Kínjában mosolyog az ember, amikor olyanokat olvas a kormányzati sajtóban, hogy az oroszok meg a nagy anyagi kockázat miatt nem adott garanciát a magyar állam a jövő évi A csoportos jégkorong-világbajnokság szlovénokkal közös megrendezéséhez.
Az eseménynek eredetileg Szentpétervár adott volna otthont, de Putyin miatt a nemzetközi szövetség a várost e jogától megfosztotta, az ország válogatottját minden versenyétől eltiltotta. Miután mind a szlovén, mind a magyar együttes kiharcolta az elittagságát, ami a rendezés előfeltétele volt, szinte formalitássá vált a döntés. Szinte. Merthogy ehhez garanciavállalásra lett volna szükség attól az Orbán-rendszertől, amely az elmúlt 12 évben tán csak a lengőteke vb-re nem pályázott.
De a rezsim ezúttal nemet mondott. Egy történelmi, egészen különleges pillanatra. A magyarok harmadszor jutottak fel az A csoportba, a szurkolók végtelenül elhivatottak, hatalmas lökést jelentett volna a sportágnak a torna. Van MVM Dome, itt lett volna a két elődöntő meg a finálé, adva volt minden. Csak a garancia hiányzott. Hogy nagy kockázattal járt volna a rendezés? A szövetség szerint hazánknak a 13,3 milliárdos összköltség mintegy kétharmadát, cirka 10 milliárdot kellett volna összedobnia. Az idei vizes vb ennek több mint háromszorosába kerül. Az nem kockázatos. Meg az sem, hogy az eddigi seregszemlék örvén elfolyt sok-sok milliárd.
Ugyan! A különbség inkább az időpontban keresendő. Az úszó vb-re még a választások előtt mondott igent a sportrajongó miniszterelnök, a választások után pedig az osztogatást felváltotta a „fosztogatás” (lásd még: extraprofitadó). A döntés valódi oka sokkal inkább a magyar gazdaság nehéz helyzete, mintsem a baráti oroszok felé gyakorolt gesztus vagy a megtérülés nagy kockázata. Pedig ha lett volna valamilyen sportesemény megrendezésének értelme, az a hoki vb lett volna.