Az európai zöld megállapodásnak globális zöld megállapodássá kell válnia. Az EU dicséretes kötelezettségvállalásokat tett – különösen azt a tervét tekintve, mely szerint 2030-ig 55 százalékkal csökkenti saját károsanyag-kibocsátásait –, egyben ez az egyetlen nagy gazdaság, amely terveket mutatott be azon drámai korlátozásokra vonatkozóan, amelyekre az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) figyelmeztetése szerint elengedhetetlenül szükség van a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülése érdekében.
Az EU zöldpolitikai keretrendszerének vakfoltja a más régiókra gyakorolt hatása. Az éghajlat stabilizálása és a biológiai sokféleség összeomlásának megakadályozása érdekében az EU-nak és a többi nagy fogyasztó gazdaságnak elő kell segítenie a fenntarthatóságra történő globális átállást. Az éghajlat az egész világot érinti, így egyetlen kontinens nem tud egyedül zöldebbé válni.
A ma közzétett Nemzetközi rendszerváltozási iránytű (International System Change Compass) című jelentés átfogó elemzést nyújt arról, hogy az EU hogyan segíthet más régióknak az átállásban. Saját gazdaságának szén-dioxid-mentesítésén túl az EU-nak csökkentenie kell globális környezeti hatását is azáltal, hogy csökkenti a világ más részein kitermelt nyersanyagok fogyasztását. Ez globális szinten csökkentené Európának az éghajlatra gyakorolt nettó hatását. Ezzel elkerülhető lenne az olyan veszélyes nyersanyagfüggőség is, mint az orosz szénhidrogénre való ráutaltság, amelyet az EU most kétségbeesetten próbál csökkenteni.
Európának három területen kell eleget tennie erkölcsi felelősségének. Az első történelmi vonatkozású. Az ipari forradalom kezdete óta eltelt három évszázad alatt Európa bocsátotta ki a légkörben jelenlévő üvegházhatású gázok nagy részét. Ezzel szemben a világnak az éghajlatváltozás által leginkább érintett részei járultak ehhez hozzá a legkevésbé. Európának tehát kötelessége segíteni ezeket a régiókat abban, hogy elérjék a klímasemlegességet.
Európa második felelőssége a világ erőforrásainak túlzott fogyasztásában rejlik, ami más kontinenseken ösztönzi a bányászatot, az erdőirtást és a környezetszennyezést. Az európai kereslet felelős a nemzetközileg forgalmazott áruk – például hús, pálmaolaj vagy szója – kitermelése miatti trópusi erdőirtás 17 százalékáért, és ezáltal Kína után Európa a trópusi erdőirtás és a kapcsolódó kibocsátások legnagyobb felelőse. Az ökológiai károk kiszervezése helyett az EU-nak sokkal hatékonyabban kell felhasználnia nyersanyagokat, és át kell állnia a körforgásos gazdaságra.
Most egy harmadik felelősség is felmerül: Európa szén-dioxid-mentesítési törekvése megnöveli a globális keresletet azon létfontosságú nyersanyagok iránt, amelyekre a fosszilis tüzelőanyagokról való átálláshoz szükséges akkumulátorok, napelemek és egyéb technológiák épülnek. A legszennyezőbb gazdaságok szén-dioxid-mentessé tétele elengedhetetlen a katasztrofális globális felmelegedés megakadályozása érdekében, ezért az EU helyesen teszi, ha magas célokat tűz ki saját kontinensén. Ahhoz azonban átfogó tervre van szüksége, hogy elkerülje a természeti erőforrások tömeges kitermelésének a gyarmati időkre emlékeztető új korszakát.
Ez egy összetett szakpolitikai dilemma: a világnak létfontosságú nyersanyagokra van szüksége a megújuló energia előállításához, és Európának nem szabad egyszerűen annyival beérnie, hogy Oroszországon kívül keresi a fosszilis tüzelőanyagok forrásait. De ha csak annyit tesznek, hogy az egyik energetikai technológiát lecserélik egy másikra, az olyan bányászati robbanást indítana el, amely ökoszisztémákat tenne tönkre, valamint szennyezné a vizeket és a talajt.
Ehelyett az EU-nak három célt kell szem előtt tartania, hogy a világot a fenntarthatóság felé terelje. A leggyorsabb és legegyszerűbb az európai energiafelhasználás jelentős csökkentése. A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint a kőolaj iránti keresletet mindössze négy hónap alatt napi 2,7 millió hordóval lehetne csökkenteni, ha a gazdag országok megtennének tíz lépést, emellett a gázfogyasztás csökkentésére is számos lehetőség van. A szén-dioxid-mentesítés során az EU-nak fejlesztési támogatások révén meg kell védenie a fokozottan veszélyeztetett ökoszisztémákat, például az erdőket, és be kell építenie ezt a célt a Bizottság „nemzetközi partnerségeibe.”
2022 döntő fontosságú év az igazságos zöld átállás szempontjából.
A tavaly novemberben Glasgow-ban rendezett COP26 konferencián sokkal nagyobb figyelem irányult a globális dél és a globális észak közötti éghajlati igazságosságra. Az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás biztosításával együtt az EU-nak az országok alkalmazkodását is segítenie kell, és külső politikák egész sorát kell összehangolnia a globális zöld megállapodással.
Ez azt jelenti, hogy Európának saját rövid távú érdekein túllépve más országoknak is segítenie kell az átmenet közben. Ez különösen fontos azon országok esetében, amelyek gazdaságuk nagy részét a magas jövedelmű régiók fogyasztási szokásai kiszolgálásának szentelik – ezért nehéz zöldre váltaniuk. Banglades teljes kereskedelmének 90 százalékát például a textiltermékek teszik ki, a termékek 56 százaléka pedig Európába tart. Az EU-nak segítenie kell a társadalmi hatások enyhítésében ezeket az országokat, miközben csökkenti a nem fenntartható termékek importálását, és megadóztatja a károsanyag-kibocsátásokat. Ezek az intézkedések fontosak és szükségesek, de az üzemanyagok, nyersanyagok és áruk iránti kereslet általános csökkenése gazdasági sokkot fog okozni a kereskedelmi partnerek számára. Az EU kereskedelmi, mezőgazdasági és fejlesztési politikájának fontos új célkitűzése, hogy segítse az olyan országokat, mint Banglades, hogy áttérhessenek a fenntarthatóbb (és méltányosabb) gazdasági termelésre, amely továbbra is hozzáfér az európai piacokhoz.
A Nemzetközi rendszerváltozási iránytű azonosítja azokat a lehetőségeket, amelyek által Európa az egész világon vezető szerepet tölthet be az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépésben, például azáltal, hogy a fellendülést jólétként definiálja újra, hogy átárazza a gazdaságot a természet értékének megfelelően, és hogy nemzetközi kapcsolatait a zöld átállás hatékonyságának és igazságosságának érdekében alakítja át. Ha az EU már most befektet a rendszerváltásba, csökkentheti a víz- és élelmiszerhiány miatti feszültségeket és az erőforrásokért folytatott versenyt, amelyek egyébként a jövőbeni konfliktusok motorjai lesznek. Ez Európa esélye arra, hogy energiabiztonságot, környezeti és geopolitikai biztonságot nyújtson saját polgárai számára, és világszerte ellenállóbbá tegye a társadalmakat a jövőbeli sokkhatásokkal szemben.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.