A Tomajmonostorán az óvodásokat szállító buszban „felejtett”, bezárt, s a hőség miatt később elhunyt négyéves tiszaderzsi kislány halálát vélhetően több mulasztás és hanyagság okozta, de a jelenlegi rendszerben kódolva volt ennek lehetősége és hasonló tragédiák emiatt akár máshol is előfordulhatnak. Több ezer óvónő, óvodapedagógus és dajka hiányzik az ellátásból, mert az alacsony bérek, a növekvő munkaterhek, s a kifizetetlen túlórapénzek miatt ez a pálya nem vonzó a fiataloknak, s azok a közmunkások is egyre kevesebben vannak, akiket szükség esetén be lehetett állítani a gyerekeket szállító buszba felnőtt kísérőként – ez derült ki országos körképünkből, amelyben arra kerestük a választ, milyen körülmények között szállítják a hat éven aluli gyerekeket egyik településről a másikra, ismerik és betartják-e a szakma írott és íratlan szabályait, s milyen megoldásokat alkalmaznak a gyerekek felügyeletére ott, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tomajmonostorán mindenütt zárt ajtóba ütköztünk. A polgármesteri hivatalból szinte kitessékeltek bennünket, amikor a fideszes faluvezetőt, Fazekas Szabolcsot szerettük volna megszólaltatni arról, milyen szabályokat alkalmaztak a község falubuszával szállított óvodások esetében, s miként történhetett meg, hogy kísérő nélkül utaztak kicsi gyerekek több falun át, míg a település óvodájához értek. A község honlapján szűkszavú nyilatkozat szól arról, hogy a sajnálatos eset körülményeit a rendőrség, és belső eljárás keretében az önkormányzat is vizsgálja, bővebb tájékoztatást pedig csak az eljárások lezárása utánra ígértek.
Nem nyilatkozhatnak az óvónők, az önkormányzati dolgozók, de ugyanezt tapasztaltuk az elhunyt négyéves kislány lakóhelyén, Tiszaderzsen is, ahol a szintén fideszes polgármester Fótosné Czeglédi Zsuzsanna annyit mondott ott jártunkkor: a tragikusan elhunyt kislánynak nincsenek testvérei, édesanyja, nagymamája közfoglalkoztatott a faluban, az édesapa pedig építkezéseken dolgozik, de a család kérésére semmilyen egyéb információt nem osztott meg velünk.
Arra a kérdésre, hogy a négyéves kislányt vajon miért utaztatták naponta a falutól tíz kilométerre lévő Tomajmonostorra óvodába, miközben Tiszaderzsen is van egy tavaly ötvenmillió forintból felújított, jelenleg negyven gyereket ellátó, és nemrég a református egyház fenntartásába került óvoda, szintén nem kaptunk választ.
A konkrét ügyről hasonlóan kevés az információja Fábián Katalinnak a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnökének, ám ennek ellenére azt általánosságban kijelentette: a jelenlegi ellátási rendszerben olyan hiányosságok vannak és olyan állapotok uralkodnak, amelyek alapján egy ilyen tragédia akár máshol is előfordulhatott volna, mert a rendszerben „kódolva van” a hibalehetőség.
– Sajnos egyre kevesebb a szakképzett óvónő, főleg a hátrányos helyzetű vidéki településeken. A kormány ezt a problémát nem azzal orvosolja, hogy megemeli az óvónők, pedagógiai asszisztensek, dadusok vérlázítóan alacsony bérét, hanem azzal, hogy veszélyhelyzetben elrendeli: a nevelési jellegű foglalkozásokon túlmenően nem kötelező szakképzett óvodapedagógusnak ellátnia a gyerekek felügyeletét,
vagyis akár nyolc általánossal ott lehet bárki a gyerekek mellett – mondta. Szavai szerint tud olyan falusi óvodáról, ahol hat csoport működik, de a törvényben előírt tizenkét óvónő helyett mindössze három dolgozik az intézményben, a többieket közmunkásokkal helyettesítik. Ilyen körülmények között fizikailag lehetetlen elvárás, hogy óvónő vagy képzett pedagógiai asszisztens, netán dadus kísérje a gyerekeket, pedig ez lenne a helyes.
Korábban minden állami óvoda házirendjében és alapító okiratában szerepelt: bárhová utaznak a gyerekekkel, egy tízfős csoportot legalább két óvónőnek kell kísérnie. Ez a szabály nem véletlenül született meg, hiszen ilyen létszámmal tudnak csak minden gyerekre odafigyelni. – Ezt az előírást az óvónőképzésben is tanítjuk, tehát elméletileg minden intézmény dolgozójának tudnia kell róla, más kérdés, hogy ezt a gyakorlatban nem tudják megvalósítani. Az óvodák már nem állami fenntartásúak, hanem jellemzően az adott önkormányzat, valamilyen társulás vagy az egyház tartja fent azokat, s ezeket az írott vagy íratlan szakmai szabályokat a fenntartók már nem feltétlenül veszik figyelembe – mondta Fábián Katalin. Korábban viszont Verba Magdolna, a Pedagógusok Szakszervezete óvoda-pedagógiai tagozatának elnöke a Népszavának megerősítette: az autóbuszos személyszállításról szóló kormányrendelet jelenleg is érvényben van, és ez leszögezi, hogy hat éven aluli gyermek kísérő nélkül nem jogosult személyszállítási szolgáltatás igénybevételére, hat éven aluliak csoportos szállítása esetén pedig minden tíz gyermekre legalább egy kísérőnek kell jutnia, aki nyilvánvalóan nem lehet a sofőr.
Sok helyen megszegik a kormányrendeletet
Nem Tomajmonostora az egyetlen, ahol kísérő nélkül utaznak óvodás gyerekek. A Békés megyei Gyula városa évi 8 millió forintos szerződést kötött egy vállalkozással, hogy a kiterjedt tanyavilágból iskolába és óvodába szállítsák az érintett negyven gyereket. Alt Norbert alpolgármestertől megtudtuk, hogy pedagógus vagy szülő nincs a buszon. Az óvodásokat a sofőr személyesen kíséri be az intézménybe, az iskolások esetén vár elindulás előtt, meggyőződik arról, hogy a tanulók bementek az épületbe. Náluk a tomajmonostori tragédiához hasonló azért nem fordulhat elő, mert a jármű a nap folyamán további köröket ró, más megbízások alapján – mondta.
A Csongrád-Csanád megyei Tömörkényen megszüntették a saját iskolabuszt, helyette plusz megállókat építettek ki saját költségen, akár pár száz méterenként, és gördülékeny együttműködést alakítottak ki a Volánnal – mondta Bánfi Sándor polgármester. Tizenöt-húsz óvodás és iskolás száll fel kísérő nélkül reggelenként a járművekre, a célállomásnál viszont minden esetben pedagógus várja őket. Több észak-borsodi településen is elmondták lapunknak: falubusz viszi a gyerekeket a körzeti óvodába, de csak akkor utazik velük kísérő, ha egy szülőnek vagy önkormányzati dolgozónak dolga akad az adott településen.
– Nem fordulhat elő, hogy az óvodások kísérő nélkül utazzanak – mondta lapunknak egy somogyi település körzetes óvodájának vezetője. – Három faluból jönnek ide gyerekek, a Volánbusszal szerződtünk, minden hétköznap megy egy kört az óvodabusz, amelyen természetesen mindig akad kísérő: máshogy nem is lehetne, az állami támogatásnak ugyanis ez feltétele, erre kapunk pénzt. A rendelkezés szerint támogatás jár az önkormányzati társulások által fenntartott óvodákba más településekről járó gyerekek utaztatására, s a kísérő biztosítására.
– Az önkormányzati fenntartású szilvásváradi óvodába két borsodi településről, Csernelyből és Bükkmogyorósdról hordanak át gyerekeket: a falu mikrobuszával végzik a szállítást, és minden esetben dadus kíséri az öt-hat csemetét – mondta lapunknak Szaniszló László a település polgármestere.
Egy tolnai faluból hét kisgyerek jár a szomszédos településre óvodába, őket egész évben a falugondnoki busszal szállítják.
– Sajnos az óvoda nem tud kísérőt biztosítani, ugyanis óvónő- és dada-létszámhiánnyal küzdenek
– mondta a polgármester. – Mivel akkor sem engednénk el egyedül a gyerekeket, ha a törvény engedné, egy másik, háromgyerekes közmunkásasszony megy velük a kisbusszal, s délután is ő megy értük. A szülők jellemzően várják a gyerekeket az érkezéskor, akiért pedig valami miatt nem tudnak jönni, azt a kicsit a közmunkás kísérő házhoz viszi. Így aztán nem fordulhat elő, hogy valaki benn maradjon a járműben – mondta.
Beszéltünk olyan polgármesterrel, aki a neve és települése említése nélkül elmondta: az ő térségünkben azért működik óvodás járat, mert a nem roma gyerekeket hordják át olyan óvodába, ahol kevés az úgymond „problémás gyerek”. Így aztán létrejönnek falvak, ahol csak hátrányos helyzetű, zömmel cigány gyerekek vannak az óvodában, s ide egyre nehezebb óvónőt találni. Nemrégiben a szinte száz százalékban romák lakta észak-borsodi Tornanádaska polgármestere keresett hirdetésben több mint félmillió fizetésért óvónőt, de még így is hónapokig tartott, amíg ezért a kiemelt díjazásért jelentkezett valaki. – D.J., K. E., V. A.
