Katonadolog

Nehéz dolog egy állampárt csúcsértelmiségijének lenni: könnyű mellényúlni, pláne ha mocorog belül az önérzet, hogy a nevezett amúgy egy intellektus, nemcsak fröccsöntött műanyag pálma a dísztribünön. Így a NER önjelölt Andics Erzsébetének éppen a kormányzat mindent elöntő békekampánya után sikerült előállni az ötletével, hogy milyen szép is lenne az általános hadkötelezettség.

Ugyan összekeverte a hadkötelezettséget a sorkötelezettséggel – az egyik körte, a másik meg a Dózsa Lászlóra dobott tojásgránát –, ám a lényeg, hogy ennyi kétharmad után legyen már végre valami Great Again. Merthogy vannak ilyen régi jó dolgok, mint a halálbüntetés meg a sorkatonaság, és a permanens nemzethalál például akkor múlik el, ha tizennyolc évesen minden fiú - sőt lány! - tanulás helyett egy darabig újra fogkefével pucol vécét, meg szépen szalutál.

Kezdjük onnan, hogy a propagandán túli valóság éppen ott dübörög Ukrajnában, ahol a Vörös Hadsereg jogutódja eddig csúnyán felsült a modern seregvezetést folytató ukránokkal szemben. A tömeghadseregek kora lejárt, immáron a szervezettségen, logisztikán, haditechnikán múlik egy háború. Míg az orosz hadseregben láthatóan az „ágyútöltelék doktrína” dívik, a tábornokok távirányítással küldik emberdarálóba a sokszor alig kiképzett sorkatonákat, addig az ukrán (illetve: a NATO) hadi szemléletének az alapját ma már a területen önállóan mozgó, manőverezésre képes kisebb helyi egységek adják. E mozgékony területi egységek őrmesterei döntik el, hogy éppen merre legyen a csapásirány, folyamatos kommunikációban, szigorú összhangban a többi fegyvernemmel. Egy ilyen hatékony, rugalmas haderőhöz nemcsak fitt, de nyelveket beszélő, a méregdrága haditechnikához értő csapatmunkás profikra van szükség.

Pont ez az, ami idehaza hiánycikk. Merthogy az tényleg iszonyú probléma, hogy 2022-ben az önkéntes katonai szolgálatra jelentkező magyar fiatalok 75 százalékát (!) a toborzóknak el kell utasítani, fizikailag, pszichésen ugyanis alkalmatlanok a valódi, professzionális katonai szolgálatra. És ezt a valóságot nem lehet kétharmados törvényekkel átírni, egy parlamenti határozattól nem lesz több a magyar gyerekek szuflája, és nem lesz informatikai és nyelvtudásuk. Ahhoz az alapoktól másként kellett volna építkezni – jó napot, professzor asszony, kis is van hatalmon 12 éve? -, mondjuk a látványsportok finanszírozása helyett tömegsportba és a népoktatásba önteni a pénzt.

Jegyezzük meg: a honvédelmi szakma nyomására végre elindult valami, az egykori MHSZ mintájára újra nyílnak honvédelmi sportegyesületek. Csak éppen a rájuk fordított pénz a töredéke a politikai fejesek által a stadionokra elvert irdatlan összegekének. Akikről e tárgyban mindent elmond, hogy Európa egyik legelhízottabb országában a zsírszalonnát, legiszákosabb közösségében a házipálinkát reklámozzák, mert úgy több szavazatot lehet besöpörni. Azt persze egy kormányzati beszélő fej nem mondhatja ki, hogy nagyon úgy fest, az egykori miniszerelnöki kiszólásnak éppen az ellentéte az igaz: a magyar katona halála a pocakos politikus.