A kormány politikusai a 2022-es választásokat megelőző kampány során is nagy erőkkel rejtegették, melyek valójában a Fidesz gazdaságpolitikai víziói az elkövetkező négy esztendőre. Még arra sem tellett tőlük, hogy - mint megszokhattuk - a semmitmondó "folytatjuk"-kal hessegessék el az érdeklődést. Most azonban ismét eljött az igazság pillanata, kötelezettségének megfelelően április utolsó napján Magyarország benyújtotta Brüsszelnek a 2022 és 2026 közötti időszak konvergencia programját: ebben a kormány kénytelen volt előrejelezni a gazdaságpolitikai céljait, a várható makrogazdasági és költségvetési folyamatokat.
A 80 oldalas dokumentumot furcsa kettősség övezi. Míg szerzői többé-kevésbé reális képet festenek a múltbéli folyamatokról, addig a jövőképet egy - legfeljebb kissé bonyodalmasabb - "boldog békeidők" víziója hatja át. Legfeljebb annyit ismernek el, hogy a "geopolitikai környezet romlik". Viszont tudtára adják az Európai Bizottságnak: már az idén a „versenyképesség javítását, a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedést, valamint az átlagos európai fejlettséghez történő további felzárkózást célozza” meg a program.
De azért biztos, ami biztos, a GDP arányos államháztartási hiány mértékének prognózisánál lazítanak egy kicsit a gyeplőn, a jövendölés köszönő viszonyban sincs a maastrichti kritériumokkal. Elmulasztják ugyanakkor azoknak a költségvetési eszközöknek a bemutatását, amellyel a magas szintre várt gazdasági növekedés révén mintegy visszaszedik a választási pénzosztogatás fedezetlen milliárdjait.
A konvergencia programot készítő Pénzügyminisztérium - természetesen a kormányzati álláspontot képviselve - mintegy megrészegedett az általuk sem várt mértékű választási sikertől. Annak a tévhitnek a rabjai, hogy egy stabil parlamenti támogatást felmutatni képes kormány megengedheti magának, hogy programját szinte teljesen a kötelező számok ismertetésére korlátozza, ugyanakkor elhallgatják, hogy mi lesz a teljesen szétesett idei költségvetéssel, melyből ma már csak az évszám az igaz. S vajon miképpen formálják az erre épülő, feltehetően már kidolgozás alatt lévő jövő évi büdzsét ? Milyen forrásból tömik be a tátongó lyukakat? Hiszen a Gulyás Gergely (mától ügyvezető) kancelláriaminiszter által oly magabiztosan várt uniós támogatások gyors megérkezésében már a legoptimistábbak sem bíznak az év vége előtt.
A pénzügyi tárca és a jegybank kapcsolata mostanság korántsem mondható harmonikusnak. Az MNB - alapfeladatától idegen módon - változó intenzitással bár, de gazdaságstratégiai ötletekkel halmozza el a kormányt, többnyire hiábavalóan. Most azonban konszenzusra jutottak: mindkét intézmény 8,9 - 9,0 százalékos inflációt vár erre az esztendőre, s ezt ezúttal tudatták is Brüsszellel. (Ami jelenleg nem oszt és nem szoroz, az az, hogy a kiszámíthatatlan világgazdasági környezetben a Nemzetközi Valutaalap 10 százalékot vár.)
Megszorításról, kiigazításról, a rezsicsökkentés sorsáról a programban szó sem esik. Vagy nem tudják, vagy nem is akarják mindezt számba venni.