MOL;orosz olaj;

2022-05-21 06:00:00

Túl a Barátságon

Szijjártó Péter egyre sűrűbben és hisztérikusabban ismételgeti, hogy Magyarország ellenzi az orosz olajmegrendelések leállítására vonatkozó összuniós tervet. Érvelését sanda célok szolgálatába álló propagandisták és mérnökök segítik.

Szerinte azért nem mondhatunk le a Barátság-vezetéken érkező orosz olajról, mert máshonnan nem jutnánk hozzá a nyersanyaghoz. Pedig bizonyára ismeri a Mol finomítóit a horvátországi Omisalj kikötőjével összekötő Adria-vezetéket. Jó, de az szerinte „kevés”. Szakértők szerint ugyanakkor a kormány, ha akarná, elejét vehetné a – jelenleg szinte üres – csövön fenyegető, esetleges jövőbeni dugóknak.

Orbán Viktor és Szijjártó Péter ehelyett inkább azzal fenyegetőzik, hogy „ha a szankciós csomagot bevezetjük, holnap 700 forint a benzin és 800 a gázolaj”. Nos: a bizottsági javaslat Unió-szerte is csak az év végén lépne életbe. Kivéve Magyarországot és Szlovákiát (vagyis a Molt), ahol Brüsszel 2024 végéig várna. Bár addig még sok olaj folyik le a Barátságon, egy biztos: a hazai üzemanyagárakat semmiféle olajvásárlási tilalom nem befolyásolná. A kormány éppenséggel most sem engedi 480 forint fölé a tarifákat, és ehhez mintha ragaszkodna is. De ha valamikor – akár Brüsszelre mutogatva - mégis felszabadítanák a díjakat, akkor is csak a térség átlagszintjén állnánk be. Hisz a hazai nagykereskedelem 90 százalékát képviselő Mol aligha engedné át piacát más, környékbeli finomítóknak. Azt pedig, hogy alacsonyabb térségi árszint mellett a hazai kutakat legalább 700-800 forintos tarifára köteleznék, még Orbánékról sem feltételezem.

A Mol szorosan a kormány mellett áll. Elvégre a kabinet voltaképp a profitjukat védi, talán nem függetlenül a cégcsoport harmadát az elmúlt évek során ingyen átvevő Orbán-közeli alapítványok csak idén több mint hatvanmilliárdos nyereségrészesedésétől. A Mol ugyanakkor „szakmai alapon” és következetesen vonakodik. Igaz, érveiket mostanra külső szakértők ízekre cincálták. Vitájukból mi annyit értünk, hogy a Mol – az EU többi olajcégéhez hasonlóan – találhatott volna legalább ennyi, az átállást támogató, „szakmai” érvet is.

Ám amikor az Európai Bizottság már-már leült volna tárgyalni a Mol másfél hónapja hangoztatott, 2-4 éves és 500-700 millió dolláros átállási igényéről, Orbánék magasabb regiszterbe kapcsoltak, a magyar hozzájárulás fejében legalább öt évet, Paks 2-t és az egész hazai energiarendszer 15-18 milliárd eurós átalakítását követelve. De Szijjártó azt is bedobta, hogy a csővezetékes olajszállítást mint olyat ugyan húzzák már le a korlátozási listáról.

És így tovább, sorolhatnám napestig Orbánék újabb és újabb, az uniós összefogást gáncsoló, szakmainak eladott, komolytalan csacskaságait. Nevezhetném ezt gyermeteg játéknak is, ha nem lenne hatalmas a tét. Magyarország ugyanis olajozottan csúszik az Ukrajnát manapság épp szétbombázó, az ottani lakosságot lemészároltató, elhurcoltató, a nőket megerőszakoltató orosz diktátor karjaiba.

És ezek vele tartanák meg a Barátságot.