Nagyinterjút adott a Szemléleknek Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi egyházmegye nyugalmazott katolikus püspöke, amelyben egyebek között a kormányzat egyházakkal kapcsolatos politikája, s egyéb fontos közéleti kérdések is szóba kerülnek. Gyulay Endre 1930-ban született, vagyis idén már 92. életévében van: az interjú elején szó esik arról, hogy egyidős a szegedi dómmal, amit ugyanebben az évben avattak fel, s ezzel Katona István nyugalmazott egri segédpüspök után a második legidősebb a jelenleg élő magyar katolikus püspökök között, ezen időtávlatból osztotta meg tapasztalatait.
Az interjú első felében szó esett az egyházi oktatás helyzetéről, amellyel kapcsolatban kritikus hangot ütött meg, helyi tapasztalataiból adódóan úgy vélekedett, hogy kár kiírni egy iskolára, hogy katolikus, ha a heti osztálymisére egy 28 fős osztályból 6-9-en járnak el és abból mindössze egy tud ministrálni. Mint mondta, jó a szelleme, jó a tanítási anyag is, de ami igazán katolikussá teszi, az hiányzik, baj van a példamutatással. S bár az egyházmegyében sok iskola van, ami jó lehetőséget is teremthetne az elkövetkező időkre, nincs olyan pedagógusgárda, amely valóban katolikus szellemű ifjúságot tud felnevelni. Mindazonáltal szerinte a sok iskolának is megvan az előnye, meg annak is, ha szám szerint kevesebb iskolával, de minőségibb oktatást működtet az egyház.
A riporter az interjúban felveti, hogy bár az Orbán-kormány bőkezű anyagi támogatást nyújt az egyházaknak, a Szemlélek egy közvélemény-kutatásának eredménye szerint ez összefügghet azzal, hogy „cserébe” túlzott lojalitást, igazodást várhat el az egyháztól bizonyos társadalmi megszólalások, vagy meg nem szólalások ügyében. Afelől érdeklődött, hogy az egyház anyagi szükségletei kényszeríthetik-e az egyházat olyan helyzetbe, hogy ilyen kompromisszumokat legyenek kénytelenek kötni. A püspök úgy vélekedett:
„nem lehet sem a pénztárcát az államhoz kötni, sem az államot az egyházhoz kötni, vagy fordítva”.
Hozzátette, bizonyos tárgyalások és bizonyos döntések kellenek, problémásnak ítélte meg egyes esetekben a támogatások felhasználásának módját.
A riporter ezt követően felvetette azokat az eseteket, amikor bizonyos papok, lelkészek a szószékről politikai párt támogatására buzdítanak, s hogy adott esetben megkülönböztetik a híveket aszerint, hogy kire szavaztak. Gyulay Endre erre saját példája nyomán közölte:
„1987-ben lettem felszentelve püspöknek. '87-től kezdve az idént kivéve, minden alkalommal választás előtt egy jó bő hónappal vagy kettővel írtam egy körlevelet, amiben mindig benne volt egy dolog: az egyház tanítása. Soha nem volt benne, hogy X pártra, vagy Y pártra, vagy erre végképp ne. Ezt az ő dolga eldönteni, hogy ő a vallásával, erkölcsiségével összhangban találja-e. Ő döntsön”.
Hozzátette, soha nem foglalta levelébe bele egyetlen párt nevét sem. Világosan benne van az egyházi törvénykönyvben, hogy az egyházi személyek állami hivatalt nem vállalhatnak. „Politikai párthoz nem kötelezheti el magát” - szögezte le. Nem is lehet olyan beosztása, amelyben adott esetben a hivatalával ellenkező döntéseket kell hoznia - közölte. Gyulay Endre ugyanakkor azt is mondta, bizonyos ideológiák, mint például a genderelmélet nem férnek bele a keresztény értékrendbe, viszont az egyházi személy akkor sem jelentheti ki a szószékről egy adott párt mellett, hogy „ez az egyetlen út”. Maximum magánvéleményként fejtheti ki a véleményét, s nem kényszerítheti rá a hívekre a saját álláspontját - rögzítette.
Az interjú későbbi részében a katolikus püspök a kapitalizmust is kritikával illette, a kapitalista berendezkedés mikéntjét a világ fontos problémájaként jellemezte, úgy fogalmazott: „én lenyomlak téged, és én ebből fejlődöm. Ez mi? Gyűlölet.” Utalt továbbá arra, hogy az államnak meg kellene adóztatnia a milliós fizetéseket, s ezek révén tehermentesíteni kellene az alacsony keresetűeket, mert a társadalmi olló egyre nagyobbra nyílik.