– Persze, hogy lesz áthárítás – mondja a csaknem 2000 milliárdos kormányzati megszorító csomaggal kapcsolatban Büttl Ferenc közgazdász. Az Új Egyenlőség podcast-adásában úgy fogalmazott, hogy a – nyolc szektort érintő – különadók esetében trükkös a rendszer: az egyik oldalon ugyanis látványosan meg lehet mutatni, hogy ez vagy az a cég, bank, biztosítótársaság különadót fizet. A másik oldalon viszont ez átcsorog mondjuk a számlavezetési díjba (bizonyos csomagok drágulnak), vagy a kereskedelemnél az árakba (a MOL-kutaknál például az ablakmosó folyadék drágul). Ez utóbbiak viszont olyan tételek, ami nehezen észlelhető, mert belesimul az általános, most már 10 százalék körüli szintre kúszó inflációba.
„Ez a zsenialitása a kormány szempontjából a különadós rendszernek, hiszen meg lehet mutatni, hogy elvonja a profitot, miközben a lakosság észre sem fogja venni, hogy ez milyen pluszterhet jelent neki” – mondja Büttl Ferenc.
Arra, hogy szükség van-e a megszorító csomagra (az adóemelésekre, különadókra, illetve a kiadáscsökkentésre) azzal válaszolt: igen is, meg nem is. Ami biztos, hogy a gazdaságban van egy lassulás, még ha nem is fordul recesszióba, az idei évben a növekedés 1,5-2,5 százalék között alakul, miközben növekszik az infláció. Továbbá van az eredeti tervekhez igazított költségvetés, benne az eredetileg tervezett költségvetési hiánnyal. Ez viszont automatikusan növekszik, hiszen ha kisebb lesz a GDP növekedése, akkor a GDP-arányos hiány úgy is emelkedik, ha nominálisan szinten marad. Ez pedig az államadósságot is feljebb nyomja.
– Alapvetően az, hogy 2022-ben 4,9 százalék lesz a költségvetés, illetve az államháztartás hiánya, vagy 5,9, esetleg 7,9 százalék, alapvetően nem érdekel senkit. Ugyan az uniós kritérium 3 százalék, de ezt a koronavírus járvány miatt most nem követeli meg az EU. Ám minél nagyobb a hiány, annál több kölcsönt kell felvenni, és annál drágábban lehet csak hozzájutni, ami plusz terhet generál. Tehát a kormány érdeke, hogy amíg csak lehet, tartsa az eredeti deficitcélt, hogy a nemzetközi piacok ne büntessék magasabb kamatokkal a kormányt.
Büttl Ferenc szerint a gond az, hogy az utóbbi években a kormány egy amúgy is növekedési pályán lévő gazdaságot fűtött tovább. Most pedig, amikor csökken a növekedési ütem, és rásegítés kellene, akkor nem tud, mert közben megszorításokra van szükség.
Szerinte a kiadási oldalnál az eddig megismert adatok alapján lehetett volna bátrabban is vágni. Amit viszont nehezen látni és elég gyanús: a minisztériumoktól elég nagy megtakarítási részt várnak el. Ha az egyes tárcáknál a büdzsé 5 vagy 10 százalékát meg kell spórolni, azt is jelentheti, hogy mondjuk nem lesz bérfejlesztés. Azaz nem tudni, hogy csak beruházások elhalasztásáról van-e szó, vagy belekeveredik olyan elem is, mint a létszámstop vagy a reálbércsökkenés. Ráadásul az egyes beruházások elhalasztása is veszélyeket rejthet, mert mondjuk a tanuszodák építése vagy az orvosi rendelők felújítása sokszor valamilyen fejlesztési programban van elrejtve. Ha az adott programot megfelezik, akkor a közszolgáltatások minősége sínyli meg a csomagot.
Büttl Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy a bankadó vagy a biztosítási adó esetében már bevált rendszert vesznek elő újra, amikor a nyereséget megvágják. A másik logika viszont az, hogy onnan vesznek el és ott csökkentik a jövedelmezőséget, ahol a magyar tulajdoni arányt akarják növelni, ezzel ugyanis olcsóbb lesz a térfoglalás. A kiskereskedelemben régóta hangoztatja a kormány, hogy fontos a magyar tulajdoni arány erősítése, és az elvonások miatt a külföldiek esetleg olcsóbban megválhatnak a tulajdonoktól. A légi közlekedésben tervezett különadóknak pedig az lehet a logikája, hogy magát a repülőteret szeretné „leértékelni” a kormány, amely amúgy is jelezte, hogy átvenné az üzemeltetését. Vagyis egyrészt a jól bevált dolgokhoz nyúlt a kormány, másrészt viszont oda raktak terhet, ahol szeretnék, hogy a jövedelmezőség csökkenjen és olcsóbbá váljon az adott piaci terület.