Majd
Atávlatpont angolul eltűnő pont.
Vanishing.Nincsis ott, de mindent
meghatároz.Minden felé tart.
Összeérnekaz én sínjeim is,
dea mozdony lajhárszerűen
meg-megáll,visszaalszik.
Egyrehomályosabban látok,
nemérzem a tért,
korlátnélkül a lépcsőn leesnék.
Robotkutyámsegít, de megdobálják,
vajonvonyít-e. Mi csüng
Néhaa konyhában sétálunk,
fikusztóla fagyasztóig,
ottnincs veszély.
Robottallabdázni nem muszáj,
bára játékot szereti, a jóslást,
a talányt.
Haátvészeljük a járványt,
kirándulunkmajd. Messzire.
Térképfejembebelelát,
utasításnélkül vezet.
Álruhábantapogatódzunk,
kerüljüka bajt.
Nemszólunk senkihez,
visszükmagunkkal, ami összegyűlt.
Hakilyukad a szatyor,
nemfoltozzuk már meg,
nemhajolunk le,
havalami kihull.
Május28-án mutatják be a szerző új, Én, az iguána című verseskötetét aBudapesti Állatkert melletti Lazy Bisztróban (régi CukiZoo), 14 órai kezdettel.Közreműködik: Fehér Renátó, Katona Ágota és Horváth Florencia.
