Rossz évek jönnek a szegényekre, alacsony jövedelműekre. Az infláció a szegények adója – mégpedig inflációból idén és a következő években kijut mindenkinek. A világ fejlettebb felében – az Európia Unióban – is szaporodnak az olyan megoldások, amelyek enyhíteni igyekeznek a lakosság, különösen az arra rászorulók terheit. A Nemzetközi Valutalap a napokban kiadott Világgazdasági előrejelzésében a nemzeti kormányok egyik legfontosabb feladatának nevezte a rászoruló rétegek célzott támogatását, hogy védekezni tudjanak az élelmiszer- és és energiaár-emelkedések ellen.
A magyar kormány az elsők között lépett, a megoldás a nem túl szofisztikált élelmiszerárstop lett. Találomra kiválasztottak hat alapvető élelmiszert, aminek befagyasztották az árát. Meglepő módon egyelőre működik is a dolog. Más kérdés, hogy például étolajból egyes boltokban már átmeneti készlethiány kezdett kialakulni, ám ez inkább az árstop esetleges feloldásától való félelem, a spekulációs felvásárlás váltotta ki.
Más megítélés alá esik az üzemanyagok ársapkája. Az infláció féken tartásában ennek az intézkedésnek komoly szerepe van, ám itt már megindultak olyan piaci mozgások, amelyeknek később komoly ára lehet. Miközben a Mol napi 1-1,5 milliárd forintot profitál az árstopból – mivel lényegesen olcsóbban jut orosz olajhoz –, így még árstoppal is nyer. Eközben azonban több száz kis kút tűnhet el a magyar piacról, korlátozva a jövőbeni versenyt. Épp azok a kis kutak, amelyek korábban a legolcsóbban adták az üzemanyagot.
És itt van a rezsicsökkentés, amely ugyan tíz éve létezik, ám eddig minden híreszteléssel ellentétben nem sok vizet zavart, de az elmúlt egy évben ez jelenti a legkomolyabb védőbástyát a fél társadalomnak. A felének csak, mert pont a szegényebbik fél nem gázzal vagy távhővel fűt – így éppen azok nem részesülnek a rezsicsökkentésből, akik igazán rászorulnának. Más kérdés, hogy az energiaárak 100-200 százalékos emelését még az úgynevezett középrétegek sem tudnák kifizetni. A kormány kissé homályosan fogalmaz, de láthatóan arra készül, hogy az árstopok egy részét átmenetileg meghosszabbítja, arra apellálva: hátha rendeződik az orosz-ukrán konfliktus, aminek hála enyhülne a nyomás az energiaárakon.
Akár még be is jöhet a kormány számítása – bár ma erre nem sokan fogadnának komoly téttel -, de azért érdemes lenne B-terven gondolkodni. Az IMF által szorgalmazott célzott támogatásokon: a családi pótlék, a (kis) nyugdíjak, a szociális segélyek emelésén, hogy azokhoz jusson el a közpénz, akik arra halmozottan rászorulnak. Most lenne ideje a szociálpolitikának, annak, aminek 14 éve – a 2008-as megszorítások óta - nincs tere Magyarországon. Márpedig pénz nincs, hisz a kormány nem képezett érdemi tartalékokat a járvány előtt, a járványkezelés több ezer milliárdot emésztett fel, és ezt tetézte a kabinet az idei választási költekezéssel. Az EU pedig nem ad pénzt a jogállamisági hiányok és a kormányzati kleptománia miatt – így nagyon nehéz lesz jó és főleg finanszírozható megoldást találni.