Embertelen, társadalmi feszültséget szít és súlyos gazdasági károkat okoz, miközben kétséges, hogy hatékony vagy egyáltalán célravezető-e – így vonhatnánk mérleget az utóbbi hónapok kínai járványkezeléséről. A pekingi vezetés azonban csütörtökön mégis újfent hitet tett a drákói szigorúságú lezárásokat és tömeges teszteléseket előirányzó, újabban „dinamikus zéró Covid”-ként emlegetett stratégia mellett. Hszi Csin-ping kínai elnök a Kínai Kommunista Párt (KKP) legfelsőbb testülete, a politbüro héttagú állandó bizottsága előtt óva intette a pártkádereket az irányvonal bírálatától. Az államfő egyben „tudományosnak és hatékonynak” minősítette a Sanghajban bevezetett, közfelháborodást kiváltó korlátozásokat, és azt hangsúlyozta, hogy az intézkedések ki fogják állni az idő próbáját.
Janka Oertel, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) agytröszt Ázsia-kutató programjának igazgatója a Népszavának arról beszélt, hogy a Mao óta példátlan módon harmadik ciklusra készülő kínai elnök számára ez presztízskérdés. „Hszi Csin-ping teljesen elkötelezte magát és kormányát a zéró Covid megközelítés mellett. Bármilyen változtatás megkérdőjelezné ítélőképességét és politikai irányvonalát, valamint azt a narratívát is, hogy a kínai járványkezelési módszer jobb a Nyugaténál” – fogalmazott a Kína-szakértő.
Peking komoly sikerpropagandát épített a zéró Covid-stratégiára, amely hosszú időn át tényleg bevált a kommunista országnak. A járványügyi megközelítés révén 2020-ban sikerült megfékezni a koronavírus terjedését a pandémia kiindulópontján a közép-kínai Vuhanban és csírájában elfojtani minden újabb fertőzési gócot. Az ezzel járó szigor korábban sem feltétlenül volt népszerű, ám a több mint két hónapon át tartó vuhani korlátozásoktól eltekintve átmeneti kellemetlenségnek számított. A stratégia helyességét igazolni látszott, hogy Kína – legalábbis annak kontinentális része – egészen 2022-ig viszonylag könnyedén átvészelte a járványt, miközben a világ más részein, köztük nyugaton kétségbeesett küzdelmet folytattak a koronavírussal: milliószámra szedte áldozatait a Covid, heteken vagy hónapokon át tartó karanténintézkedéseket rendeltek el, melyek jelentősen gyengítették a gazdaságot. Az állami propaganda meglovagolta ezt, és a kínai kommunista rendszer dicsőítésére használta fel a járványvédekezésben elért eredményeket.
A fertőzőképesebb, de enyhébb lefolyású betegséget okozó omikron variáns megjelenésével azonban fordult a kocka. Nyugaton tulajdonképpen véget ért az egészségügyi vészhelyzet: az élet többé-kevésbé visszatért a Covid előtti kerékvágásba, miután a döntéshozók belátták, hogy az új vírustörzzsel nem érdemes küzdeni, hiszen a magas átoltottságnak is köszönhetően kevésbé jelent fenyegetést. A pekingi vezetés nem jutott erre a felismerésre, ám az omikron gyors terjedése miatt korábbi módszerei kevésbé hatékonyak, ezért most Kína folytat elkeseredett harcot a járvány ellen. A kommunista ország azonban jelentősen megszenvedi a zéró Covidhoz való makacs ragaszkodást: a közvélemény dühét már a kínai közösségi oldalak cenzorai sem tudják teljes mértékben eltüntetni, a hírek szerint egyes európai cégek Kínába tervezett befektetéseik áthelyezését fontolgatják, az eredetileg szeptemberre meghirdetett hangcsoui Ázsia-játékokat pedig egy évvel elhalasztották.
Egyelőre nem látszik a fény az alagút végén: a sanghaji városvezetés ugyan bejelentette, hogy a járványt ellenőrzése alá vonta, de a csatát még nem sikerült megnyerni. „Nem lazíthatunk: a kitartás győzelem!” – ismételte el a mostanában gyakran harsogott forradalmi jelszót Vu Csing alpolgármester. Pekingben fokozódott a szigor: a nagykövetségeknek is otthont adó Csaojang üzleti negyedben bezáratták az irodaházakat és közösségi tereket, még az építkezéseket is leállították. A kínai főváros lakói attól tartanak, hogy a növekvő esetszámok miatt a sanghajihoz hasonló korlátozásokra számíthatnak.
A kínai lezárásoknak a nemzetközi közösség is megissza a levét. „Európa már egy ideje érzi a kínai járványkezelés hatásait – különösen az európai cégek, melyek az alkalmazottakkal és leányvállalatokkal való kapcsolattartástól kezdve az ellátási lánc jelentős megszakadásáig és logisztikai nehézségekig számtalan kihívással néznek szembe” – mutatott rá Janka Oertel. Az ECFR kutatója hozzátette: az ázsiai ország politikai helyzete is megrendült, mivel kevés lehetőség maradt a diplomaták közötti személyes találkozókra. „Kína elszigetelődik a világtól, nehezen fenntarthatók a kommunikációs csatornák, a jelenlegi válságidőszakban ez nem túl pozitív fejlemény” – mondta el lapunknak a szakértő.
