Csányi Sándor nem egy szószátyár ember. Ritkán nyilatkozik, de most mégis: rá nem különösebben jellemző nyíltsággal válaszolt a Forbes magazin kérdéseire. Többek között arról is beszélt, hogy esetleg másodszülött fiát jelölné az OTP vezetésére.
De szólt a bankvezér Orbán Viktorról is, akit – mint ez a beszélgetésből kiderül – elég jól ismer. És így nyugodtan kimondhatja a dicséretbe rejtett bírálatát: miszerint Orbán „elég okos ember ahhoz, hogy végiggondolja azokat a dolgokat, amik, nem csak tőlem, eljutnak hozzá. Ilyen értelemben van befolyásom. De úgy nincs, hogy azt mondhatnám, Viktor, légy szíves, akkor ez így legyen. Ilyen szerintem Magyarországon senkinek sincs.”
Márpedig ha az ország leggazdagabb – jó, Mészáros Lőrinccel versenyben lévő – embere ezt állítja, akkor ezt akár készpénznek is vehetjük. Ráadásul Csányiról jobban hihető, mint Mészárosról, hogy hasznos tanácsokkal tudja ellátni a miniszterelnököt; kiváltképp, ha felülök annak a híresztelésnek, hogy ez utóbbi olyan lenne, mintha Orbán saját magának adna tanácsokat.
De hagyjuk most magunk mögött bátran Mészárost, koncentráljunk csak Csányira, illetve a mondandója igazi tartalmára. Arra tudniillik, hogy a fentebb idézett mondatokból gyönyörűen kirajzolódik a kormányfő személyisége, karaktere. Az az általános benyomás, hogy nem lehet őt befolyásolni, mert makacs, a véleménye mellett a végletekig kitartó ember - ami, lássuk be, nem feltétlenül válik hátrányára egy ország vezetőjének. Egyáltalán nem baj, ha nem egy ingatag jellem, ha nem tétova, örökké bizonytalanul lépkedő államférfi. És valóban: Orbán Viktorról mindent elmondhatunk, de azt, hogy bizonytalan lenne – bármiben – aligha. Tudja, hogy mit miért tesz, kivel teszi, és ki az, akivel nem; illetve kik azok, akik már - finoman szólva - túljutottak a szolgálati idejükön.
A látszat ez: viszonylag könnyen hajít ki – metafora jön! - viseltes ruhadarabokat, de nem úgy, hogy a szemétre hányja őket: funkciót talál és ad nekik. De ez a gondolat most nem tartozik ide, inkább csak üzenet az ellenzéknek. Szóval: Orbán könnyű kézzel tud végezni az oligarchákkal, NER-lovagokkal egyaránt, feltehetően azért is, mert általa lettek azok. Csányi azonban más. Csányi önálló entitás, fontos – a legfontosabb? - gazdasági szereplő, magát építette fel, feltehetően nincs is tartozása Orbánnal szemben. Higgadt és kiegyensúlyozott, ért a bankhoz, a bankjához, a magyar (politikai?) élet azon kevés szereplője közé tartozik, akik - távolról - érinthetetlennek tűnnek. Róla is el tudom képzelni, hogy igaz rá az Orbánnal kapcsolatos kijelentése, azaz neki se mondhatja senki, hogy „Sándor, ez így legyen”.
Beszélünk tehát két futballbarát, szinte befolyásolhatatlan emberről, akiknek – meglehet – a vagyoni helyzetük sem különbözik nagyban egymástól. Állíthatnánk: egyenlőek. És egykoron, bizonyára azok is voltak. Mára bizonyosan nem azok. Ez pedig sokat elmond arról a rendszerről, amelyben tizenkét éve élünk. Egy rezsimről, ahol az úgymond választott tisztségviselő közelébe senki nem érhet fel. Hát, ez van.