Szia, uram, közpénz érdekel? – Fideszes finanszírozási furmányok a táskás taobrókerektől a magántőkealapi cápákig

Az Orbán-rendszer testes és éhes jószág. Lehet etetni törvényes eszközökkel, és akkor jól járnak a NER művészei, gondolkodói, sameszei, miközben „kulturális korszakba ágyazódik a politikai rendszer” (Tusványos, 2018). És lehet törvénytelenekkel, amikor szintén sokan jóllaknak, de közben példának okáért választási kampányt folytat a kormány (plakáterdőbe viszi a népet), vagy a Városi Civil Alapból fizeti a helyi jelöltet toló talpasokat. Mindezt közpénzből. Orbánék nem véletlenül akarták eltüntetni már a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak 260 milliárdját is (vö. Kósa Lajos híres „laokoonja” a közpénzfogalommal: addig közpénz, amíg nem teszik be alapítványba). A taoprogramnál is inaszakadtáig állították, magánpénz. Mára belejöttek: a vagyonkezelő alapítványokba és a tőkealapokba szinte hangtalanul csúsznak be az állami vagyonok.

Az egykori anekdotikus táskás taobrókerektől – „Szia, uram, hoztam 100 millió támogatást, papíron 50” – eljutottunk oda, hogy a társasági nyereségadó-kedvezményekkel kikerüli a rendszer a közbeszerzési szabályrendet, és persze a parlamenti nyilvánosságot. Így írja le a 2011 óta mintegy 1000 milliárd forintnyi taopénz elköltésének fejlődéstörténetét Ligeti Miklós. A Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója számos perben képviselte a magyar emberek érdekét az államhatalom szerveivel szemben. Egy hónapja révbe ért az Európai Bizottság felé tett jelzés, és kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben a közbeszerzési irányelvek megsértése ügyében.

Az eredményre persze akár évekig kell várni. Ahogy a postásra is, aki pár hete bekopogott a TI irodájába, hogy elhozza az Emmitől a taopénzeket érintő szabálytalansági eljárások iratait. Előtte a Kúriáig kellett vinni a pert, miután az állam 3,5 millió forintot kért a dokumentumokért. Végül ingyen kellett átadnia. A 600 GB négy DVD-n megérkezett. Az adatok feldolgozása óriási munka lesz.A szervezet 2019-ben jelezte az Európai Bizottságnak, hogy gondok vannak a látványcsapatsport-támogatások, közkeletű elnevezéssel a taopénzek felhasználása körül. Mivel közpénzről van szó, az elköltésre közbeszerzési eljárást kellene kiírni. Ez azonban nem történik meg. Példaként a Szeged-csanádi egyházmegye stadionépítését hozták fel. A kormány szerint a vallási tevékenysége keretében az egyház általában mentesül a közpénzszabályok alól. Ami alapvetően rendben is van Ligeti Miklós szerint, hiszen a karitatív és vallásgyakorlási ügyekben szívtelenségnek tűnhet az adóforintok számolgatása. De az egyházmegyei stadionépítés azért kicsit más. A kormány most magyarázkodhat, miért nem érvényesíti a közbeszerzési jogi szabályokat a taopénzekből fizetett stadionépítkezéseknél.

Itthoni ködösítés

A mindenkori hatalom politikai korrupciója ellen küzdő szervezet messziről indította a harcát a kincstári javak tiszta kezeléséért. Mivel a Fidesz–KDNP-kormány kezdettől igyekezett unortodox kreativitással finanszírozni a – mára gúnynévvé vált – nemzeti együttműködés rendszerét, a taotámogatásokat nemes egyszerűséggel magánforrásnak tekintették. Széttárt kézzel fogadva a közpénz útját firtató kérdéseket.„A sport és mindenekelőtt a tömegsport támogatása vállalható célkitűzés, a sportolást ösztönző pénzügyi megoldások jók. Mivel adókedvezménnyel honorálja az állam, sajátos szponzorációs megoldásnak tűnik. Számunkra az első perctől kezdve világos volt, hogy ez közpénz, és éveken át küzdöttünk ennek az elismeréséért, miközben a kormányt képviselő minisztériumok, valamint a sportszövetségek körömszakadtáig védték, hogy ez magánpénz.”A TI az adótitok felől közelítve nagy sikerrel megvívta a pereket, amelyeknek komoly tovagyűrűző hatásuk is lett. Ebben az ügyben mondta ki például a Kúria, említi büszkén Ligeti, hogy az adótitok nem abszolút megismerési akadálya a közérdekű adatnak. Igenis mérlegelni kell, hogy a megismeréshez vagy a titokhoz fűződik-e nagyobb érdek. Erre a bírósági következtetésre azóta is számos eljárásban eredményesen hivatkoznak, a Simonka György volt Fidesz–KDNP-s képviselő tevékenységével kapcsolatos elszámolási és egyéb adatok is így kerültek nyilvánosságra.„A megoldás végig ott volt az orrunk előtt, hiszen a magyar kormány 2011-ben elment Brüsszelbe, és kérte a taoprogram engedélyezését, mivel állami támogatásnak minősül. Ha ez magánpénz lenne, mi köze lenne ehhez a Bizottságnak? Tehát amíg a kormány az Európai Unió előtt lényegében soha nem is tagadta, hogy ez közpénz, addig hazai használatra belföldi kommunikációs célokból ment a ködösítés” – értékel a jogi igazgató.Orbán Viktor a rendszer ikonikus épületénél, a felcsúti stadion átadóján – kertje tőszomszédságában – mondhatta el éles, visszakézből kommunistázó véleményét az egykori hír24-nek. „A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel… Meg kéne érteni, hogy a pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz.”

Felcsút, a taomágnes

Egészen 2017 októberéig kellett várni arra, hogy a Transparency International által indított adatkérési ügyben a Kúria végérvényesen kimondja: a tao közpénz. Adóbevételként az államkasszába kerülne, de az állam részben lemond róla, és megengedi, hogy a vállalkozások a sportot támogassák adófizetés helyett. Az államhatalom – hol a NAV, hol az érintett minisztérium – sokszor érvelt azzal a perek során, hogy a taotámogatás ugyanolyan, mint az szja 1 százalék: az államnak nincs ráhatása.„Ez nagyon jól hangzik, csak nem igaz. Abban persze nincs közvetlen állami befolyásolás, és jogilag nem is megfogható, hogy bizonyos sportszervezetek módfelett eredményesen gyűjtik a taotámogatást. Ilyen a Felcsút például, és a kézilabda-szövetség taopénzvonzó képessége is jelentősen megugrott, miután Kocsis Máté átvette az elnökséget. Ezzel szemben a Kispest vagy a szegedi futballcsapat kevésbé eredményes. Ez politikai helyi érték kérdése: valami telepatikus vagy magnetizáló hatás miatt a jól bekötött sportszervezetekhez könnyebben odatalálnak a céges támogatások.”A TI jogi igazgatója szerint ez a része nem is megfogható a taózásnak. Az Európai Bizottság, ha akarna, se tudna vele mit kezdeni.

De mintha azt sem látná, pedig itt lenne beavatkozási lehetősége, hogy a konstrukciódöntési mechanizmusa teljesen önkényes, magyarázza Ligeti. Az a sportszervezet jogosult taopénzt gyűjteni, amelyiknek a sportfejlesztési programját jóváhagyja a szövetség. Ha a politika be akar avatkozni, akkor már a sportfejlesztési programnál kigolyózhatja a szívének kevésbé kedves klubokat. „Csupán egy kritérium van: összhangban kell lenni az országos sportági szakszövetség ágazati fejlesztési stratégiájával. Ez gumiszabály, mert a szövetség dönthet úgy, hogy az adott klub programja, tervei nem állnak összhangban ezzel. Ezáltal a szövetség meghatározhatja, mennyi taopénzt gyűjthet egy adott klub. A Felcsút a jelek szerint bármennyit, talán, mert a stratégiában az van, hogy legyen ott vasbeton, de nagyon sok” – élcelődik a szakértő.Ligeti Miklós szerint fontos látni: trükkösen és csúsztató módon ágyaztak meg a NER-re és a hatalomgyakorlására jellemző bújtatott befolyásolási lehetőségnek. „Ez egy teljesen önkényes rendszer. És az, hogy nagyon sokszor nyúlnak bele az irányító végrehajtási rendeletbe, nyilvánvalóan jelzi, hogy mindig hozzávarrják a gombhoz a kabátot. És a kabátot a legtöbbször a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítványra szabják. A velük szembeni egyik legemblematikusabb pernyerésünk során arra voltunk kíváncsiak, hogy a járvány elején miként fért bele egy 3,3 milliárdos extra támogatás a már addig is minden mértéket meghaladó taopénzcunamin túl. Kiderült, egy kiegészítő támogatási igénnyel sétáltak be, amit már csak úgy tudtak megoldani, hogy önrészkiváltásnak hívták – egy beruházásban legalább 25 százaléknyi önrész lenne kötelező –, de ha valakinek, akkor a Felcsútnak bizonyosan nem volt rá szüksége, mert eleve is úsztak a pénzben. Ez egy szimpla közpénzcsúszda.”

Állami járadékvadászat

A taokedvezményt évekkel később is igénybe vehetik a vállalkozások. Ez természetes, hiszen ha egy adott évben veszteségesek vagy beruházási adókedvezményt hívnak le, akkor nem tudják érvényesíteni a sporttámogatás után járó kedvezményt. Igen ám, de ez a megengedett és szabályos, üzletileg tervezhető adóoptimalizálási technika – mutat rá Ligeti – pontosan nem megbecsülhető mértékű mozgó adókedvezmény-hányadot eredményez, ami érinti az államháztartást is.Korábban az állam megpróbált belenyúlni a táskás taobrókerek működésébe is, akikről legendák keringtek az ágazatban. „Ez modellezhető, de nem bizonyítható, ezért mi sosem tudtunk eljárást kezdeményezni ilyen ügyekben. Úgy tűnt azonban, mintha egy kis iparág telepedett volna rá arra, hogy ebből mindenki jól járjon. Vesztesége csak az államnak keletkezett, mert nem érkezett meg az adóbevétel” – meséli az anekdotákat a jogi igazgató. Feltűnhetett a kormánynak is, hogy ez a jelentős pénzmozgás nem központosítottan zajlik, ezért megszigorították a végrehajtási rendeletet, meghatározva, hogy éves szinten mennyi lehet a taopénzek felső mértéke (125-130 milliárd forint). Magyarul bekorlátozták, hogy évente mennyi adóbevételről hajlandó lemondani az állam. Rövid időre bekerült a rendeletbe az is, hogy minden látványsport-támogatási tranzakciót előzetesen jóvá kell hagynia a minisztériumnak.

Megpróbálták tehát központosítani a pénzmozgást. De nem működött, ezért hamar feladták. „A taopénz a Transparency International szerint a járadékvadászat tipikus esete, az államnak adóbevétel-veszteséget eredményező pénzjuttatás. Talán az egyetlen, ahol a központnak, a kormánynak vagy a pártvezetésnek nincs rálátása minden egyes forintra. Ez egy ritka horizontális pénzmozgás tehát, ahol nincs minden vertikálisan bekötve” – mondja Ligeti. Hiába mondta ki a Kúria a TI által indított perben, hogy a taopénz közpénz, mégsem közbeszerzési eljárás eredményeként költik el. Ezt Ligeti Miklós ma a látványsport-támogatás jellegadó sajátosságának tartja, ami sokkal fontosabb, mint a táskás emberek taobrókerkedése. „Amikor száz pár cipőt vagy fürdőgatyát lepapíroznak, és a felét beszerzik, a pénz másik felét meg zsebre teszik, ez aprópénz. A nagy buli a közbeszerzés nélküli közpénzköltés. Éves szinten 100 milliárdos piac. Ezáltal anélkül lehet közpénzeket körforgásban tartani, hogy az állam kontrollálná, és a pénzköltés legalább olyan minimális mértékben átlátható lenne, mint egy normál közbeszerzésnél.”A modell a következőképpen működik. Egy Mészáros-érdekeltség látványsport-támogatást nyújt a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítványnak. A FUNA-nál keletkezik mondjuk egymilliárd forint bevétel, amiből építkezni fog. Ez a beruházás közpénzből, közbeszerzési jogi szóhasználattal támogatásból megvalósuló beruházás, amire közbeszerzési eljárást kellene kiírni bizonyos mértékű – általában 50–70 százalék közötti – támogatási aránynál. Mivel a felcsúti sportszervezet zömében közpénzből gazdálkodik, az esetében szinte biztosra vehető, hogy átlépi a közbeszerzési kötelezettséget eredményező támogatási küszöböt. A beruházást Mészáros Lőrinc valamelyik cégétől rendelik meg. Mi történik itt pontosan? A milliárdos oligarcha cégei állami megrendeléseken elnyert közpénzből bevételt termelnek és jövedelemhez jutnak, ami közpénzből történő gazdagodás, és nem fizetnek társasági nyereségadót, mert inkább taotámogatást nyújtanak a saját érdekkörébe tartozó FUNA-nak. Ami a következő építkezését, hogy, hogy nem, Mészáros valamelyik cégétől rendeli meg, de már közbeszerzés nélkül. Még csak támogatási veszteséget sem szenved el, mert a pénz visszaáramlik hozzá a saját maga által alapított alapítványon keresztül. Ez tehát a költségvetést megkerülő, a parlamenti közpénzügyi nyilvánosságot kiiktató, jelentős mértékű pénzköltés.