munkaerő-kölcsönzés;idegenellenesség;

Toborzó

Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját! Ki ne emlékezne az országot pár éve ellepő, az akkori Orbán-kormány migrációellenes kampányát felvezető plakátokra? A Közel-Keletről vagy Afrikából érkező bevándorlók ugyan már akkor sem Magyarországon akartak letelepedni és dolgozni, mint ahogyan most a háború elől menekülő ukránok sem. A plakátok azonban – minthogy ékes magyar nyelven íródtak – nem is nekik szóltak, hanem a magyar néplélek legendás, mindenféle másságtól való irtózását (lásd piréz-ellenesség) igyekeztek meglovagolni. A sikerhez nem férhet kétség: kutatások sora mutatta be, hogy az utóbbi években rendkívüli mértékben megugrott a magyarok idegenellenessége.

Ebbe a jól megalapozott társadalmi közegbe hozna most be nyakló nélkül, munkaerő-kölcsönzőkön keresztül távol-keleti – indonéz, vietnámi, mongol, fülöp-szigeteki - vendégmunkásokat a kormány. Ők valóban nem veszik majd el a magyarok munkáját. Hiszen olyan munkát - annyi pénzért és olyan körülmények között - végeztetnek velük, amit nemhogy a magyar dolgozók, de már az ukrán vagy szerb vendégmunkások sem hajlandók elvállalni. A magyar munkavállalók érdekérvényesítő képességét ugyanakkor a kölcsönzött munkaerő tovább rombolja. „Ha nem teszik, jön helyetted az ázsiai, aki nem szól vissza” – mondják már most is a magyar melósnak a gyárakban. S valóban, a vendégmunkások, a kölcsönzött dolgozók nem lépnek be a szakszervezetbe, pláne nem sztrájkolnak. Sőt, épp belőlük lesznek a sztrájktörők. Hiszen az adott cég, ahol dolgoznak, még csak nem is a munkáltatójuk.

Eközben egyre égetőbb a munkaerőhiány, a magyar melós viszont Nyugat-Európában keresi boldogulását. A magasabb fizetést, az emberségesebb munkakörülményeket, az élhetőbb társadalmi légkört. Haza lehetne csábítani őt is, de ahhoz kevés lenne néhány bugyuta plakát.