Börtönblues
fiamha bejöhetnék helyetted
bejönnék
hiddel
mondtamielőtt elengedte a
kezem
előttefogkefét hozott
rágót
cigit
pénzt
jólbánjatok a fiammal, üvöltötte még
aztándörrent
afémkapu
cellacsend
amagány az egész testre kisugárzó
fájdalom
nemkorlátozódik egy testrészre
azévek
összeömlenek
szemlélődőrészvéttelenséggel
minta vérrel
összebugyogóbecsempészett hasis
szálgyertya
kólásüveg
fénykép
márcsak ezt tudom elveszíteni
ennyi
maradt
ésa betonfalak nagy pillanata
feja víz
sugáralá
homlokbavésődő görcsös ránc
amimár
végleg
ott
marad
ésa tárgyalás, és a még 30 év
múljék
el
hamar
Húszlépésre
mindenreggel ahogy leszálltam
húszlépésre a villamostól
kétvén hajléktalan sörözött
kopottanés borostásan
egyikállt a másik mindig ült
nemszóltak még egy szót sem
csakcigiztek megállás nélkül
ésitták a sört minden reggel
húszlépésre a villamostól
húszlépésre mindenkitől
akomor utcán amelyen végig
mindenegyes reggel végig
csörömpöla szűk magyar élet
megbámuljaegy pillanatra
aztami más majd tovasiet
inkábbne történjen semmi
semmiúj csak nyugi legyen
áma két vén hajléktalan
csaksörözött és nem tudták
érdekelniekellene őket
hogyők nem érdekelnek senkit
mareggel nem voltak ott
talánmegfagyott a sörük
talánkihűlten alszanak
talánlátták nem illenek oda
sma reggel csak ezen a reggel
lecsavaroma radiátort
ésazt hiszem nyitok egy sört
