Már jóideje közölhette volna Ausztria államfője, hogy az idén lejáró hatéves megbízatása után hosszabbít-e. De a 78 esztendős Van der Bellen csak most jelentette be, újra vállalja a megmérettetést. Indokolása szerint azért várt, mert nem akart hosszú választási kampányt, a figyelmet sem akarta elterelni a mindennapok teendőiről, illetve a kampánykiadásokat sem kívánta növelni.
„Eltöprengtem, érdemes-e újabb hat évet bevállalnom“ – így az ország első embere, aki tudatosan kettéválasztotta elnöki és elnökjelölti pozícióját, s ezért nem a Hofburgban, hivatalában fogadta az újságírókat, hanem a Concordia Sajtóközpontban beszélt terveiről. Elmondta, nehéz időszak előtt áll Ausztria, javában tart az ukrajnai háború, nem ért véget a járvány, még nem is tetőzött az évtizedek óta nem tapasztalt erejű infláció, s a klímaválság ellen sem tudta Bécs eddig felvenni a harcot. Van der Bellen szerint az ő elmúlt években felgyülemlett tapasztalata, függetlensége, nyugalma létfontosságú a következő esztendőkben.
„Szasa“, ahogy széles körben becézik az Ausztriában született, de észt családból származó elnököt, elismerte, nem számolt olyan kemény elnöki munkával, ami az elmúlt esztendőkben jutott neki. Hat kancellár „ment át a kezén“, 65 kisebb-nagyobb rangú politikust esketett fel. Neki kellett megnyugtatnia az Ibizán történt botrány után az ország lakosságát, ő alakította ki a belpolitikai konszolidációt, amikor Sebastian Kurz kancellárt leváltotta pozíciójából a parlament. A nála jó „negyvenessel“ fiatalabb néppárti politikussal nagyszerűen együttműködött, amíg lehetett. Nem esett nehezére például, hogy a koalíciós kormány szélsőjobboldali belügyminiszterét, Herbert Klicklt a miniszterelnök kérésére leváltsa.
2019-ben, az alkotmánybíróság női elnökét, Brigitte Bierleint ültette fél évre a kancellári székbe, a sokat tapasztalt jogász az ő segítségével irányította Ausztriát: a mindennapok ügymenetéről akadálytalanul gondoskodott, ám nagyjelentőségű döntések meghozatalától óvakodott. A kancellári személycsere nagyobb megrázkódtatás nélkül ment végbe a korrupciós zűrzavar idején, amikor a szabadságpárt azóta minden tisztségéből kibukott elnöke, Heinz-Christian Strache még az osztrák vízvagyont is megpróbálta jó pénzért rátukmálni egy orosz oligarchának hitt szélhámosnőre. Ekkor hangzott el Van der Bellen híres beszéde, amelyben arról igyekezett meggyőzni az osztrákokat: „mi nem ilyenek vagyunk, van tartásunk és erkölcseink.“ Van der Bellen diplomáciai ügyessége is kellett a néppárti-zöld koalíció megszületéséhez 2020-ban, s ahhoz is, hogy a két eltérő nézetű politikai csoportosulás együttműködése ma is tart. Igaz, ehhez Kurznak le kellett mondania, majd a külügyminiszter, Alexander Schallenberg átmeneti miniszterelnöksége után a kormány irányítását Karl Nehammernek kellett átvennie.
Azért nem mindenki olyan elégedett az újra ringbe szálló elnökkel. A bécsi állami televízióban a riporter arról faggatta, miért csak az ukrajnai háború kirobbanása után lett az elnök kritikus az orosz vezetéssel és Vlagyimir Putyinnak szemben. Van der Bellen arra hivatkozott, hogy Ausztriát sok évtizedes politikai és gazdasági jó viszony kötötte Ororszországhoz, ő maga sem tudta 2022. februárja előtt elképzelni, hogy Moszkva háborúba kezd szomszédjával szemben. Azt a kérdést is feltették neki, hogy a Sebastian Kurz vezette kormány alatt virágzott korrupcióval szemben miért nem lépett fel olyan határozottan, mint az ibizai botránynál. Az államfő hajlott némi önkritikára, és azt is elismerte, jobban kellett volna szorgalmaznia az osztrák hadsereg fejlesztését, de az ország diplomáciai tevékenysége erősítését is. Van der Bellen mindazonáltal hitet tett az osztrák semlegesség fenntartása mellett, szerinte emiatt vált Bécs az ENSZ egyik virágzó központjává. „A következő hat évben eltökéltebb, kezdeményezőbb leszek“ - engedett a bírálatnak az elnök.
Érdemi kihívója nincs a 78 esztendős politikusnak, aki egykor a zöld párt elnöke volt. 2016-ban a szélsőjobboldali szabadságpárt parlamenti alelnöke, Norbert Hofer indult vele szemben az elnökségért, s csak pár százalékkal maradt le tőle. Van der Bellen legerősebb kihívója az FPÖ mai elnöke, a párttagoknál sokkal szélsőségesebb Herbert Kickl lesz, aki az oroszokat támogatja az ukrán háborúban, elszántan ellenzi a Covid elleni oltást, s akinek 2017-19 közötti törvényszegő belügyminiszteri tevékenységét máig vizsgálják.
Az elnöki munka folytatását támogatja a - közvéleménykutatások szerint - ma újra listavezető szociáldemokrata párt, a liberális Neos, s a zöldek, akik az elnöki választási kampány finanszírozásába is beszállnak. A nagyobbik kormányzó párt vezetője, Karl Nehammer kancellár, aki személy szerint harmonikus viszonyt ápol Ausztria első emberével, a néppárti tagságnak szabad kezet adott. Nem javasolt hivatalosan senkit a magas pozícióra, mint mondta, az ÖVP tagjai vannak annyira felnőttek, hogy saját véleményüket kövessék. A közvéleménykutatások szerint egyetlen veszély leselkedik Van der Bellen győzelmére, ha a biztosnak gondolt győzelme okán sokan nem mennek el szavazni az osztrákok.
