Legutóbb Andrej Krukovszkij vesztette életét, aki a Gazprom tulajdonában lévő Krasznaja Poljana síközpont igazgatója volt. A 37 esztendős menedzser ,,leesett" egy szikláról. Ilyen halálos baleset persze bárkit érhet, de a filmsorozatokon „hitetlenné” vált közvélemény és a sajtó nem elégszik meg a hivatalos magyarázatokkal. Az év eleje óta ugyanis további öt olyan oligarcha lelte halálát, aki valamilyen szállal ugyancsak kötődött az gázipari óriáshoz vagy az orosz energetikai ipar és a pénzvilág más területeihez.
Szergej Protosenját április 20-án találták meg a spanyol hatóságok felakasztva a spanyolországi Costa Braván lévő villájának udvarán. A rendőrök a házban holtan találták feleségét és 18 éves lányát is, akiket halálra késeltek a saját ágyukban. Azt feltételezik, hogy maga a férfi gyilkolhatta meg a családját, s ezután végzett magával. Életben maradt fia lehetetlennek tartja ezt. Pontosan egy nappal korábban kísértetiesen hasonló eset miatt riasztották a hatóságokat: Vlagyiszlav Avajev orosz oligarchát találták holtan moszkvai lakásában, mellette volt feleségének és kamasz lányának a holtteste is. A Gazprombank volt alelnökéről van szó, aki holtában fegyvert „szorongatott” a kezében. Környezetében senki sem hitte el, hogy nem megrendezett gyilkosságról van szó. Öngyilkosságot sugall a hivatalos közlés Alekszandr Tyuljakov halála esetében is. A Gazprom pénzügyminisztériumának vezérigazgató-helyettesét is felakasztva találták alig néhány nappal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A 61 éves Tyuljakov, aki egy évtizeden át dolgozott a Gazpromnál, állítólag egy papírlapon üzenetet hagyott hátra, melyben, úgymond, elmagyarázta tettének indítékát. Öngyilkosságnak látszott Leonyid Sulman esete is: a Gazprom Invest közlekedési vezetőjét találták holtan saját fürdőszobájában. Sajtóértesülések szerint Sulman ellen a Gazpromnál elkövetett csalás gyanújával büntetőjogi vizsgálat volt folyamatban.
A napi híradások ehhez az eseménysorozathoz kötnek más gyanúsnak tekintett esetet is, amely ugyancsak oligarchák haláláról szól, bár nem közvetlenül a Gazprom áll a hátterükben. Nemrég például holtan találták nyizsnyij novgorodi otthonában Vaszilij Melnyikov orosz milliárdost, a MedStom orvosi cég vezetőjét, akárcsak feleségét és két fiát. A nyomozás megállapítása szerint maga a férfi végzett családtagjaival, s ezután önmagával is. Február végén, alig néhány nappal azután, hogy Oroszország támadást indított Ukrajna ellen, Mihail Watford holttestét találták felakasztva az egyesült királyságbeli Surreyben lévő otthonának garázsában.
Az, hogy dúsgazdag orosz emberek rejtélyes módon fejezik be földi létüket, nem új dolog. Ha korábbi évek krónikáit nézzük, dúskálhatunk a példákban.
1999 decemberében hét lövéssel végzett egy bérgyilkos Mihail Posztnyikovval, a Wist nevű számítógépes cég vezetőjével. 2000 áprilisában lelőtték az ingatlanokkal és marketing-kutatással foglalkozó Igor Bolubujevet, és bérgyilkosság áldozata lett David Dvali ismert orosz üzletember, az MDM-Transzervisz légi szállítási és hajójavító vállalat, illetve a Század Szele számítógép-importőr cég társtulajdonosa. Fél évvel később meggyilkolták a Gazprom orosz gázipari csoport egyik leányvállalatának, a Jamburggazdobicsának a vezérigazgató-helyettesét, Vitalij Filippovot. Egy hónappal ezután saját házának lépcsőházában egy ismeretlen tettes agyonlőtte Andrej Lobanovot, egy nagykereskedéssel foglalkozó cég alelnökét.
Ezek alapján próbál összefüggésbe hozni egymással több más, szintén „politikaszagú” bűncselekményt a filmsorozatokra rászokott néző. Ilyen volt az, melyet Szergej Szkripal és lánya ellen követtek el. Az orosz katonai hírszerzés egykori tisztjét és Julija Szkripalt az angliai Salisbury városában 2018 tavaszán novicsok nevű katonai idegméreg-hatóanyaggal mérgezték meg, s bár súlyosan megbetegedtek, mindketten életben maradtak. De nem kell feltételneül oligarchának vagy titkosszolgálati tisztnek lenni ahhoz, hogy a célkeresztbe kerüljön az ember, elég, ha csak újságíróként keresi valaki a „titkok nyitját”. Anna Politkovszkaját 2006-ban ismeretlenek meggyilkolták, feltehetően riportjai miatt. Annak a Novaja Gazétának a munkatársa volt, melynek szerkesztője a Nobel-békedíjas Dmitrij Muratov (díját árverésre bocsátotta az ukrán menekültek megsegítése érdekében - szerk.). Muratovot egyébként nemrég acetontartalmú vörös festékkel öntötték le a vonaton.
Az eddig leírt esetek részletei bizonyára ott sorakoznak a rendőrségi aktákban, de a kirendelt nyomozó legfeljebb csak fákat lát, amelyek eltakarják az erdőt. Hiszen évek óta egyre inkább bebizonyosodik, hogy
a Gazprom maga az átláthatatlan erdő, a világgazdaság egyik legjelentősebb s egyben legtitokzatosabb vállalata, az egész politikai rendszernek is ez a vállalatóriás az emblémája.
Két tényfeltáró újságíró, Valerij Panyuskin és Mihail Zigar több könyvet is írt a Gazpromról, s azokban lefejtik a leplet a „gáz ideológiájáról” és a „hatalom keringési rendszeréről”. A Kalligram kiadó gondozásában 2008-ban magyarul is megjelent Gazprom – az orosz fegyver című riportkötetükben végigvezetik az olvasót a gázóriás több évtizedes történetén, visszanyúlva egészen a Szovjetunió felbomlása utáni részleges privatizációig, majd a gázipar későbbi, állami többségű tulajdonba kerüléséig, részletesen bemutatva, hogyan kerültek a Gazprom élére Putyin elnök bizalmi emberei. Már az elején tudták, hogy veszélyes vizekre eveztek. Állítólag Jegor Gajdar, akit még Jelcin elnök bízott meg miniszterelnökként, figyelmeztette a két újságírót, ne ártsák bele magukat túlságosan a gázipari ügyekbe, mert meg fogják őket gyilkolni. Vagyis a Gazprom amolyan „fekete lyuk”, amely elnyeli azt, aki túl sokat tud. Az utóbbi halálesetekkel kapcsolatban a hírportálokon fel-felbukkannak olyan megjegyzések, melyek szerint a magukat „megöngyilkolt” oligarchák visszaéltek túlzott tájékozottságukkal. A két újságíró mindenesetre megúszta annyival, hogy kitiltották őket Oroszországból.
Az utóbbi hetekben az Ukrajna ellen indított háborúról szóló krónikákban is a Gazprom a főszereplő. A Bookline által jegyzett Könyves Magazin internetes oldalán megjelent interjúban Valerij Panyuskin a háborús mechanizmus lényegét így fejti ki: „A hatalomhoz közeli emberek valóban a magas olajárból éltek és gazdagodtak meg, és úgy tűnt, hogy elég, ha birtokolsz egy olajvállalatot, és a mesés bevétel örökre biztosítva van. Mióta az olaj hordónkénti ára 50 dollárra csökkent, a bevétel is megszűnt, ezért a régi jól bevált módszerhez folyamodtak – háborút indítottak”.