Lengyelország;igazságügyi reform;Európai Unió;

2022-05-14 08:00:00

Két oldalról támadják a világ legdrágább miniszterét

Zbigniew Ziobro pártja 0.7 százalékon áll, de politikája 36 milliárd eurótól fosztja meg Varsót.

A lengyel jobboldal rendszerformáló terveinek zászlóshajója volt az igazságügy átalakítása. A többi reformnak nevezett intézkedés is megnehezítette a liberális demokrácia intézményrendszerének működését, de nem lépett ki az alkotmányosság keretei közül. A bírósági rendszer kisajátítása, a bírói kar pártkáderekkel való leváltása lett volna a nagy rendszercsere legfontosabb feltétele. Ennek a tervnek az egyik eleme volt a Legfelsőbb Bíróság fegyelmi tanácsának (ID) létrehozása. Ezt a testületet arra szánták, hogy kordában tartsa a „nem megfelelően” gondolkozó bírókat. Ezért ide olyan bírókat állítottak, akiket már az új jobboldali politikai hatalom elvárasainak megfelelő testület, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) nevezett ki. A lengyel ellenzék ezeket a pártembereket „újbíróknak” nevezi.

Az új törvényszéki rezsimet nem csak a liberális ellenzék, de az Európai Unió is úgy értékelte, hogy az felszámolja a bírói függetlenséget és megteremti a politikai függést, illetve a bírók megfélemlítésének lehetőségét. Ezt a lengyel rendszert az EU intézményei a jogállamiság súlyos sérelmének minősítették, az Európai Unió Bírósága pedig havi egymillió euró pénzbüntetéssel sújtja miatta az országot. A bíróságok politikai alávetettsége az oka annak, hogy az unió visszatartja az újjáépítése alap kifizetését – összesen 36 milliárd euró segélyt és olcsó hitelt. Pedig Lengyelországnak igen nagy szüksége lenne a pénzre. A gazdaságot megrendítette a Covid-19 és súlyos veszteségeket okoz az Ukrajna elleni orosz agresszió. A lengyel kormány korábban nagyszabású gazdasági átalakítási tervet, „lengyel New Dealt” terjesztett elő, de ehhez is kellene az uniós pénz.

Lengyelországot az Egyesült Jobboldalnak nevezett koalíció kormányozza, ám a szövetség igencsak meggyengült. Többen elhagyták sorait, bizonytalanná téve a kormánytöbbséget. A koalíció vezető ereje a Jog és Igazságosság (PiS) párt, de a kormányzáshoz szüksége van a nála is jobbra álló Szolidáris Lengyelország pártocskára, amelyet Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter vezet. A bírósági reform az „ő gyermeke”, ezért pártja tűzzel-vassal küzd a törvény visszavonása, az EU-nak tett engedmények ellen. Andrzej Duda államfő azzal próbálta megnyitni az EU-s pénzcsapokat, hogy elnöki törvénytervezetet terjesztett elő, amely megszüntetné az ID-t, illetve egy új, átnevezett testületet hozna létre a helyén. Duda tervezete azonban nem zárná ki a testületből a 2018 óta (pártpolitikai alapon) hivatalba helyezett újbírókat, csak egyfajta pártatlansági tesztet írna elő a számukra.

A parlamenti küzdelmek tárgya tehát az, hogy sikerülhet-e olyan rendszert előállítani, amelyről az EU intézményei elhiszik, hogy független igazságszolgáltatást biztosít. A jobboldal ellenben meg akarja óvni kádereit, Ziobro foggal-körömmel küzd a „reformjaiért”, miközben Mateusz Morawiecki kormánya a brüsszeli átutalásokra pályázik. Az ellenzék ezalatt megpróbálja szétzilálni a kormánykoalíció egységét: Donald Tusk, a liberálisok vezére bejelentette, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Ziobro ellen, aki a „világ legdrágább minisztere”, mivel 36 milliárd eurójába kerül az országnak, miközben pártjának csak 0,7 százalékos a támogatottsága.

Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke, aki gyakorlatilag Lengyelország első számú politikusa, ebben a helyzetben megzsarolta szövetségesét. Ryszard Terlecki PiS-frakcióvezető útján ugyanis bedobta az idő előtti választások lehetőségét. Ez a legkevésbé sem érdeke Ziobro embereinek, akik egzisztenciálisan függenek a képviselői posztoktól, márpedig önálló pártkénaligha kerülnének be a szejmbe.

Az ellenzéknek is korlátozottak a lehetőségei, nem feszítheti a végsőkig a húrt, Lengyelországnak ugyanis nagy szüksége van az EU-pénzre. Sokba kerül az ukrajnai háború, a menekültek támogatása, a hadsereg fejlesztése és az energiagondok is növelik a költségeket. A súlyos válság idején megrendezett választás feltehetően a kormánypártnak kedvezne, mivel az orosz agresszió megítélésének ügyében nagy az egyetértés az egyébként megosztott lengyel társadalomban.

Úgy látszik, Brüsszel is szeretne megállapodni. A bírósági rendszer ügye súlyos, de megoldható egyetlen törvénykezési aktussal. Ez egészen más jellegű probléma, mint az a rendszerszintű korrupció, amelyet az Európai Unió intézményei Magyarországon tapasztalnak. Lengyelország eközben nem csak az ukránoknak adott sokféle – főleg katonai – segítségben élharcos, de a nyugati szolidaritásnak is központi szereplője lett. Kiállása önmagában is az Orbán-kormány bírálata. Varsó egyébként is gyakorlatilag szakított korábbi szövetségesével, amit jutalmazni fog a nyugati közösség és a nemzetközi közvélemény. Jó az esély tehát arra, hogy a Varsó-Brüsszel vita megoldódjon és újra megnyíljanak a pénzcsapok. Ennek pedig Magyarországra nézve is lesznek következményei, hiszen az EU-ban elveszíti legszorosabb, egyben utolsó szövetségesét.