„Szent” szövetség

Még egy ilyen győzelem, és elvesztettük a háborút – mondta 1836-ban Antonio López de Santa Anna mexikói tábornok a Fort Alamó-i csata után, ahol rengeteg embere esett el. Ha sikerül végre elfogadni az Európai Unió hatodik szankciós csomagját, akkor sem lehetnek maradéktalanul elégedettek Brüsszelben, mert eredetileg sokkal súlyosabb büntetőintézkedéseket terveztek a Kreml ellen. De a magyar kormányfő bomlasztása hatott, jól kihasználta, hogy még azok a vezető uniós politikusok is jóindulatúan viszonyultak az orosz olajfüggőség csapdájában vergődő államokhoz, akik máskor felszólalnak a demokráciaellenes intézkedések miatt.

A kompromisszum az olajembargó ügyében meg is született, de arra senki sem gondolt, hogy Budapest még a Kirill pártiárka elleni szankciókat is megfúrta. Az orosz ortodox egyház fejeként ugyanis csúfot űz a kereszténységből azzal, hogy támogatja Putyin hazugságokkal indokolt háborúját, az oroszok ellen harcolókat a gonosz erőinek minősíti. Ferenc pápa azt remélte, szót tud érteni Kirillel, de később csak figyelmeztette: „ne legyen az orosz elnök ministránsfiúja”.

Kirillről legfeljebb annyi pozitívumot lehet elmondani, hogy egyházfőként tett lépéseket az ökumenizmusért: 2016-ban Kubában találkozott a katolikus egyházfővel. De a negatívumok többségben vannak, kezdve rejtelmesen felhalmozott vagyonával, ami kifejezetten nem szerencsés egy egyházi vezető esetében. Az pedig már szinte feledésbe merül, hogy amikor 2008-ban még metropolitaként Kubában járt, Fidel Castro szövetségesnek nevezte az amerikai imperialisták elleni harcban.

Kirill egy diktátorral kötött egyfajta „szent szövetséget”, amiben talán a KGB-s múlt is segíthetett. De az orosz egyházi vezető nem szentéletű, életszemléletét még keresztényinek is nehéz mondani. Ebben legalább hasonlít azokra, akik a védelmére kelnek.