;

premier;Tom Cruise;Cannes-i Filmfesztivál;Top Gun: Maverick;

PARAMOUNT PICTURES STUDIOS

- Tom Cruise, akinek muszáj hinni

Felrobbant a Croisette a színész jelenlététől, a Top Gun: Maverick világpremierjén öt perces vastapssal és nyolc vadászgéppel ünnepelték korunk utolsó nagy filmsztárját.

A filmfesztivál definíciójának egyik pillére a művészeti ág ünneplése. E téren pedig Cannes a világvezető, és kalapot lehet emelni azelőtt, ahogy Tom Cruise-t menedzselték a Croisette-n. Mindazonáltal, első felindulásból lehet azon gondolni, hogy egy művészeti fesztiválon mi keresnivalója van a hollywoodi filmcsillagnak. Hangsúlyozom, alanyi jogon lehet itt, hiszen elképesztő karriert tudhat a háta mögött. A Covid alatt igencsak megváltozott a mozi- és filmipar, és amit előtte el lehetett mondani, jelesül, hogy Cruise az utolsó régivágású hollywoodi mozisztár – azaz, ha valamiben szerepel, akkor az egy Tom Cruise-film, és nem egy film, melyben benne van Tom Cruise –, az most hatványozottan igaz. Így nem meglepő, hogy amikor a Top Gun stábja felvonult a vörös szőnyegen, a fesztiválpalota felett elrepült nyolc darab vadászgép, amelyek piros-fehér-kék csíkokat húztak maguk mögött. (A diplomácia jegyében ezek a színek a francia és az amerikai lobogóban is megtalálhatóak.) Amire még nemigen volt példa, a francia közszolgálati televízió élőben közvetítette az eseményt, a film végén, a vendégek elvonulása után pedig olyan volumenű tűzijátékkal indították el a bulit a Majestic Beach plázson, hogy azt még egy hazai augusztus 20-i kiadás is megirigyelhetné. (Sajnos a világ kevésbé boldog/jelentős feléről érkezett újságírókat a partyra nem invitálnak.)

Tényleg Tom Cruise az utolsó, aki akkora hatalommal rendelkezik, hogy még a stúdiók fölé is tud kerekedni és elérheti például, hogy a filmje - jelesül a Top Gun: Maverick  -  két évig dobozban maradjon. Ezzel kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a bemutatót 2019-re tervezték, de a színész nem volt elégedett a trükkfelvételek minőségével, így egy évvel eltolták a premiert. Ekkor azonban jött a Covid, ami újabb halasztást jelentett. Erről Cruise a díszbemutató előtt beszélt az újságíróknak és rajongóknak szervezett mesterkurzuson, ahol arra a kérdésre, hogy volt-e olyan pont, amikor a Paramount stúdió megkereste, hogy eladhatják-e a produkciót valamelyik streaming szolgáltatónak, az volt a válasz, hogy ilyet nem mertek lépni és nem is fog ilyen történni soha. Ahogy fogalmazott, számos A-kategóriás színész váltott az elmúlt két évben és adta a nevét streaming produkcióhoz. „Én maradtam a mozis világban. Teljesen más kell eszközök, képességek és történetmesélés kell egy tévés környezetben, mint a nagy vásznon” – húzta alá a véleményét. Ezt pedig tényleg utolsó mohikánként mondja. A Tom Cruise féle sztárkultusz és moziszínészi lét egy csapásra respektre érdemes kuriózum lett, ezért triviálisan itt a helye Cannes-ban.

Arról, hogy miért kellett várni harminchat évet a Top Gun folytatására, elárulta, hogy az 1986-os, sok mindenkit meglepő elsöprő siker (mai napig a világ legkedveltebb toborzó filmje, amit hadsereg finanszírozott) után azonnal felkérték a folyatásra, de ő akkor nemet mondott.

„Nem éreztem magam készen rá magamat. Abban voltam csak biztos, hogy rengeteget kell fejlődnem tudásban, hogy művésszé válhassak. Annyit már tudtam, hogy nagyon sok mindent nem tudok a filmkészítésről” 

- vallotta Cruise. Mindez rögtön érthetőbb lett, amikor arról beszélt, hogy négyéves kora óta készült színésznek és amit tud, azt a filmek nézéséből, majd a gyakorlatból sajátította el. Kiskorában azért vállalt munkákat, hogy a keresetéből egy keveset hazaadjon, a többit pedig mind-mind mozira költse. Aztán amikor tizennyolc évesen, megkapta az első szerepét a Takarodó című drámában, a stáb összes tagjával felvette a fonalat. „Tudni akartam, hogyan, miképpen áll össze egy film, megérteni, hogyan születik meg egy mozgóképes műalkotás” – summázta a színész, aki azt is elmondta, hogy sosem félt a bukástól, mert ezekből is bőven lehet okulni és tanulással lehet lezárni a folyamatot. Tegyük hozzá, csak Tom Cruise tudja ma Hollywoodban megtenni, hogy ha ő a főszereplője egy filmnek, akkor mindenről tudni akar: azt is például, hogy egy kompozícióban az operatőr milyen lencséket használ – így kaphattunk egy kis ízelítőt abból, amit sokan Tom Cruise kontrollmániájának neveznek. Illetve egyéb szenvedélyeknek: például, hogy a Mission Impossible sorozatban miért ő csinálja végig kaszkadőr jeleneteket. Nem fél?

„Hogyne félnék. De Gene Kelly-től senki sem kérte, hogy ne énekeljen vagy táncoljon” 

 – hangzott a frappáns reakció. A beszélgetés legizgalmasabb része pedig egyértelműen az volt, amikor a Mission Impossible sok folytatása kapcsán azt állította, hogy így tanult meg párbeszédet folytatni a közönségével. Mert, hogy ő csak és kizárólag a nézőknek készít filmeket és fontos, hogy mit gondolunk – közölte a milliókat érő, igazi Tom Cruise-mosollyal, melyről el kell ismerni, hogy hatásos.

A díszbemutató végén több mint öt perces vastapssal üdvözölték a stábot a nézők (a hírügynökségek imádnak efféle adatokkal elkápráztatni), most nem a kedveskedő protokollnak tudnám be. A Top Gun: Maverick elsöprő energiájú, végletekig intenzív mozi és olyan ízlésességgel hozza vissza a nyolcvanas évek álomgyári stílusát, hogy a gyönyörtől lehengerelve a közönség filmközben kicsattanva tapsolt egy-egy akció vagy szívmelengetően retrogiccses szcénákon. Sajnos vagy sem, hinni kell Tom Cruise-nak, aki olyan hangulatot hozott vissza Joseph Kosinski rendezővel, melyet már nagyon hiányoltunk a mozikból. Ha az az üzenet, hogy a mozifilm – méghozzá a nagyköltségvetésű – azt jelenti, hogy visszatérünk az emberi történethez és a humanizmushoz, akkor nagyon sokan fognak egyetérteni ezzel az értékrenddel. Mert azt is el kell ismerni, hogy míg a mostanra már klasszikus első rész a barátságról szólt (mindamellett, hogy pilótának lenni a világ legmenőbb dolga), a Maverick immár egy generációk közötti kommunikációról és megbékéléséről mesél. Azon kevés folytatások egyike, mely egyértelműen túl tud lépni az első részen, nem ismétli meg azt, de tisztelettel hozza vissza alapelemeit. Maverick pedig, aki már nem a forrófejű fiatal, aki előtt ott a világ és az élet, a pályája végén van: tanárként várják vissza a Top Gun-ba (a vadászpilóta szuperakadémiára, ha valaki nem tudná), hogy fiatalokat készítsen fel egy akcióra. Bár még így, kissé ráncosan is el tud menni a végletekig, de fontosabb lett neki az élet értéke. A Top Gun: Maverick abból a szempontból is forradalmi, hogy Tom Cruise most vállalta először, hogy „öregszik”. Mint amikor Clint Eastwood a Gran Torinóban az egykori hős, Piszkos Harry figuráját képzelte el, hogy milyen lehet sok-sok idő múlva.

Persze Cruise mosolya ha érettebb is, még mindig karizmatikus. Azt pedig fogjuk fel bájos íróniának,hogy kétszer is elsüti a poént: „nem tudok más arcot vágni”. Pedig, dehogynem.

Életközeli, olykor fájdalmasan naturalista előadás született Székely Csaba 10 című drámájából Tatabányán Guelmino Sándor rendezésében.