kéz
azt mondták az úristen is meg tud érinteni
gondolom megfoghatná
a kezem hogy átkísérjen a zebrán
aztán a közértben a biztonsági őr belenyúl egy
rohadt almába ezt választotta nekem
meg hogy bemegy
a raktárba mindjárt kihoz valami szebbet
mert megérdemlem
nem tudja mihez kezdjen
a maszatos ujjbegyekkel
hagyja csak nem kell mi az hogy édenkert
most már én is megnézem azt a kezet
egyébként a brit himnuszra gondolok hogy:
God save the kín
és arra hogyha feleannyi erőnk lenne szeretni
holnapra is úgy maradna semmi a minden
lerágott falat az ég minek citálni istent.
esték
a szív mint renyhe égitest pulzál
alatta megroppant az ég
a mindenség amit bennem felejtettél
foldott palástján két csillag odébb lép
a napon a hold csak mentőmellény
az éjszaka áthatolhatatlan
szövetében a szobafalak sötétjén a hajnal tékozlása
a világosság hiányára tetoválja kacskaringóit
bőrömön bőröd elcsurgott testfesték
benned nyílnak-csukódnak az esték.
