Aszály nélkül is a folyamatos agónia állapotába került a Velencei-tó az utóbbi évtizedekben. Hol a kacsaúsztatóvá csökkenő vízszint, hol a felszínen úszkáló haltetemek jelzik évek óta, hogy valami nagyon nincs rendben a tó körül. Ez azonban csak részben magyarázható a kevés csapadékkal.
Mivel a Velencei-tó vízszintje egyébként is szélsőségesen változó - néha szinte eltűnik, néha viszont kiönt a víz, mint 1963-ban - a hetvenes években létrehoztak két tározót a tó északi vízgyűjtő területén. A pátkai és zámolyi mesterséges tavakat a Császárér nevű patak útjába építették, így felfoghatták, ha sok csapadék esett, aszályos időszakokban pedig ebből a felfogott vízből táplálták a tavat. Azóta viszont teljesen elhanyagolták a két tározót, sőt, az egyikben nagyüzemi haltenyészésbe fogtak, a másikat pedig horgásztóként rendszeresítették. Ennek az lett a következménye, hogy
már évek óta nem engedtek a tóba vizet a tározókból, mondván, rossz a minősége, túl magas a szervesanyag-tartalma.
– Az üzemeltetési szabályzat kimondja, hogy a két tározónak mindenek felett a Velencei-tó töltése a feladata, ennek semmilyen más tevékenység nem mehet a rovására - állítja Horányi Tibor környezetvédelmi mérnök, az Alba Natura Civil Alapítvány tagja. Szerinte ha a két tavat megfelelően karbantartották volna, akkor most nem kéne olyan vészmegoldásokon gondolkodni, mint az ivóvíznek használt karsztvíz és a kezelt szennyvíz tóba eresztése.
Ez utóbbi kettőt is felhozta Reich Gyula vízépítő mérnök, a Vízügyi Tudományos Tanács titkára Áder János távozó államfő podcastjában. Az első lépésben Reich-ék tanulmánya szerint építeni kell egy, a két tározót elkerülő medret a Császárérnek, hogy leereszthessék és kikotorhassák az leromlott állapotú tározókat. Érdekesség, hogy a tározók rossz vízminőséget kvázi adottságként fogadja el Reich és a nemzet „főpecása”, Áder is, arról egy szót sem ejtenek, hogy ennek a haltenyésztés is lehet az oka. Reich-ék további pontjai szerint a rákhegyi és csákvári karsztvizekből, valamint az agárdi szennyvíz tisztításából oldanák meg a tó vízszintjének szabályozását.
Horányi Tibor szerint azonban az értékes ivóvizet nem a Velencei-tó vízpótlására kell felhasználni. A gyakorlatilag tisztítást sem igénylő, ivóvíz minőségű karsztvíz csapadékból származik. Ha figyelembe vesszük, hogy a trendek alapján a következő években tovább fog csökkenni Magyarországon a csapadékmennyiség - vagyis nem töltődnek a megszokott ütemben a karsztlelőhelyek - akkor ez meglehetősen felelőtlen lépésnek tűnik. Horányi amellett érvel, hogy a pótlást a tó saját vízgyűjtő területéről kellene megoldani, itt azonban az a gond, hogy túl sok „fogyasztó” (mezőgazdasági öntözés, tározók, haltenyésztés, stb.) jut az egyébként is csökkenő csapadékmennyiségre.
Tavaly beharangoztak egy 40 milliárdos tervet a tó rendbetételére, de végül nem lett belőle semmi, mert nem akadt rá pénz. Hogy pontosan mire, azt sem lehet tudni, a terveket ugyanis titkolta a nyilvánosság elől a kormány.
A tó jövőjével kapcsolatban több kérdést is feltettünk Tessely Zoltánnak, a környék újraválasztott fideszes országgyűlési képviselőjének, egyben a Velencei-tó kormánybiztosának, ám cikkünk megjelenésig nem reagált.
