„Értelmezhetetlennek”, „nonszensznek” nevezte lapunk megkeresésére egy, a Mol százhalombattai finomítóját közelről ismerő szakember az olajcsoportnak azt az állítását, hogy az egység jelenleg legfeljebb 35 százalékban lenne képes nem orosz forrású kőolajat feldolgozni. Az olajcég szerint az arány jelentős emelése – netán az orosz olaj teljes elhagyása – 500-700 millió dollárt igényel.
A kérdés mostanság azért vetül fel élesen, mert Ukrajna lerohanásának ellenlépéseként az orosz olaj uniós behozatali tilalma is Brüsszel asztalán fekszik. Az ezt is tartalmazó újabb szankciócsomagról a szerdai nagyköveti találkozón tárgyalnak Brüsszelben – tudta meg az AFP hírügynökség. Németország, amely régóta akadályozta az olajembargóról szóló vitát, feladta ellenállását, miután sikerült nyolc hét alatt az ukrajnai háború kitörése előtti 35 százalékról 12 százalékra csökkenteni az orosz olajtól való függőségét.
Az Orbán-kabinet az uniós elképzeléseket azzal az érvvel vétózza, hogy az ország egyetlen finomítóját Százhalombattán működtető Mol „ilyen gyorsan” nem képes átállni más forrású nyersanyag üzembiztos feldolgozására. Ha ez igaz lenne, a behozatali tilalom valóban veszélyeztetné a hazai üzemanyag-ellátást, vagyis az ország működését. Az orosz olajjal szembeni összuniós fellépés tehát hovatovább attól függ, hogy a Mol érdemben változtat-e szakmai álláspontján, de legalábbis világos menetrend szerint megkezdi-e az átállást. Ilyen lépések ugyanakkor az orosz agresszorral igencsak megértő Orbán-rezsimhez sok szállal kötődő olajcsoporttól kevéssé várhatók.
Tény, hogy a közel hatvan éve átadott, százhalombattai Dunai Finomító (Dufi) – de a 65 éves, immár szintén molos pozsonyi is - a 70-es évek végéig szovjet szabvány szerint épült. Szintén tagadhatatlan, hogy ezekben az egységekben a Szibériából idáig (de egyébként egész Nyugat-Európáig) húzódó Barátság-vezetékrendszeren keresztül máig jórészt orosz eredetű, Russian Export Blendnek (REB) hívott kőolajat dolgoznak fel. (Most a pozsonyi egység 100, a százhalombattai pedig 80 százalékban orosz eredetű kőolajat dolgoz fel.) Ám szakértő forrásunk emögött alapvetően nem műszaki, hanem gazdasági megfontolásokat sejt. Az orosz olajért mindig is kevesebbet kellett fizetni az egyéb forrásból – alapvetően valamely tengeri kikötőből – beszerezhető fajtáknál. Ennek oka nem csak a tengerinél olcsóbb csővezetékes szállítás. Hanem az is, hogy a REB viszonylag magas kéntartalma miatt rosszabb minőségű, vagyis mélyebb feldolgozást igényel a térségünkből gazdaságosan elérhető fajtáknál. Igaz, léteznek az orosznál rosszabb minőségek is.
Az a molos érvelés ugyanakkor, hogy a finomító csak többségben orosz kőolajat képes üzembiztosan feldolgozni, szakértőnk számára értelmezhetetlen. Egy finomító ugyanis – adott keretek között, illetve megfelelő üzemviteli intézkedések mellett – szinte bármilyen kőolajjal képes meghibásodás-mentesen „megbirkózni”. Természetesen léteznek „összekeverhetetlen” fajták. Ám ezt a világ finomítóinak többségénél használatos, PIMS nevű termeléstervező kezeli. Forrásunk a nagy mennyiségben elérhető alapanyagok közül leginkább csak a - szakmérnökök által egymás között csak a nyersolajfajták „aljaként” emlegetett – nehéz típusú venezuelait nem ajánlaná. Ugyanakkor igencsak hasonlít a REB-hez például a rendkívül népszerű Arab Light, Arab Medium, a kuwaiti, szaúd-arábiai és líbiai is, a közismert, norvég Brentről nem is beszélve. Ezek befogadhatósága szerinte nem kérdés. Forrásunk azzal a hasonlattal érzékeltette ezt a hozzáállást, mintha valaki azt képzelné, hogy csak egyetlen típusú gépjárművel tudna biztonságosan eljutni a munkahelyére.
Mi sem bizonyítja inkább a százhalombattai finomító alkalmasságát, mint hogy a kezdetektől dolgoztak itt fel belföldi kitermelésű kőolajat is. Olyannyira, hogy a Dufi három, AV1, AV2 és AV3 jelű gyáregységéből az AV1-es sokáig az orosznál jobb minőségű algyői olajat dolgozta fel. De az orosz kőolajhoz keverve - elsősorban a bitumentermelés fokozása érdekében - feldolgozták itt a rendkívül nehéz, rosszabb minőségű zalai kőolajat is.
A Mol korábbi nyilatkozata szerint az Adria-vezetéken keresztül Magyarországra összesen évi 10,8 millió tonna kőolaj érkezhet, amit némi beruházással a horvátok évi 13,2 millió tonnára növelhetnének. (A Barátságé ennél valamivel nagyobb.) Bár a Dufi elvben évi 8 millió tonna feldolgozására alkalmas, ténylegesen termelése csak mintegy 7 millió tonna. Ugyanakkor ebből jelentős mennyiség kerül – illetve került az árstop-mizéria előtt – külföldre: a hazai piac ellátásához (árstop-mentes időkben) elegendő ötmillió tonna is. A – jelenleg a Barátság-vezeték szlovák ágán ellátott – pozsonyi finomító évi 6,1 millió tonna befogadására alkalmas, illetve körülbelül 5,5 millió tonnát dolgoz fel.
Bár Huff Zsolt, a Mol illetékese a Portfoliónak április elején jelezte, hogy az őszi betakarítási időszakban a két finomító az évi 13,2 millió tonnának megfelelő havi 1,1 millió tonnát igényel – amire tehát az Adria csak pótlólagos beruházásokkal lenne képes -, forrásunk ezt az időszakot megfelelő előkészítéssel – például tárolással – áthidalhatónak véli. A Dufi elméleti raktározási képessége 30-40 nap, amit bár költséghatékonyságra hivatkozva 10-15 napra csökkentettek, az emiatt használaton kívülre került tartályokkal ezt a képességet ismét visszaemelhetőnek véli.
Huff Zsolt jelzését, miszerint az Arab Light egy párlat-tartományának kéntartalma miatt azt a Dufi jelen formájában nem képes feldolgozni, forrásunk a részletek ismerete híján csak furcsállotta, hisz ezzel a kihívással a világ számos finomítója megbirkózik. A problémát ugyanakkor gyakoribb töltetcserékkel kezelhetőnek tartja. Abban viszont látatlanban is biztos, hogy az ehhez szükséges átalakítás nem igényel több évet és dollár-százmilliókat. Miklós László, a Mol-tulajdonú FGSZ egykori igazgatósági tagja a G7-en megjelent elemzésében ezt a problémát azzal is megoldhatónak vélné, ha a kormány, a háborúra hivatkozva, átmenetileg visszaemelné az üzemanyagok engedélyezett – amúgy valóban környezetszennyező - kéntartalmát a néhány évvel ezelőtti szintre.
Forrásunk szerint az egységre az elmúlt évek visszafogott karbantartásai miatt amúgy is „ráférne” egy akár több százmillió dolláros felújítás. Ennek során figyelembe vehetnék az átállás szempontjait is. Az is igaz viszont, hogy a Dufi mostani kiépítettsége, feldolgozási képesség-tartománya is lekörözi több nyugat-európai versenytársáét.
Fontos, de más kérdés, hogy az orosztól különböző olajok feldolgozása miként befolyásolná a termelés hatékonyságát, illetve pénzügyi eredményességét – vélekedett a szakértő. Az egyéb forrású termékek ugyanis, bár általában az orosznál jobb minőségűek – így gyakorta kevesebb feldolgozást igényelnek –, mégis sokkal drágábbak a REB-nél. Az orosz kőolaj feldolgozása azért is éri meg a Molnak, mert eddig alapvetően rosszabb minőségű, olcsóbb orosz olajat dolgozott fel. Ráadásul mostanság, az Ukrajna elleni orosz támadás tovagyűrűző hatásaként az eddigi, hordónként néhány dolláros áreltérés több tíz dollárra nőtt. Ennek részint az az oka, hogy egyes nagy nyugati olajmultik – mint például a Shell vagy a BP – etikai okokból nem hajlandók orosz olajat vásárolni, ellenállva az emiatti áresés csábításának is. A háború más hatásai is lenyomják a REB árát. Igaz viszont, hogy amely cégeket kevéssé érinti meg az ukrán tömegsírok látványa, most nagyot „kaszálhatnak” az olcsó orosz olajon, hisz a végtermékárak változatlanul csúcsokat ostromolnak. (Az Erste elemzői szerint a Mol most nagyobb többletnyereségre tesz szert az orosz REB vásárlásán, mint amennyit nagy- és kiskereskedőként veszít a mindkét tevékenységére kiszabott, 480 forintos árplafon miatt.)
Szintén cáfolhatatlan, hogy a Dufi kiépítettsége („designja”) nyomán a más forrásból származó kőolajokból rövid távon kevesebb készterméket, vagyis fehérárut lennének képesek előállítani. (Ez a finomítók jellemzői miatt akkor is igaz, ha a nyersanyag az orosznál „könnyebb”, vagyis jobb minőségű.) Ezt a hatékonyság-, illetve nyereségcsökkenést ugyanakkor forrásunk – pótlólagos beruházás nélkül - legfeljebb 10-20 százalékra teszi. Vagyis: bár szerinte az orosztól különböző kőolajok feldolgozása – megfelelő elővigyázatosság mellett - semminemű műszaki kockázatot nem hordoz, a Mol-nyereséget bizonyára apasztaná.
Hernádi Zsolt Mol-vezér március végén az Inforádióban, majd másnap a Mol közleményben arra a problémára is rávilágított, hogy egy orosz olajstop esetén az így kieső mennyiségre új, legalábbis hasonlóképp megbízható beszállító partnereket kell találni. Forrásunk szerint ugyanakkor, a változatlanul élénk világpiacon, ehhez nem kellene egy hónapnál több idő. Az átmenet átvészelését pedig segíthetnék úgy a Mol saját – akár több hetes – készletei, mint az ország kötelező, mintegy 100 napos biztonsági olajtartaléka is. Ráadásul Huff Zsolt a Portfólió kérdésére sem rejtette véka alá, hogy a Mol a megadott kereteken belül most is készül egy esetleges orosz olajstop hatásainak kivédésére.
Molos panaszként hangzott el az Oroszországtól vásárolt gázolaj kiesésének veszélye is. Ugyanakkor ez forrásunk szerint a belföldi ellátást közvetlenül nem veszélyeztetné, mivel a hozzánk kerülő, évi mintegy 700 ezer tonnán tiszaújvárosi továbbtisztítást követően a Mol jellemzően eddig is külföldön adott túl.
A szakember mindemellett egyet értett azzal: ha a Mol – esetleg hathatós kormányzati sugallatra – finomítóit nem tölti fel orosztól különböző kőolajokkal és inkább a lehetséges műszaki ellenérveket hangsúlyozza, a magyar kormány erre hivatkozva még hosszú ideig vétózhatja az Oroszország elleni uniós kereskedelmi korlátozásokat. Bár azt forrásunk szerint a tőzsdén forgó Mol valós ellenérvként hozhatná fel, hogy az átalakítás nyereségcsökkenéssel fenyegeti, az olajcsoport legalábbis nem erre összpontosít. (Pedig egy esetleges EU-támogatás segíthetne ezen.) De a Mol inkább az ellátás biztonságának veszélyeire figyelmeztetett, ami kétségkívül függ a Mol üzemirányítóitól is. Mindazonáltal a nyugati államoktól eltérően a leválásra mindeddig sem a magyar kormány, sem a Mol nem rukkolt elő - sem elvi, sem gyakorlati - menetrenddel.
A Mol szerint több év kell
A Mol nem kommentál névtelen forrásból származó pletykákat - közölte lapunkkal az olajtársaság. Több millió ember ellátásbiztonságáról van szó. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy ragaszkodjunk a tényekhez: az Ural típusú kőolajról való leválás nem megy egyik napról a másikra. A Mol az elmúlt nyolc évben 170 millió dollár értékű beruházással körülbelül 30 százalékra növelte a tengeri kőolaj feldolgozási arányát. Ezt a munkát a jövőben is folytatja. 2-4 év és több százmillió dollár szükséges a Mol nagyobb magyarországi és szlovákiai rugalmasságának és a teljes függetlenségének megteremtéséhez - szögezték le lapunknak az olajcégnél.
A gáz ügye más
Az EU és a magyar kormány az olajstop témáját – egyaránt némiképp megtévesztő módon - egy lapon említi az orosz földgáz-behozatalra fontolgatott, hasonló tilalmi tervvel, amit ilyképp az Orbán-kabinet szintén "egy csomagban” utasít el. Ugyanakkor, míg szakértők szerint – egyébként a kormány 12 éve tartó, feltűnő semmittevése miatt – az orosz gázbehozatal azonnali tilalma valóban vezethet ellátási zavarokhoz, addig ez az olajra kevéssé mondható el.