatukra az ukrán hadsereg tagjait? Egyáltalán mennyi ideig tart a kiképzés. E tekintetben is eltérőek az álláspontok, egyesek szerint három nap is elég, mások úgy vélik, három hónap kell hozzá.
Bárhogy döntsön is a német kancellár, nem hagyhatja sokáig figyelmen kívül Vitalij Klicsko kijevi polgármester kérését: Szükségünk van a németországi nehézfegyverekre. Minden késlekedés emberi életekbe kerül – figyelmeztetett.
