Az életben nem kell mindig jól járni! Ezt Mérei Ferenc a közösségek rejtett hálózatát (is) vizsgáló neves pszichológus mondta még az átkosban. Úgy vélte, hogy annak lesz nagy belső szabadsága, aki el tudja engedni a kényszert, hogy minden helyzetből nyertesen kell kikerülni.
A NER lovagok valószínűleg nem olvastak Méreit. Minek is a rejtett hálózatokkal bíbelődni, ha az se számít, hogy nyílt színen hordják szét a mindent. Ha minden ötletet sikerül úgy csavarni, hogy az nekik legyen jó. Nincs ez másként a rozsdaövezetek rehabilitációjával sem. Az eredeti terv szerint a városi szövetbe ékelődött egykori ipartelepek rendbetétele volt a cél. Van belőlük bőven. Csak Budapesten több, mint 4200 focipályát kitevő volt üzemi és vasúti terület pusztul látványosan. Újrahasznosításuk azonban sokba kerül a szennyezés és az elégtelen infrastruktúra miatt. Az erősen fogyatkozó beépítetlen telkek láttán azonban a lakópark építők is hajlandóak kicsit mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha kapnak cserébe valamit.
Némi belső kavarás után az Orbán-kormány kitalálta, hogy a rozsdaövezeti építkezéseknél az új lakásokra szabott kedvezményes öt százalékos áfát is visszafizetik. Az önkormányzatok eleinte örültek a dolognak, hiszen tőlük várták a javaslatokat a kedvezménnyel beépíthető területekre. Küldték is szorgosan. Feleslegesen. Mert az nem jó, hogy akárki jól járjon. A hű elvtársakat illeti a szerencse. A kormány újra fordított a dolgon és már a befektetőktől várja a projekt-terveket. A rendszer olajozottan működik, mindenki tudja a helyét. A húsos fazéktól való távolsághoz mérten érkeztek a kérelmek. Először az orosz milliárdos Rahimkulov famíliától, azután a török barát, Adnan Polattól, most Orbán vején, barátain és üzletfelein a sor. Azután sorra a többi kormánybarát. Az önkormányzatok meg megtörhetik a fejüket, hogy a sok elvonás után miből is építenek a NER-negyedekbe bölcsit, ovit, utat, parkot. A választás megmutatta: a nyertesek visznek mindent. A többieknek marad a belső szabadság.