műfordító;

Aki négy nyelven álmodik

Sok külföldi olvasó a magyar származású, világhírű műfordító, Adan Kovacsics tolmácsolásában ismeri a magyar irodalmat. Munkájáról, valamint a háború és a nyelv viszonyáról kérdezte a Népszava.

„A műfordításnál a legfontosabb az irodalom szeretete, hogy valaki irodalmi művekkel, írókkal akarjon foglalkozni, ez az első lépés” – meséli Adan Kovacsics. – „A nyelvismeret, a nyelvtudás valójában a második. Én, bár mondhatnám, többnyelvűségemből adódik, hogy műfordító lettem, mégis az jut eszembe, hogy mindig irodalommal foglalkoztam. Apám nagy olvasó volt, gyerekkoromban mindig rengeteg könyvet láttam körülötte, és én is sokat olvastam, magyarul is, persze.” Első magyar irodalmi élménye, mint mindenkinek, a mesék voltak, aztán kezdett el olvasni Márait és Krúdyt. Az irodalmi nyelvvel való ismerkedésnek megvannak szintjei, ugyanez igaz a műfordításra is. „Kezdőként nem irodalmat fordítottam, hanem mindenfélét, aminek semmi köze nem volt hozzá: prospektusokat, leveleket. A bécsi egyetemről Spanyolországba kerültem, voltaképp munkát kellett találnom, és az volt a legkézenfekvőbb, hogy fordítsak, hiszen a spanyol mellett németül, angolul és franciául is tudtam. Spanyolországban akkor még nem nagyon ismerték a magyar irodalmat, 1989 után változott ez meg.”

A rendszerváltás irodalmunk szempontjából valóban jelentős változás volt, ekkortól ismerte meg a világ igazán a magyar szerzőket, viszont ma is úgy tűnik, csak egy-egy írót ismernek a külföldi kiadók. Erről Adan Kovacsics így fogalmaz: „Azt kell mondjam, ma is azok a magyar szerzők jutnak el a külföldi olvasókhoz, akiknek az elbeszélései vagy versei az egész világnak szólnak, és nem csak a magyarországi közönségnek. Erre kiváló példa Kertész, Krasznahorkait pedig imádják Amerikában. De én is próbálkozom több magyar írót megismertetni a spanyolajkúakkal, tervezem lefordítani Krúdy Gyula Asszonyságok díja című regényét, annak is érdekes lehet a fogadtatása.”

A műfordító feladatai közé tartozik az is, hogy ismerje annak a nemzetnek az irodalmi ízlését, amelynek a nyelvére fordít. A külföldön is népszerű Bodor Ádám unikális nyelvi világának átültetéséről Adan Kovacsics például azt gondolja, hogy nehéz fordítani. „Ám nagyon különleges, hozzám nagyon közel áll a nyelve. Kifejezetten nagy élmény volt Bodor Ádámot fordítani és a legjobb munkáim közt tartom számon. Azért lényeges az irdalom szeretete, mert a műfordító nem csupán egy idegennyelvet fordít, hanem egy szerzőt, és minden szerző egyedi nyelvvel rendelkezik, ehhez kapcsolódni kell. Esterházy és Krasznahorkai irodalmi nyelve között szinte semmi hasonlóság sincs, pedig magyarul ír mindkettő.”

Előfordul, hogy fordító személyesen ismeri azt a szerzőt, akit fordít, de Adan Kovacsics szerint ez a fordítás lényegén nem változtat: „Fordíthatok akár régi szöveget is olyan szerzőtől, aki több száz éve halott. Szellemileg és lelkileg persze sokat ad, ha ismerem az írót, jó kapcsolatban voltam Kertész Imrével és Esterházy Péterrel is, de ez a fordításaim minőségén nem gondolom, hogy változtat. Magával a nyelvvel úgyis a műfordítónak kell megküzdenie. Nagyon nehéz például szójátékokat fordítani, ilyenkor zsonglőrködünk: ha nem pontosan sikerül egy szóvicc, akkor át kell helyezni máshová a szövegen belül, így egyfajta egyensúly jöhet létre a fordításon belül. Van, ami lefordíthatatlan, de akkor is meg kell próbálni megtalálni egy adott kifejezés, mondat megfelelőjét, a lehető legközelebb jutni az eredeti szöveghez.” Az olvasót és a szerzőt összeköti az aktuális, sokakat érintő téma.

Adan Kovacsicsnak sok évvel ezelőtt jelent meg esszékötete, a Guerra y lenguaje (Háború és nyelv), melynek aktualitásáról így vélekedik: „Ebben a kötetben különösen a két világháborúról és részben az iraki háborúról van szó, azt vizsgáltam meg, hogy mekkora szerepe volt a sajtónak, pontosabban az abban szereplő propagandának, hogyan bánt a nyelvvel. A nyelv ekkor szolgája lett a háborúnak és föladta a lényegét, eszközzé vált, ugyanis a nyelv természetes állapotában nem eszköz. Ez a mű, a Guerra y lenguaje nagyjából tizenöt éve jelent meg, és azt kell mondanom, hogy rendkívül aktuális, most meg különösen. Szembeötlő a hasonlóság a világháborúk propagandája és a mostani orosz kommunikáció között: Oroszországban most nem lehet használni azt a szót, hogy »háború«, és pontosan ez történt Németországban 1939-ben, hogy nem lehetett azt mondani, hogy »háború« vagy hogy »támadás«, azt kellett mondani helyette, hogy »ellentámadás«. De ez valahol érvényes a Nyugatra, a nyugati sajtóra is, amikor azt írja, hogy »Putyin háborúja«, holott ő nem csak egyedül van, mások is részesei a háborúnak. Nyelvi szempontból minden háború szinte ugyanaz.”

Végül szóba kerül, milyen nyelven gondolkodik. „Főleg spanyolul és németül, de álmodni négy nyelven szoktam: magyarul, spanyolul, németül és még a katalán is társul hozzá.”

Infó:

Adan Kovacsics budapesti programja keretében a Nyelv és külföldiség konferencia szervezésében két pódiumbeszélgetést is tartottak, március 24-én a Cervantes Intézetben, március 25-én pedig a Magvető Caféban beszélgettek a szerzővel pályatársai: Buda György, Patak Márta, Bakucz Dóra és Orbán Eszter.

Névjegy:

Adan Kovacsics, avagy Kovacsics Ádám chilei születésű, magyar származású spanyol műfordító, író, esszéista. Szülei 1948 végén vándoroltak ki Chilébe, majd később családostul Európába, Bécsbe költöztek, ő pedig az egyetem elvégzése után Spanyolországba. Világszerte elismert irodalmár, hazánkban munkásságáért 2017-ben a fordítók közül először vehette át a Balassi Műfordítói Nagydíjat. Kertész Imre, Hamvas Béla, Esterházy Péter, Borbély Szilárd, Bodor Ádám, Krasznahorkai László és számos más magyar szerző fordítója. Több alkalommal vezetett szemináriumot a balatonfüredi FordítóHázban.