A rezsicsökkentés a legkártékonyabb intézkedés, vallja a közismert pénzügyi szakértő, és elméleti szinten bizonyára igaza is van. Egy jól működő, magas béreket fizető és jólétet teremtő piacgazdaság olyan önszabályozó rendszer, amelyben nincs szükség az állami beavatkozásokkal létrehozott rezsi- és más árstopok bevezetésére.
A baj csak az, hogy Magyarországon nincs ilyen gazdasági-társadalmi környezet. Felülről vezérelt világ működik, amelyikben a hatalmon lévők a társadalom jelentős részének Nyugaton elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan mértékű kizsákmányolásával teszik vonzóvá az országot a külföldi befektetők számára.
A történelem során létrejött szegénység felszámolása természetesen mindig az egyik legfontosabb politikai reklámfogás, de ténylegesen semmilyen gyökeres változás nem történt a rendszerváltás óta. Csaknem félmillió ember él a biológiai létminimum közelében, más milliók a társadalmi minimum közelében, napról-napra küszködve a lecsúszás gondjaival. Számukra a kis segítség is segítség. Az ő fogyasztási kosarukban a mostani árstop a fogyasztás 6,6 százalékát, a vidéken élők és az idősek körében még nagyobb részét adja.
A liberális közgazdaságtan hazai művelőire és a nagyvárosi értelmiségiekre egyaránt jellemző a vidéki valóság ismeretének hiánya. Be kellene látni, hogy az ország nem követheti a nyugati polgári demokráciák példáját, mert itt mások a körülmények, a magyar társadalom többféle világban él.
Ahogyan az orvostudomány mára eljutott a személyes orvoslás szintjéig, településenként-kistérségenként kell egy ország felemelkedését is megtervezni és megvalósítani. Amíg ez nem így lesz, addig a felülről indított reformok és politikai kezdeményezések – ahogyan ezt az elmúlt évtizedek is bizonyítják – nem járnak valódi eredményekkel, nem épülnek be az ország haladásába. Senkit ne tévesszen meg az a fejlődés, amit a terjeszkedő tőke hozott magával, mert komplex társadalmi térségfejlesztési kapcsolódások nélkül az nem oldja meg a gondokat, sőt újabb feszültségekhez vezet.
Olyan differenciált gazdasági-társadalmi politikára van szükség, amelyik átvezeti az országot egy más típusú, jólétet teremtő demokráciába.