A globalizáció nem XX. századi jelenség, hiszen a világ összezsugorodásáról szólt már Jules Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című 1873-as, szinte azonnal magyarra fordított regénye is, amely abban az évben jelent meg, amikor az első gazdasági világválság is kitört. A valóban globális szemlélet azonban egészen a legutóbbi időkig, például Angela Merkel egyik kedvenc könyvének, Jürgen Osterhammel, a modern világ kialakulását bemutató munkájáig távol állt attól a ma ismert történettudománytól, amely a XIX. században a nacionalizmus termékeként és annak szolgálójaként jött létre. A historiográfusok már előrelépésnek tekintik, amikor a „magyar nemzet” vagy éppen a „román nemzet” történetét bemutató összefoglalások helyett, amelyekben nem vagy csak alig szorítottak helyett a kisebbségeknek, megjelentek a Magyarország vagy éppen a Románia történetét ismertető munkák. A Magyarország globális története, 1869-2022 miben különbözik az eddigi nemzet-, illetve államtörténeti összefoglalásoktól? Mitől „globális” ez a kiadvány, és mitől transznacionálisak a benne elbeszélt „magyar” történetek?
Varga Bálint: Magyarország vagy a magyarok modern történetét átfogó módon már nagyon sokszor megírták, de akármennyire is különböznek ezek a munkák egymástól, egy dologban mégis ugyanolyanok: tárgyuk és fogalmi keretük alapvetően Magyarország, illetve a magyarok elképzelt közössége, és ebből következően egy jellemzően belpolitikai tagolású ívet rajzolnak meg, a külvilág pedig csak egyfajta függelékként jelenik meg. A Magyarország globális története ezzel szemben egészen más módszert követ; először is megvizsgáltuk, hogy az utóbbi 150 évben, azaz a globalizáció igazán intenzívvé válása korában melyek voltak azok a nagy folyamatok, amelyek az egész bolygóra, vagy legalábbis a Magyarországot is tartalmazó jelentős részére nagy hatással bírtak, pl. a világgazdaság kialakulása, a kulturális amerikanizáció, a gyarmatosítás, vagy éppen vallások globális terjedése. Másodszor pedig azt azonosítottuk, hogy ezen folyamatok milyen hatást gyakoroltak Magyarországra. Majd minden témánál kiválasztottunk egy-egy jellemző eseményt, és a szerzőinket – összesen 82 történészről, közgazdászról, néprajztudósról, irodalmárról, politológusról van szó – arra kértük, hogy ebből az eseményből bontsák ki az adott folyamatot, egyszerre beszélve annak nemzetközi és magyarországi vonatkozásairól. Az eredmény 100 darab, rövid, könnyen olvasható fejezet lett. Ezek között vannak olyanok, amelyek jól ismert magyarországi eseményeket helyeznek nemzetközi kontextusba: így pl. a Horthy Miklós vezette katonai hatalomátvételről kiderül, hogy a XX. században mennyire gyakoriak voltak a militáris politikai fordulatok; vagy a Bokros-csomagról szóló fejezet megmutatja, hogy a neoliberalizmus hogyan „utazott” Dél-Amerikából Magyarországra. Persze vannak olyan fejezetek is, amelyek Magyarország hatását mutatják a világra: az 1956-os forradalom utáni menekülthullám miatt számos országban alaposan átalakult a migrációhoz való hozzáállás, a munkaerő szabad áramlása miatt pedig a svájci szexiparban nagyrészt kelet-európai, köztük sok magyar nőt találni. E témákat mind külön fejezet tárgyalja a könyvben.
Laczó Ferenc: A transznacionalitás első megközelítésben annyit jelent, hogy az általunk vizsgált jelenségek korántsem korlátozódnak egyetlen nemzetre vagy országra, hanem épp szoros kapcsolatot teremtenek közöttük, e kapcsolatok sajátosságai és hatásai pedig nagyban meghatározzák e jelenségek magyarországi formáit. Gondoljunk csak olyan kiemelkedően fontos jelenségekre, mint a kereskedelem, a demokrácia, a vallások, a migráció, a kolonizáció vagy akár a műgyűjtés története: mindegyik értelemszerűen átível az országhatárok felett. A kötetünkben elbeszélt történetek tehát attól transznacionálisak, hogy mi és szerzőink nem az általunk eleve korlátozott jelentőségűnek gondolt magyar sajátosságokból, a magyar fejlődés állítólagos önelvűségéből indultunk ki, hanem abból, hogy Magyarország integráns része az európai, eurázsiai és globális történeti folyamatoknak – melyekre ő maga is hatással van, de melyeket rendszerint csak korlátozott mértékben képes befolyásolni. Kötetünk szerkesztésekor eközben nagyon is tudatosan érdeklődtünk Magyarország és más kontinensek érdemi összefonódásai iránt. E globális látókörű könyvben gyakorlatilag a világ összes égtája szerepel valamilyen formában.Az olvasó egyaránt tájékozódhat a latin-amerikai kultúrák magyarországi recepciójáról, a kelet-ázsiaiak itteni befektetéseiről, az indiai eredetű vallások helyi híveiről vagy a magyar szakemberek Észak-Afrikában játszott szerepéről. Ezáltal természetesen nem kívánjuk elvitatni, hogy Magyarország európai vagy szűkebb, regionális kapcsolatai adott esetben sűrűbbek és nagyobb hatásúak voltak. Azt ugyanakkor igenis állítjuk, hogy e jelenségeket is érdemes tágabb keretben vizsgálnunk. Az Egry Gábor által a nemzeti önrendelkezés elvéről és a perifériák 1918-as globális lázadásáról írott fejezete remek példa erre. A rendszerint Trianonként hivatkozott jelenségnek gyakorlatilag világméretű a releváns történeti kontextusa. A nemzeti önrendelkezés elve globális méretekben győzedelmeskedik a XX. században és leginkább helyi alkalmazásának pontos módjai válnak élesen vitatottá. Kötetünk lapjain ugyanakkor nem csupán Magyarország történetét globalizáltuk, hanem a világtörténelmet is sajátos perspektívából vizsgáljuk, mondhatni „magyarországoltuk.” Magyarország igen sok szempontból a világ átlagához meglehetősen közelálló ország, amely Európa félperifériáján a világtörténelem jelentős fejleményeihez némileg sajátos módokon kapcsolódott. Kötetünk tehát egyetlen ország izgalmas történetén keresztül láttatja az elmúlt másfél száz év globális történelmét.
Magyarország félperifériás helyzetéből adódóan nálunk még a nacionalizmus is importcikk volt, értelemszerűen a magyar történettudomány is csak követi a centrum trendjeit. Mely munkák tekinthetők a Magyarország globális története, 1869-2022 előképeinek, és sikerült-e honosítani a koncepciót? „Magyaros” lett-e ez a globális összefoglalás, azon túl, hogy Magyarországról szól? Miképp a Beatles pozitív „Oh, yeah!” felkiáltásából már „Ó, ne!” lett a magyar beatzenekar, az államszocialista diktatúrában zenélő Illés együttes előadásában.
V.B.: A kötet közvetlen előképe egy francia könyv, a 2017-ben megjelent Histoire mondiale de la France (Franciaország világtörténete). Ez a könyv volt az első, amely egy állam történetét úgy beszélte el, hogy fejezetei egy-egy, transznacionális jelentőséggel bíró eseményből indultak ki. Az Histoire mondiale de la France-nak sikerült az a bravúr, hogy egyszerre ért el komoly sikert a történész szakmánál és a nagyközönségnél: vaskos terjedelme ellenére több, mint 100 000 példányban kelt el, sőt még hangoskönyvben is kiadták. A könyv szerkesztési elvét azóta már nyolc másik nyugat-európai országra, illetve régióra alkalmazták helyi szerzők. A francia eredetihez képest a Magyarország globális története rövidebb, csak az utóbbi másfél évszázaddal, azaz a globalizáció „felpörgésének” időszakával foglalkozik, bár tervben van egy előzménykönyv elkészítése is. A francia és a magyar könyv közötti tartalmi különbség a két ország globális pozíciójából fakad: míg a gazdag, nagy területtel és népességgel bíró, fejlett centrumország – Franciaország – hatása a globális történelemre értelemszerűen óriási, addig Magyarország csak jóval kisebb mértékben volt képes befolyásolni a globális folyamatokat, sokkal inkább azok tárgya volt.
L.F.: A Franciaországban napvilágot látott kötetről elsőként munkahelyemen, a Maastrichti Egyetemen értesültem, amikor néhány évvel ezelőtt megkezdődött az általa inspirált holland projekt szervezése. Időközben készült már katalán és flamand kötet is, amelyek gyakorlatilag ambiciózus régiók történetét vizsgálják globális perspektívában. Bár az elmúlt öt év során immár több hasonló koncepciójú kötet is megjelent, minden jel szerint mi adaptáltuk elsőként ezt a koncepciót egy kelet-közép-európai esetre. Mellesleg épp most szervezünk egy beszélgetést a legjelentősebb párhuzamos kötetek szerkesztőivel, melynek keretében köteteinket érdemben összehasonlítjuk majd és szeretnénk az Európa globális történetének esetleges megírása során várható dilemmákra is közösen reflektálni. Egyikünk se gondolta, hogy mindössze másfél évvel az első beszélgetéseinket követően száz remek írást fogunk tudni közreadni. Ebben óriási segítségünkre volt, hogy az eredeti francia koncepció részletes receptet kínál, amely könnyen alkalmazhatónak és flexibilisnek, adaptálhatónak bizonyult. Ahogy Bálint is említette, természetesen más globális jelenségeket vizsgálni olyan centrumországokból kiindulva, mint Franciaország vagy Hollandia, amelyek sok szempontból a világ élvonalához tartoznak és számos globális trendre voltak jelentős hatással – vagy adott esetben kezdeményezték is azokat. Irreális lenne ezt egy az egyben alkalmazni olyan fél-periferiális társadalomra, mint a magyar, ugyanakkor ki állítaná, hogy globális történelmet csakis a centrumból érdemes írni? Ennyiben szellemes az Illés-hasonlat, mert mi a magyarok világtörténelmi szerepét olykor módfelett eltúlzó elbeszélésekhez meglehetősen kritikusan viszonyulunk, azaz a francia mintát e ponton valóban átforgattuk. Nem önfelnagyításra és öntetszelgésre törekedtünk, hanem egy reálisabb önkép kialakításához szeretnénk hozzájárulni.
A nacionalizmusnál amúgy alig van nemzetközibb jelenség.
A nacionalizmusnál amúgy alig van nemzetközibb jelenség. Gondoljon bele: zászlók, himnuszok, heroikus elődök keresése, büszkélkedés a világ minden táján. Mark Mazower szerint a nacionalizmusra egyenesen a legsikeresebb modern kori nemzetközi mozgalomként érdemes tekintenünk. Mondhatni épp ezért született tíz globális perspektívájú kötet mostanra: e trend is azt mutatja, hogy az európai nemzetek egymással szorosan összefonódva definiálják önmagukat, miközben próbálják megkülönböztetni magukat egymástól.
A kötet egyik nagy érdeme, hogy nemcsak Magyarországot emelte be a globális történelembe, de a marginális helyzetűeket – prostituáltakat, AIDS-betegeket, kábítószerfüggőket vagy éppen Isaura rajongóit stb. – is az ország történetébe. Mennyiben más magyar társadalmat és kultúrát ismerhetnek meg azok, akik egy politikatörténet-centrikus XX. századi összefoglalás után kézbe veszik az önök szerkesztette könyvet?
V.B.: A legtöbb politikatörténet-központú összefoglaló műből ezek a marginalizált csoportok azért maradnak ki, mert az ő életüknek kevés közös metszete van a nagypolitikával, illetve az ő számukra releváns fordulópontok nem feltétlenül a politikai változásokhoz köthetőek. Immár azonban hosszú évtizedek óta foglalkoznak a legkülönfélébb tudományok képviselői a marginalizált csoportokkal, és – ha nem is a hagyományos szemléletű, politika-fókuszú országtörténetek lapjain – bőségesen lehet találni ilyen tárgyú olvasnivalót. A Magyarország globális története szerkesztésénél is kiemelt szempont volt a marginális csoportok tárgyalása. A könyv transznacionális szemlélete miatt azonban pl. a romákról szóló fejezet nem a megszokott témákat, azaz a szegénységet vagy a szegregációt tárgyalja, hanem azt a folyamatot, ahogy az 1970-es évektől roma aktivisták európai hálózatba szerveződtek abban a reményben, hogy érdekeiket közösen hathatósabban tudják képviselni.
L.F.: Természetesen abból indultunk ki, hogy a zsidók és a romák, a buddhisták és a krisnások, a kínai diaszpóra vagy a helyi szexuális kisebbségek tagjai éppúgy a magyar társadalom teljes jogú és aktív tagjai, ahogy bárki más, és hogy az ő magyar történeteiket is érdemes tágabb kontextusaikban szemlélnünk. Személy szerint úgy látom, hogy a modern és jelenkori magyar politikai elit társadalmi bázisa jóval szűkebb és homogénebb, mint a magyar társadalom egésze. Az államcentrikus politikatörténeti megközelítés e társadalom valós sokszínűségét ezért gyakran elfedi. Talán érdemes megjegyeznem, hogy a politikatörténetnek a nemzeti elitre koncentráló megközelítése évtizedek óta roppant befolyásos trend Magyarországon. Legkiválóbb történészeink közül többen is épp politikusi életrajzokkal, mégpedig miniszterelnökök életrajzaival tűntek ki, gondoljunk csak Romsics Ignácra, Rainer M. Jánosra vagy Ablonczy Balázsra. Remek munkák sora született, de az eszme-, a társadalom- vagy a kultúrtörténet kortárs nemzetközi trendjei, a transznacionális és globális történetírás felfutása bizony más irányba mutatnak. Egy demokratikusabb, barátságosabb, élhetőbb társadalom létrehozásához elengedhetetlen, hogy országunk történelméről tágabb és színesebb panorámát fessünk. Kötetünknek ez volt az egyik alapcélja.
