A 2022-es év eddig számos váratlan tanulsággal szolgált, melyek közös nevezője mégis egy régtől ismert bölcselet: minden összefügg mindennel. Nincs ez másként a kultúra olyan elvont fellegvárainak esetében sem, mint a tudományos-fantasztikus irodalom. Az európai sci-fi és fantasy idén komoly emlékeztetőt kapott arról, hogy álmodhat bár a jövőről vagy éppen az alternatív múltról, olvasótábora mégis a jelen reálpolitikai közegében létezik.
Az öreg kontinens spekulatív közéletének kezdetei a XIX. század poliglott íróinak levélváltásaira vezethetők vissza. Modern, formális kereteket azonban csak a hidegháború derekán kapott, mikor 1972-ben megalakult az Európai Tudományos-Fantasztikus Társaság (European Science Fiction Society – ESFS). Az olaszországi Triesztben tartott első „EuroCon” egyike volt azoknak a ritka, kormányok és vállalati szponzorok befolyásától független, „szakmai” konferenciáknak, ahol a vasfüggöny két oldaláról (és semleges országokból) érkező résztvevők szabadon érintkezhettek egymással és a napi politikán felülemelkedve cserélhettek eszmét. Ezt tükrözte a jelölések földrajzi eloszlása is az első alkalommal átadott európai sci-fi díjak esetében; Magyarországot olyan szerzők képviselték, mint Zsoldos Péter, Mesterházi Lajos, Urbán László, illetve az SF Tájékoztató nevű rajongói hobbilap.
Az európai sci-fi díjakat ettől kezdve minden páros évben, majd 1983-tól évente más és más városban megrendezett EuroCon keretében ítélték oda, az idők során változó kategóriákban, ahogy a tudományos-fantasztikus irodalmi és művészeti munkásság kiegészült a média, majd később az internetes megjelenések kategóriáival.
A hidegháború véget ért, Európa döcögve bár, de haladt az egység és demokrácia utópikus útján, a számítástechnika és szórakoztatóipar fejlődésével pedig a sci-fi is kilépett műfaji gettójából és rajongók egyre szélesebb körét kezdte vonzani. A felívelés 2020-ban torpant meg, amikor a koronavírus miatt egymás után némultak el a klubok, fesztiválok és találkozóhelyek, és még a 2021-es sci-fi fórumot is csak improvizálva, nagyrészt virtuálisan lehetett megtartani.
A két ínséges esztendő után a luxemburgi nemzeti audiovizuális központban ünnepélyes keretek között megrendezett idei konferencia a nagy páneurópai egymásra találásról szólt. Illetve szólt volna, de a nemzetközi helyzet ismét fokozódott. Miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, keleti szomszédunk delegációja képtelen volt kiutazni az eseményre, az orosz résztvevőknek pedig finoman tudtukra adták, hogy nem látják őket szívesen. Az ESFS plenáris ülésén a társaság fennállása óta példátlan döntés született: az agresszió miatt felfüggesztették az orosz és fehérorosz tagszervezetek részvételi jogát. Ilyen lépésre korábban még sosem került sor. A két ország képviselői nem csak szavazati jogukat vesztették el, de a szankció visszavonásáig európai díjra nem is lehet orosz illetve belorusz alkotót jelölni, pártállásuktól, illetve politikai meggyőződésüktől függetlenül.
Drámai pillanatokból nem akadt hiány. A rajongói életműdíjban részesített Yuri Shevela kijevi lakását, ahol Ukrajna talán legnagyobb sci-fi magánkönyvtárát halmozta fel, a díjátadó gála előtt pár nappal érte közvetlen bombatalálat. (Az ukrán sci-fi közélet egyik mozgatórugójaként számon tartott Shevela szerencsére a pincében lelt menedéket, így „csak” otthona szenvedett kárt.)
Akadtak azonban reménysugarak is. A nyelvszigeteken túlmutató együttműködés jegyében, a Magyarország által jelölt, belga illetőségű, angol nyelven megjelenő Sci Phi Journal folyóiratnak ítélte a zsűri a legjobb sci-fi magazinnak járó díjat. (E sorok írója a kiadvány társszerkesztője.) Nemzedékek között emelt hidat Marta Ignerska, az ifjúsági kategória győztese, akinek „Świat Lema” (Lem világa) című, játékosan illusztrált könyve az ifjabb olvasók számára értelmezi újra a nagy lengyel sci-fi író, Stanisław Lem munkásságát.
Két díjban is részesült Francesco Verso, aki a 90-es évek óta az olasz sci-fi irodalom és könyvkiadás egyik élharcosa. Művészeti munkásságáért végre pódiumra léphetett a Sparth néven alkotó francia festő és illusztrátor, Nicolas Bouvier, számos hazánkban is ismert regény címlapjának tervezője. A kiadók terén pedig a lengyel (többek között a világhírű Vaják és Cyberpunk szerepjátékokat jegyző) Copernicus Corporation és az európai spekulatív irodalom horvát nyelvű terjesztésére szakosodott Hangar 7 részesültek elismerésben.
És hogy mit hoz a jövő? 2023 nyarán a svéd Uppsala ad otthont a EuroCon konferenciának, 2024-ben pedig a holland Rotterdam lesz a kontinentális rendezvény színhelye, szűk egy héttel a csatorna túlpartján, Glasgow-ban megrendezésre kerülő „WorldCon” (azaz a sci-fi világtalálkozó) után.
Talán az olvasóban is megfogalmazódik a kérdés, amely Luxemburgban minduntalan szóba került: ha ennyi jó kelet-európai sci-fi van, miért ilyen ritkán pályáznak az „új tagállamok” az éves konferenciák rendezési jogára? Az önbizalom hiányzik, vagy a források, netalán a politikai hátszél? Lesz egyszer végre Magyarországon EuroCon? És ami talán még fontosabb: hány év fog eltelni, mire újra találkozhat két jövőfürkész író, ha az egyik ukrán, a másik pedig orosz?
