A) Vidéki infrastruktúra. Az ellenzék egyes prominens képviselői szerettek azzal dicsekedni, hogy a választás előtti hajrában „felszántották a vidéket”, bejárták az országot. A választás egyik látványos tanulsága véleményem szerint az, hogy ez nem elég.
2006-ig az MSZP-nek volt stabil, kiépített, többé-kevésbé működő infrastruktúrája vidéken. A 2006-os önkormányzati választáson elszenvedett vereséget követően ez az infrastruktúra felbomlott és az enyészeté lett. Helyette a Fidesz kiépített egy nagyon jól működő, nagyon hatékonyan megszervezett hálózatot, amely a vidéki társadalmi élet legkülönbözőbb szegmenseit képes kézben tartani, és szinte darabszámra képes hozni azt a szavazatszámot, amelyet a kormánypárt körzetenként elvár.
Tanulság 1. Nem elég a négyévenkénti egyszeri jelenlét. Nem úszható meg a vidéki infrastruktúra-építés, az állandó vidéki jelenlét. Tisztában vagyok ennek nyilvánvaló akadályaival, azzal, hogy ehhez ember, pénz, idő, energia kell, és az ellenzék egyikkel sincs bőven ellátva; és azzal is, hogy a Fideszhez kötődő helyi emberek, szervek, szervezetek minden ilyen kezdeményezésnek ott tesznek majd keresztbe, ahol csak tudnak. Mégis muszáj lesz valahogy megoldani. Úgy tűnik számomra, hogy olyan kötelező házi feladatról van szó, melyet, ha nem old meg az ellenzék, sose fog győzni, és várhatunk arra, hogy a Fidesz magától megbukjon.
Tanulság 2. Az infrastruktúra-építés elsődleges kínálkozó kiindulópontjai mindig az önkormányzatok, a regionális centrumok. Így 2024-ben az ellenzéknek egyfelől a már megszerzett pozíciói megtartására, másfelől arra kellene összpontosítania, hogy vidéken minél több helyet megpróbáljon visszaszerezni (azzal együtt, hogy a Fidesz nyilván ezúttal is előszeretettel fog élni az egzisztenciális zsarolás eszközeivel – vagyis továbbra is gyakorolja az ellenzéki önkormányzatok anyagi kivéreztetésének bevett módszerét). Mégpedig eleve arra készülve, hogy az önkormányzatokból kiindulva valamiféle tágabb helyi politikai infrastruktúra-építésbe kezdjen.
B) Az összefogás formája. Számos elemző leírta már, hogy az összefogás ebben a formában nem működött, az egyesült ellenzék 2018-hoz képest alsó hangon 800 ezer szavazót veszített.
Ennek a veszteségnek a hátterében számos összetett ok áll. Mégis kiemelkedik az okok közül két, egymástól elválaszthatatlan tényező: 1) sok egykori jobbikos nem fogadta el a Jobbik részvételét az összefogásban, és simán átmentek a Mi Hazánkhoz; 2) sokan voltak a baloldalon is, akik nem fogadták el a Jobbikot az ellenzéki együttműködésben, és inkább otthon maradtak.
Egy régi bizonyosság újra igazolást nyert: a politikában a 2+2 nem mindig egyenlő néggyel. Van, hogy kettőt, vagy egyet ér. (Épp ezért tartom terméketlennek az azon történő lamentálást, hogy mi történt volna, ha a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nem indult volna. Röviden: nem hiszem, hogy nagyon más lett volna az eredmény. Az MKKP szimpatizánsai, tagjai közül elég sokan elég sok fórumon nyilvánvalóvá tették, hogy semmilyen körülmények között sem szavaznának az egyesült ellenzék jelöltjeire).
Tanulság. Úgy gondolom, érdemes volna az ellenzéki térfelet legalább egy jobb- és egy baloldali szegmensre felosztani. Azután koordináltan indulni, azzal együtt, hogy lehet, hogy a Fidesz még így is variálni fog az utolsó pillanatban, és például bejelenti közvetlenül a 2026-os választás előtt, hogy az országos lista feltétele 106 egyéni jelölt. Vagyis teljesen felszámolja a koordinált indulás lehetőségét. Még ebben az esetben is inkább a külön indulást látom termékenyebbnek a legutóbbi fejlemények tükrében. (A Fidesz stratégiáját és általános attitűdjét ezen a ponton is hűen írják le Vincent törvényei, de erre az ellenzéknek fel kell készülnie. Vincent második törvénye: „A Fidesz mindent disznóságát előre bejelenti, csak tudni kell olvasni a jelekből. Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz.” https://orulunkvincent.blog.hu/2019/02/26/vincent_torvenyei_masodik_kiadas)
C) Gyurcsány Ferenc személye. Tisztában vagyok vele, hogy javaslataimnak ez a pontja váltja ki a legerősebb ellenérzéseket az ellenzék bizonyos csoportjaiból, mégis szükségesnek tartom felhozni ezt. Úgy vélem, a Demokratikus Koalíció tagjai, politikusai és szimpatizánsai mindmáig kevéssé vetettek számot azzal, hogy Gyurcsány Ferenc személyével kapcsolatban mindmáig mennyire erőteljes és mélyen gyökeredző ellenérzések élnek a DK-n kívüli ellenzéken belül, és általában a Fidesz iránt nem elkötelezett szavazók körében. Nem tisztem véleményt nyilvánítani azzal kapcsolatban, hogy ezek mennyire megalapozottak vagy jogosak, csupán azt állítom, léteznek, és a DK szavazóbázisánál jóval nagyobb tábort tesznek ki. A politikusok népszerűségére vonatkozó felmérések egyik visszatérő motívuma ezt látszik számomra alátámasztani: Gyurcsány Ferenc rendre a rangsor végén végez.
Javaslat. Úgy gondolom, érdemes volna Gyurcsány Ferencnek fontolóra vennie, hogy felajánlja, a 2026 utáni parlamentnek nem kíván tagja lenni, sem egyéni, sem listás mandátum révén, és egy esetleges kormányváltás esetén az új kormányban, kormányzati struktúrában sem fog szerepet vállalni semmilyen formában sem.
A Fidesz részéről ettől a „gyurcsányozás”, a „Gyurcsány emberei” propagandaszöveg nyilván nem fog megszűnni. Mégis, a Gyurcsánnyal szemben ellenérzéseket tápláló táborból esetleg többen szavaznának az ellenzéki együttműködésre egy ilyen gesztust követően; és a szavazatok korábban negatív mérlege (értsd: Gyurcsány személye többet szavazót tartott távol az ellenzéki együttműködéstől, mint amennyit hozott) pozitív irányba billenhet.
D) Egyenlőtlen feltételek a választási rendszerben és a virtuális valóság kérdése. Vannak végül a magyar választási rendszer olyan szerkezeti sajátosságai, amelyeken az ellenzék változtatni nagyon nem tud, legfeljebb azt teheti, hogy fokozottan ügyel erre választási stratégiájának kialakítása során. Nevezetesen, a Fidesz saját képére és hasonlatosságára formálta a rendszert, és – a kétharmad biztosította lehetőségekkel élve – minden pillanatban kész belenyúlni, amikor érdekei úgy kívánják, hogy az amúgy is egyenlőtlen feltételeket még egyenlőtlenebbekké tegye.
Itt egy sor összefüggő tényezőről van szó; egyebek mellett arról, hogy a hazai média jelentős része a Fidesz kézi vezérlése alatt áll, és míg az ellenzék pártjai a költségvetés által nekik kiutalt forrásokból, meg leginkább kisebb volumenű egyéni adományokból kénytelenek kampányolni és politikát csinálni, addig a Fidesznek gyakorlatilag a teljes központi költségvetés a rendelkezésére áll, és a Fidesz nem szemérmeskedik, amikor ezt használni kell.
Ennek eredménye, hogy a Fidesz a szavazók jelentős része számára egy olyan virtuális valóságot generált (a fentebb használt kifejezés erre utal), amely a Fidesz propagandagépezetén kívül sehol nem létezett, mégis szavazók jelentős tömegei hitték el. Ilyen volt például, hogy az ellenzék választási győzelme esetére a Fidesz azt az üzenetet szuggerálta a választók jelentős része számára, hogy Márki-Zay Péter már április 4-én indítaná az ukrán-orosz frontra a magyar fiúkat, férfiakat, hogy két másik állam háborújában vérezzenek el a fronton. Ennek valóságtartalma természetesen zérus volt, de riportok, felmérések sokasága, valamint magának a választásnak az eredménye szerint is ezt az üzenetet emberek százezrei elhitték.
Ezzel kapcsolódik össze egy ettől látszólag független, a közelebbi vizsgálat szerint azonban az előbbivel mégis összefüggő sajátosság, ami különösen a baloldali emberek számára kellene, hogy szívszorító legyen. Az nevezetesen, hogy a legszegényebb településeken, és általában az alsóbb társadalmi rétegekben, mindenekelőtt vidéken, a Fidesz támogatottsága elsöprő. Az értelmiség egy része által olyannyira megvetett szociális üzenetek és gesztusok (hatósági áras termékek, a csirke far-hát ármaximalizációja) ezen rétegekhez utat találtak – ami kevéssé megvetendő és elítélendő dolog, figyelembe véve, hogy ezen társadalmi rétegek számos tagja egyik napról a másikra él, és minden egyes forint nagyon számít nekik.
Tanulság 1. Noha az előválasztás egy fontos és jelentős demokratikus gesztus volt, az is kiderült, hogy a megfelelő jelölteknek nem csupán az elkötelezett ellenzéki szavazók támogatását kell bírniuk, és nem csak őket kell megszólítaniuk, hanem a bizonytalan szavazókat is.
Ez mindenekelőtt akkor lehet majd fontos, ha közös kormányfő-jelöltről, mintegy az ellenzék „közös arcáról” döntenek. Ha ilyen döntést kell hozni, akkor mindenekelőtt két szempontot tanácsos mérlegelni: 1) a jelölt legyen rutinos, megfontolt, önmagára folyamatosan reflektáló és tájékozott politikai kommunikátor, beszélő. Márki-Zay Péterről, sajnos, kiderült, hogy nem ilyen. (Itt most a számos kevésbé szerencsésen sikerült nyilatkozatra gondolok); 2) lehetőleg legyen nem kompromittálódott személy – aki nagy valószínűséggel a mégoly intenzív lejárató kampányok ellenére sem kikezdhető.
A fentebb emlegetett virtuális valóság vonatkozásában ez konkrétan azt jelenti, hogy az ellenzéknek – ha közös arcot választ – olyan jelöltre van szüksége, aki képes arra, hogy ösztönösen elkerülje az olyan nyilatkozatokat és megfogalmazásokat, amelyeket potenciálisan ellene fordíthatnak. Egy lejárató kampányban természetesen – mint azt a Fidesz számos alkalommal megmutatta – a sima hazugság is játszik, de ha van konkrét, valóságosan elhangzott vagy leírt szöveg, akkor az a propaganda útját és munkáját jelentősen meg tudja könnyíteni, hatékonyabbá tudja tenni.
Konkrét példával élve: boldog ember volnék, ha egy olyan kérdésre, hogy „Ha a NATO csapatokat kérne tőlünk, akkor eleget tennénk-e a felkérésnek?”, mint azt kérdezte Gulyás Márton Márki-Zay Pétertől, magyar viszonylatokban nem az lenne a helyes felelet, hogy: „Nem, nem, soha! Magyar ember soha semmilyen formában sem vehet részt idegen országok konfliktusában, akkor inkább kilépünk a NATO-ból!” És nem lenne probléma az, amit Márki-Zay Péter ténylegesen válaszolt: nevezetesen, hogy ha a NATO-tól ilyen kérés jönne, természetesen eleget tennénk kötelezettségeinknek.
Mindenesetre alkalmas miniszterelnök-jelöltnek (ha az ellenzéknek van közös arca és közös kormányfő-jelöltje) a magyar viszonylatokban kell gondolkodnia, és folyamatosan reflektálnia kell arra, mielőtt megszólal, hogy a kormánypárti média melyik szavába hogyan fog belekötni és hogyan fogja kiforgatni azokat. Beleértve az igekötőket és a kötőszavakat is.
Tanulság 2. Kampányban azokra az üzenetekre kell koncentrálni, amelyek különösen a szegényebb rétegek számára relevánsak. Ezt kiváltképpen a magukat baloldaliként meghatározó pártoknak illene tudniuk. Tehát nincs azzal semmi probléma, ha speciálisan az alsóbb rétegek, társadalmi osztályok számára az ellenzék a szociális biztonság és a kiszámíthatóság jelszavaival kampányol.
Úgy gondolom, a fentebb megfogalmazott pontok érdemi feldolgozása hozzájárulhat ahhoz, hogy a legközelebbi választások alkalmával az ellenzék számottevően javítson pozícióin.
